A szupermarketek nem csak olyan helyek, ahol élelmiszert vásárolhatunk, hanem olyan vállalkozások is, amelyek a termékek feláras értékesítésével profitot termelnek. Az árrés a termék bekerülési költsége és az eladási ár közötti különbség. A különböző termékek árrésének meghatározása azonban nem egyszerű folyamat. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy a szupermarketek hogyan határozzák meg a felárat két általánosan értékesített termék: a termékek és a cigaretta esetében.
A termékek az egyik legfontosabb tételek a szupermarketek készletében. Ugyanakkor ez az egyik legromlandóbb termék is, ami azt jelenti, hogy a szupermarketeknek a veszteségek elkerülése érdekében helyesen kell árazniuk. A termékek ára az az ár, amelyet a szupermarket a beszállítóknak fizet, és amely tartalmazza a szállítás, a tárolás és a kezelés költségeit. A termékek árrése a terméktípustól és az évszaktól függően változik. Például a biotermékek árrése általában magasabb, mint a nem biotermékeké, mivel a biotermékek termesztése és kezelése magasabb költségekkel jár.
A szupermarketek a termékek árrését az évszakhoz igazítják. A főszezonban, amikor bőséges a friss termékek kínálata, a szupermarketek az értékesítés ösztönzése érdekében csökkenthetik a felárat. Ezzel szemben a szezonon kívüli időszakban, amikor a kínálat korlátozott, a szupermarketek a nyereségesség fenntartása érdekében növelhetik a felárat.
A cigaretta egy másik termék, amelyet gyakran árulnak a szupermarketekben. A termékkel ellentétben azonban a cigarettának fix költsége van, amelyet a gyártó határoz meg. A szupermarketek nem tárgyalhatnak a gyártókkal a cigaretta áráról, ami azt jelenti, hogy más tényezők alapján kell meghatározniuk a felárat.
Az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja a cigaretta árrését, a helyi piac versenyszintje. Ha az adott területen sok szupermarket árul cigarettát, akkor a vásárlók vonzása érdekében a felár alacsonyabb lehet. Ezzel szemben, ha kevés versenytárs van, a felár magasabb lehet, hogy kihasználja a választási lehetőségek hiányát.
A cigaretta árrését befolyásoló másik tényező az adókulcs. A legtöbb országban a cigarettára magas adót vetnek ki, ami azt jelenti, hogy a cigaretták árrésének magasabbnak kell lennie, hogy fedezze az adókat. Egyes esetekben a szupermarketek akár veszteséggel is árulhatják a cigarettát, hogy vonzzák a vásárlókat, akik esetleg más termékeket is vásárolnak.
Összefoglalva, a különböző termékek árrésének meghatározása egy szupermarketben összetett folyamat, amely számos tényezőt foglal magában. A szupermarketeknek figyelembe kell venniük a termék árát, a helyi piaci versenyt és az adókat a felár meghatározásához. E tényezők megértése segíthet a fogyasztóknak abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, amikor termékeket vásárolnak a szupermarketekben.
A szupermarketekben a termékek árrése számos tényezőtől, többek között a termék típusától, az évszaktól és a szupermarket elhelyezkedésétől függően változhat. A szupermarketek általában 30-50%-os árrést alkalmaznak a termékekre.
A termékfelár egyik fő oka a szállítási és tárolási költségek. A friss termékeket gyorsan kell szállítani és megfelelő hőmérsékleten kell tartani a frissességük biztosítása érdekében, ami költséges lehet. Emellett a szupermarketeknek számolniuk kell a termékek kezelésével és raktározásával kapcsolatos munkaerőköltségekkel, valamint a csomagolóanyagok költségeivel is.
Egy másik tényező, amely befolyásolhatja a termékek árrését, a kereslet és a kínálat. Ha egy adott terméktípusból bőséges a kínálat, az ár alacsonyabb lehet, és a haszonkulcs is kisebb lehet. Ezzel szemben, ha egy adott termékből hiány van, az ár magasabb lehet, és a haszonkulcs nagyobb.
Érdemes megjegyezni, hogy egyes szupermarketek a termékeket veszteségvezérként használják, ami azt jelenti, hogy alacsonyabb áron adják el őket azzal a szándékkal, hogy vonzzák a vásárlókat, akik aztán más termékeket teljes áron vásárolnak. Ezekben az esetekben a termékek árrése alacsonyabb lehet a szokásosnál.
Összességében a szupermarketekben a termékek árrését számos tényező befolyásolja, és az adott körülményektől függően változhat.
A szupermarketek árrését úgy számítják ki, hogy az eladott áruk költségét levonják az értékesítésből származó teljes bevételből. Az eladott áruk költsége tartalmazza a termékek beszerzési költségét, a szállítási költségeket, a raktározási költségeket és a készlet beszerzésével és fenntartásával kapcsolatos egyéb kiadásokat. Az eladott áruk költségének kiszámításához az áruháznak pontos nyilvántartást kell vezetnie a készletekkel kapcsolatos valamennyi beszerzésről és kiadásról.
Az eladott áruk költségének meghatározása után a szupermarket kiszámíthatja bruttó haszonkulcsát, ha a bruttó nyereséget elosztja a teljes árbevétellel. A bruttó haszonkulcs egy százalékos érték, amely azt mutatja meg, hogy az eladott áruk költségének levonása után a bevétel hány százaléka marad meg.
A bruttó haszonkulcs mellett a szupermarketeknek figyelembe kell venniük a működési költségeiket is, például a bérleti díjat, a közüzemi díjakat és az alkalmazottak bérét. Ezeket a kiadásokat levonják a bruttó haszonkulcsból, hogy megkapják a nettó haszonkulcsot, amely az összes kiadás levonása után fennmaradó bevétel százalékos aránya.
Összességében a szupermarketek árrésének kiszámításához alaposan ismerni kell a készletgazdálkodással kapcsolatos költségeket, valamint a kiskereskedelmi üzlet működtetésével kapcsolatos kiadásokat. Az árrés pontos kiszámításával a szupermarketek megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzéssel, a készletgazdálkodással és az általános nyereségességgel kapcsolatban.