Amikor a kiskereskedelmi jövedelmezőségről van szó, az egyik legfontosabb mérőszám a bruttó árrés. A bruttó árrés az értékesítésből származó bevétel és az eladott áruk költsége közötti különbség. Ez a mérőszám kritikus fontosságú a kiskereskedők számára, mert segít meghatározni, hogy mennyi pénzt keresnek az egyes eladott termékeken. A bruttó árrés kiszámításának egyik legelterjedtebb módszere a kiskereskedelmi módszer.
A kiskereskedelmi módszer az eladott áruk önköltségének kiszámítása az eladott termékek kiskereskedelmi ára alapján. Általában olyan kiskereskedelmi vállalkozásoknál alkalmazzák, amelyek nagyszámú terméket értékesítenek viszonylag alacsony áron. A kiskereskedelmi módszer lehetővé teszi a kiskereskedők számára, hogy gyorsan és egyszerűen kiszámítsák az eladott áruk költségét anélkül, hogy az egyes tételek egyedi készletköltségeit nyomon kellene követniük.
A kiskereskedelmi módszer alkalmazásához a kiskereskedők először kiszámítják a készletük kiskereskedelmi értékét az elszámolási időszak elején. Ezután ehhez az összeghez hozzáadják az időszak során végrehajtott új beszerzéseket. Ezután kiszámítják a készlet teljes kiskereskedelmi értékét az időszak végén. Végül az eladott áruk költségének kiszámításához kivonják a készlet végi értéket a készlet kezdeti, beszerzésekkel növelt értékéből.
A kiskereskedelmi módszer használatának egyik fő előnye a bruttó árrés kiszámításához az, hogy viszonylag könnyen érthető és alkalmazható. A kiskereskedőknek nem kell nyomon követniük az egyes készletköltségeket, ami időigényes és bonyolult lehet. Ehelyett az egyes tételek kiskereskedelmi árát használhatják a bekerülési költség helyettesítésére. Ez megkönnyíti a bruttó árrés gyors kiszámítását és a megalapozott döntések meghozatalát az árképzéssel, promóciókkal és készletgazdálkodással kapcsolatban.
Összefoglalva, a kiskereskedelmi módszer egyszerű és hatékony módszer a kiskereskedők számára az eladott áruk költségének kiszámítására és a bruttó árrés meghatározására. Bár nem minden típusú kiskereskedelmi vállalkozás számára megfelelő, különösen hasznos azok számára, amelyek nagyszámú terméket értékesítenek alacsony áron. A kiskereskedelmi módszer megértésével és a bruttó árrés kiszámításához való alkalmazásával a kiskereskedők értékes betekintést nyerhetnek vállalkozásuk jövedelmezőségébe, és megalapozott döntéseket hozhatnak annak javítására.
A bruttó haszonkulcs kiszámításának képlete a következő:
Bruttó nyereséghányad = (bruttó nyereség / összes bevétel) x 100
Ahol a bruttó nyereség az eladott áruk költségének levonása után elért bevétel. A termék vagy szolgáltatás előállításával és értékesítésével kapcsolatos közvetlen költségek elszámolása után fennmaradó pénzösszeget jelenti. Az összbevétel viszont az áruk vagy szolgáltatások értékesítéséből származó teljes bevétel.
Ha a bruttó nyereséget elosztjuk az összes bevétellel, majd az eredményt megszorozzuk 100-zal, kiszámíthatjuk a bruttó nyereséghányadot százalékban kifejezve. Ez a százalékos arány a megtermelt bevétel minden egyes dollárjára jutó nyereség összegét jelenti.
A magasabb bruttó nyereséghányad azt jelzi, hogy a vállalat több nyereséget termel minden egyes értékesítésen, ami általában pozitív jel. Ez azt mutatja, hogy a vállalat hatékonyan működik, és képes a termékeit vagy szolgáltatásait az előállítási költségnél magasabb áron értékesíteni.
A kiskereskedői bruttó árrés egy pénzügyi mérőszám, amely az eladott áruk költségei (COGS) és az ezen áruk értékesítéséből származó bevétel közötti különbséget mutatja százalékban kifejezve. Ezt úgy számítják ki, hogy az eladott áruk költségét kivonják az adott árukból származó teljes bevételből, és ezt a számot elosztják a százalékban kifejezett teljes bevétellel.
Egyszerűbben fogalmazva, ez az a nyereség, amelyet a kiskereskedő minden egyes eladott terméken realizál, miután figyelembe vette a termék beszerzésével és értékesítésével kapcsolatos közvetlen költségeket. A bruttó árrés azért fontos a kiskereskedők számára, mert tükrözi az értékesítésből származó nyereségtermelő képességüket, és segít az árképzési stratégiák, a készletgazdálkodás és az általános nyereségesség meghatározásában.
Például, ha egy kiskereskedő 100 dollárért ad el egy terméket, és a termék beszerzési és értékesítési költsége 70 dollár volt, a bruttó árrés 30%. Ez azt jelenti, hogy a kiskereskedő 30 $ nyereséget ért el az adott terméken, vagyis az értékesítésből származó bevétel 30%-át.
A kiskereskedők bruttó árrése alapvető fontosságú mérőszám a kiskereskedők számára, amelyet figyelemmel kell kísérniük és kezelniük, mivel közvetlenül befolyásolja a jövedelmezőségüket és a piaci versenyképességüket. A bruttó árrés nyomon követésével és optimalizálásával a kiskereskedők javíthatják pénzügyi teljesítményüket és biztosíthatják hosszú távú sikerüket.
A bruttó nyereség módszer és a kiskereskedelmi módszer két különböző számviteli technika, amelyeket a vállalkozásban lévő készletek értékének becslésére használnak. A két módszer közötti fő különbség abban rejlik, ahogyan a készlet értékét kiszámítják.
A bruttó nyereség módszer egy olyan technika, amely a múltbeli bruttó nyereség százalékos arányát használja az eladott áruk költségének (COGS) becsléséhez egy adott időszakra vonatkozóan. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, amikor a fizikai leltározás nem lehetséges vagy nem célszerű. A készlet értékének a bruttó nyereség módszerrel történő kiszámításához az értékesíthető áruk bekerülési értékét meg kell szorozni a bruttó nyereség százalékkal. Az így kapott számot aztán levonják az adott időszak összes értékesítéséből, hogy megkapják az eladott áruk bekerülési értékének becsült értékét. A fennmaradó összeg a készlet becsült értéke az időszak végén.
Másrészt a kiskereskedelmi módszer egy olyan technika, amely a készlet értékét az áruk kiskereskedelmi ára alapján becsüli meg. Ezt a módszert általában olyan vállalkozásoknál alkalmazzák, amelyek nagyszámú különböző terméket értékesítenek, mint például az áruházak. A készletérték kiskereskedelmi módszerrel történő kiszámításához az eladásra rendelkezésre álló áruk teljes kiskereskedelmi értékét kiszámítják, majd megszorozzák az áruk bekerülési értékének és a kiskereskedelmi árnak az arányával. Ezt az arányt költség-kiskereskedelmi aránynak nevezik, és jellemzően úgy határozzák meg, hogy az eladásra rendelkezésre álló áruk bekerülési értékét elosztják az eladásra rendelkezésre álló áruk teljes kiskereskedelmi értékével. Az így kapott szám az időszak végi készlet becsült értékét jelenti.
Összefoglalva, mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a módszer kiválasztása a vállalkozás jellegétől és méretétől függ. A bruttó nyereség módszer egyszerűbb és könnyebben alkalmazható, de nem biztos, hogy pontos becslést ad a készletértékről. A kiskereskedelmi módszer ezzel szemben pontosabb, de számítása időigényesebb és bonyolultabb lehet.