A készletköltségszámítás kiskereskedelmi módszere a kiskereskedők körében népszerű módszer a készletek értékelésére. Ez a módszer azon a feltételezésen alapul, hogy az eladott áruk önköltségének és az eladott áruk kiskereskedelmi árának aránya időben állandó marad. A kiskereskedelmi módszer a készleten lévő készlet értékének becslésére szolgál a készlet kiskereskedelmi értékéhez viszonyított önköltség százalékos arányának alkalmazásával. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák a kiskereskedelmi ágazatban, mivel könnyen alkalmazható, és viszonylag pontos becslést ad a készlet értékéről.
A kiskereskedelmi módszer alkalmazásához a kiskereskedőknek először meg kell határozniuk a készletük bekerülési értékét. Ez a költség meghatározható a hagyományos készletköltségszámítási módszerek bármelyikével, például a FIFO (First-In-First-Out) vagy az LIFO (Last-In-First-Out) módszerrel. A készlet bekerülési értékének meghatározása után a kiskereskedőnek meg kell határoznia a készlet kiskereskedelmi értékét.
A kiskereskedők jellemzően az áruk bekerülési értéke, a bekerülési értékre alkalmazandó felár és a termék iránti kereslet alapján határozzák meg kiskereskedelmi áraikat. Miután meghatározták a készlet kiskereskedelmi értékét, a kiskereskedő alkalmazhatja a kiskereskedelmi költség százalékos arányát a készlet értékének becsléséhez.
A kiskereskedelmi bekerülési érték százalékát úgy számítják ki, hogy az eladott áruk bekerülési értékét elosztják az eladott áruk kiskereskedelmi értékével. Például, ha egy kiskereskedő eladott áruk önköltsége 100 000 USD, és az eladott áruk kiskereskedelmi értéke 200 000 USD, akkor a kiskereskedelmi költségek aránya 50%.
A készlet becsült értékének kiszámításához a kiskereskedő megszorozná a készlet kiskereskedelmi értékét a kiskereskedelmi költség százalékkal. Ebben a példában, ha a készlet kiskereskedelmi értéke 300 000 $, a készlet becsült értéke 150 000 $ lenne.
A készletköltségszámítás kiskereskedelmi módszere népszerű a kiskereskedők körében, mert könnyen használható és viszonylag pontos becslést ad a készlet értékéről. A kiskereskedelmi módszernek azonban van néhány korlátja. Például feltételezi, hogy az eladott áruk bekerülési értékének és az eladott áruk kiskereskedelmi értékének aránya az idők folyamán állandó marad, ami nem mindig van így. Emellett a kiskereskedelmi módszer nem veszi figyelembe a készlet tényleges költségét, ami hátrányos lehet olyan iparágakban, ahol az eladott áruk költsége jelentősen ingadozik.
Összefoglalva, a készletköltségszámítás kiskereskedelmi módszere hatékony és könnyen használható módszer, amely a kiskereskedők számára meglehetősen pontos becslést ad készleteik értékéről. Bár nem minden iparágban alkalmazható, kiváló módszer a kiskereskedelmi iparágban, ahol az eladott áruk önköltségének és az eladott áruk kiskereskedelmi árának aránya idővel viszonylag állandó marad.
A kiskereskedelmi leltározási módszert jellemzően a kiskereskedők használják a készleteik értékének becslésére. Ennek során az eladott áruk bekerülési értékét és a zárókészletet úgy számítják ki, hogy a készlet kiskereskedelmi értékére egy önköltség-kiskereskedelmi arányt alkalmaznak.
Arra a kérdésre, hogy a kiskereskedelmi leltározási módszer LIFO vagy FIFO, a válasz az, hogy bármelyik lehet. A LIFO (last-in, first-out) és a FIFO (first-in, first-out) a készletek elszámolásának olyan módszerei, amelyek meghatározzák a készletelemek értékesítésének sorrendjét és költségük felosztását.
Egyes kiskereskedők adózási okokból a LIFO-t, míg mások a FIFO-t alkalmazzák a főkönyvi könyvelésben. A kiskereskedelmi leltározási módszer alkalmazásakor azonban nem veszik figyelembe azt a tényleges sorrendet, amelyben a készletet megvásárolták. Ehelyett a kiskereskedelmi bekerülési érték arányát alkalmazzák a készlet teljes kiskereskedelmi értékére az eladott áruk költségének és a zárókészletnek a meghatározásához.
Ezért, bár a LIFO és a FIFO releváns számviteli módszerek a készletek értékelésére, a kiskereskedelmi leltározási módszerre nem alkalmazhatóak.
A számvitelben négy általános készletköltség-módszert használnak az eladott áruk költségének (COGS) és a számviteli időszak végén fennmaradó készlet értékének meghatározására. Ez a négy leltárköltség-módszer a következő:
1. First-In, First-Out (FIFO) módszer: Ez a módszer feltételezi, hogy az elsőként beszerzett tételek egyben az elsőként eladott tételek is. Ezt a módszert jellemzően olyan vállalkozásoknál alkalmazzák, ahol a készlet romlandó, mint például az élelmiszerek vagy a virágok.
2. Last-In, First-Out (LIFO) módszer: Ez a módszer feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételeket adják el először. Ezt a módszert általában olyan iparágakban alkalmazzák, ahol az árak emelkednek, például az olaj- és gáziparban.
3. Súlyozott átlagköltség (WAC) módszer: Ez a módszer az elszámolási időszak alatt eladásra rendelkezésre álló összes egység átlagköltségét számítja ki.
4. Speciális azonosítási módszer (SI): Ez a módszer a készletben lévő egyes tételek tényleges bekerülési értékét követi nyomon, és azt az adott eladott tételhez rendeli hozzá. Ezt a módszert olyan vállalkozásoknál használják, ahol minden egyes tételnek egyedi költsége van, például egy ékszerüzletben.
Mindegyik leltárköltség-módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a választott módszer a vállalkozás egyedi igényeitől függ.
A kiskereskedelmi módszer és a bekerülési költség módszer két különböző leltárkönyvelési módszer, amelyet a vállalkozások a készleteik bekerülési értékének kiszámítására használnak.
A kiskereskedelmi módszer a készletek értékelésének olyan módszere, amely a tételek kiskereskedelmi árán alapul. Ennek során meghatározzák a készlet kiskereskedelmi áron számított teljes bekerülési értékét, majd levonják a teljes felárat, hogy megkapják a készlet bekerülési értékét. Ezt a módszert általában olyan kiskereskedők alkalmazzák, akik sokféle tételt értékesítenek különböző árakon.
Másrészt a bekerülési költség módszer a készlet értékelésének olyan módszere, amely a tételek tényleges bekerülési értékén alapul. Ennek során a készlet teljes költségét a tényleges bekerülési értéken határozzák meg, majd hozzáadják a további költségeket, mint például a szállítási, kezelési és tárolási költségeket. Ezt a módszert általában olyan gyártók alkalmazzák, akik korlátozott számú terméket állítanak elő meghatározott költségen.
Összefoglalva, a kiskereskedelmi módszer és a költségmódszer a készletnyilvántartás két különböző megközelítése, amelyeket a vállalkozások használhatnak a készleteik bekerülési értékének kiszámítására. A kiskereskedelmi módszer a tételek kiskereskedelmi árán, míg a költségmódszer a tételek tényleges költségén alapul.