Bármely kiskereskedelmi vállalkozás számára a készletgazdálkodás a siker egyik legfontosabb összetevője. Megfelelő leltárkezelés nélkül egy vállalkozás túl sok készlettel találhatja magát, ami pénzügyi feszültségekhez vezethet, vagy túl kevés készlettel, ami elmaradt eladásokat eredményezhet. A készletgazdálkodás egyik módszere a kiskereskedelmi leltározási módszer (RIM). A RIM egy olyan technika, amely a készlet értékét az áruk kiskereskedelmi árának felhasználásával számítja ki. Bár a RIM-nek számos előnye van, vannak korlátai is. Ebben a cikkben a kiskereskedelmi leltározási módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait vizsgáljuk meg.
1. Költséghatékony: A kiskereskedelmi leltározási módszer alkalmazásának egyik jelentős előnye, hogy költséghatékony. A RIM kevesebb időt és erőfeszítést igényel a készletérték kiszámításához, mint más módszerek, például a LIFO vagy a FIFO. Ez a módszer a számítások elvégzésére hivatásos könyvelő felbérlésének költségeit is megspórolja.
2. Becslés: A RIM egy becslési módszer, amely a rendelkezésre álló adatokat használja a készletérték kiszámításához. Ez a technika olyan vállalkozások számára hasznos, amelyek nagyszámú termékkel rendelkeznek, ami megnehezíti az egyes tételek értékének nyomon követését. A RIM durva becslést ad a készletértékről, amely elég pontos ahhoz, hogy a legtöbb kiskereskedelmi vállalkozás megalapozott döntéseket hozhasson.
3. Rugalmasság: A RIM rugalmasságot kínál az árképzés tekintetében. A módszer lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy megváltoztassák az áruk kiskereskedelmi árát, ami hatással lesz a készletértékre. Ez a rugalmasság hasznos az olyan vállalkozások számára, amelyek szezonális termékekkel vagy ingadozó keresletű termékekkel foglalkoznak.
1. Pontatlanság: A kiskereskedelmi leltározási módszer használatának egyik jelentős hátránya, hogy pontatlan lehet. A RIM azon a feltételezésen alapul, hogy az eladott áruk költsége arányos a teljes kiskereskedelmi értékesítéssel. Ez azonban nem feltétlenül igaz minden vállalkozás esetében. Ha egy vállalkozásnál magas a lopások vagy a készletek megrongálódásának aránya, a RIM-módszer nem biztos, hogy pontos becslést ad a készletértékről.
2. Bizonyos iparágakra korlátozódik: A RIM olyan vállalkozások számára a legalkalmasabb, amelyek nagy mennyiségű, alacsony egységértékű termékkel foglalkoznak. A módszer nem alkalmas olyan vállalkozások számára, amelyek drága termékeket, például ékszereket vagy elektronikai berendezéseket értékesítenek, mivel ezeknek a termékeknek a kiskereskedelmi ára jelentősen magasabb, mint a bekerülési értékük.
3. Időérzékeny: A RIM megköveteli, hogy a vállalkozás naprakész információkkal rendelkezzen termékeinek kiskereskedelmi árairól. Ez kihívást jelenthet azon vállalkozások számára, amelyek nagyszámú termékkel rendelkeznek vagy gyorsan változó piacon működnek. Ha a vállalkozás nem frissíti rendszeresen a kiskereskedelmi árakat, a RIM módszer pontatlan becslést ad a készletértékről.
A kiskereskedelmi leltározási módszer költséghatékony és rugalmas módszer a vállalkozások számára a készletérték becslésére. Vannak azonban korlátai, és nem biztos, hogy minden vállalkozás számára megfelelő. Mielőtt a vállalkozások a RIM alkalmazása mellett döntenének, gondosan mérlegelniük kell az előnyöket és hátrányokat, és mérlegelniük kell sajátos igényeiket és körülményeiket. Végső soron a kiskereskedelmi leltározási módszer vagy más leltárkezelési technika használatáról szóló döntésnek azon kell alapulnia, hogy mi működik a legjobban a vállalkozás számára.
A kiskereskedelmi leltározási módszer a vállalkozás készletének értékelésére szolgáló módszer, amely az eladott áruk bekerülési értékét a fennmaradó készlet kiskereskedelmi ára alapján becsüli meg. Ezt a módszert általában olyan kiskereskedők alkalmazzák, akik nagyszámú, eltérő költségű terméket értékesítenek.
A kiskereskedelmi leltározási módszer magában foglalja a készlet fizikai megszámlálását és az egyes tételek kiskereskedelmi értékének hozzárendelését. Ezt az értéket ezután megszorozzák a kiskereskedelmi költség százalékkal, amelyet úgy számítanak ki, hogy az áruk bekerülési értékét elosztják a kiskereskedelmi árral.
Az így kapott szám az adott időszakban értékesített áruk becsült költsége. Ez a módszer azért hasznos, mert lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy készleteiket anélkül értékeljék, hogy minden egyes tételt fizikailag meg kellene számolniuk, ami időigényes és költséges lehet.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a kiskereskedelmi leltározási módszer egy becslés, és nem mindig tükrözi pontosan az eladott áruk tényleges bekerülési értékét. Fontos továbbá, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje és kiigazítsa a kiskereskedelmi költség százalékos arányát annak biztosítása érdekében, hogy az pontos maradjon.
A kiskereskedelmi ágazatban a készlet azokat az árukat és termékeket jelenti, amelyeket egy vállalkozás a vevők számára eladásra rendelkezésre bocsát. A kiskereskedelmi készletnek több típusa létezik, többek között:
1. Nyersanyag-készlet: Ez a termékek előállításához felhasznált anyagok készlete. Ezek az anyagok közé tartozhatnak például szövetek, faanyagok és vegyi anyagok.
2. Folyamatban lévő munkák leltára: Ez a részben kész termékek leltára, amelyek előállítása folyamatban van. Például egy ruházati gyártónak lehet befejezetlen termelésű készlete részben megvarrt ingekből vagy nadrágokból.
3. Késztermékek készlete: Ez a teljesen kész termékek készlete, amelyek készen állnak a vevőknek történő értékesítésre. Például egy ruházati üzlet késztermék-készletet tarthat ingekből, nadrágokból és ruhákból.
4. Karbantartási, javítási és üzemeltetési (MRO) készlet: Ez azoknak a készleteknek és berendezéseknek a készlete, amelyekre a vállalkozásnak szüksége van a működéshez. Ezek közé a tételek közé tartozhatnak például tisztítószerek, irodai berendezések és szerszámok.
5. Konzignációs készlet: Ez az a készlet, amelyet egy vállalkozás egy másik vállalat vagy magánszemély nevében tart. A vállalkozás nem tulajdonosa a leltárnak, de felelős annak értékesítéséért és a nyereség egy részének a tulajdonosnak való visszautalásáért.
6. Biztonsági készlet: Ez az a készlet, amelyet egy vállalkozás azért tart készleten, hogy biztosítsa, hogy elegendő készlettel rendelkezik a kereslet kielégítésére. Pufferként szolgál a kereslet váratlan növekedése vagy az új készlet beérkezésének késedelme ellen.
A készletfajták megértése kulcsfontosságú a vállalkozások számára a készlet hatékony kezeléséhez, a pazarlás csökkentéséhez és a nyereség maximalizálásához. Segíti őket abban is, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a beszerzési, termelési és értékesítési stratégiákról.