A kisvállalkozásoknak gyakran van szükségük pénzügyi támogatásra a növekedéshez és terjeszkedéshez, és a finanszírozás biztosításának egyik gyakori módja a befektetőkön keresztül történő finanszírozás. A kisvállalati befektetői ügylet strukturálása azonban alapos megfontolást és tervezést igényel annak érdekében, hogy mindkét fél elégedett legyen a megállapodással.
A potenciális befektetők felkutatása előtt fontos meghatározni a szükséges finanszírozás összegét és azt, hogy a befektető milyen tulajdoni hányadot kap cserébe. Ehhez alaposan fel kell mérni a vállalkozás jelenlegi pénzügyi helyzetét, a tervezett növekedést és a lehetséges kockázatokat.
A befektetés feltételeinek meghatározása után a következő lépés az üzlet szerkezetének meghatározása. Számos lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a tőkefinanszírozást, az adósságfinanszírozást és az átváltható kötvényeket. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és fontos, hogy azt a struktúrát válasszuk, amelyik a legjobban megfelel a vállalat céljainak és a befektető elvárásainak.
A tőkefinanszírozás során a finanszírozásért cserébe tulajdonrészeket adnak el a vállalatból a befektetőnek. Ez jó lehetőség lehet olyan vállalkozások számára, amelyek hosszú távú partnereket keresnek, akik hajlandóak befektetni a vállalat növekedésébe. Ez azonban azt is jelenti, hogy a befektetőnek beleszólása lesz a vállalati döntésekbe, és jogosult lesz a nyereség egy részére.
Az adósságfinanszírozás a befektetőtől történő hitelfelvételt jelenti, meghatározott törlesztési ütemezéssel és kamatlábbal. Ez jó lehetőség lehet azon vállalkozások számára, amelyek inkább megtartják az ellenőrzést a döntéshozatal és a nyereség felett. Ez azonban azt is jelenti, hogy a vállalkozás felelős a hitel visszafizetéséért, függetlenül attól, hogy keletkezik-e nyereség.
Az átváltható kötvények a saját tőke és az adósságfinanszírozás keveréke. Ezek során pénzt vesznek fel a befektetőtől, azzal a lehetőséggel, hogy a kölcsönt a jövőben részvényekre váltsák át. Ez jó lehetőség lehet olyan vállalkozások számára, amelyek bizonytalanok a jövőbeli növekedési kilátásaikat illetően, mivel rugalmasságot biztosít a befektető számára a befektetés megtérülésében.
A választott struktúrától függetlenül fontos, hogy világos, írásos megállapodással rendelkezzen, amely meghatározza a befektetés feltételeit, beleértve a finanszírozás összegét, a tulajdoni hányadot, a visszafizetési ütemtervet (ha van ilyen) és minden egyéb lényeges részletet. Ez segít annak biztosításában, hogy mindkét fél ugyanazon az oldalon álljon, és megelőzze a jövőbeni félreértéseket vagy vitákat.
Összefoglalva, a kisvállalkozói befektetői ügylet strukturálása kritikus lépés a növekedés és terjeszkedés finanszírozásának biztosításában. A vállalkozás pénzügyi helyzetének gondos értékelésével, a megfelelő struktúra kiválasztásával és a feltételek írásba foglalásával mind a vállalkozás, mind a befektető profitálhat a sikeres partnerségből.
Az, hogy a befektetőnek milyen százalékos hozamot kell kapnia, számos tényezőtől függ, például a befektetés típusától, a kockázat mértékétől, a befektető pénzügyi céljaitól és az aktuális piaci viszonyoktól. A részvényekbe vagy befektetési alapokba történő befektetés például általában magasabb kockázattal, de potenciálisan magasabb hozammal is jár. Ezzel szemben a kötvényekbe vagy más fix kamatozású értékpapírokba történő befektetés stabilabb, de alacsonyabb hozamot biztosíthat.
Általánosságban elmondható, hogy egy befektető számára a kockázat és a potenciális hozam szintjét egyensúlyba hozó, méltányos százalékos arányt jelent. Egy általános ökölszabály szerint 7-10%-os éves hozamra kell törekedni. Ez azonban az adott befektetéstől és a befektető pénzügyi céljaitól függően változhat. Fontos figyelembe venni a befektetéssel kapcsolatos díjakat és költségeket is, mivel ezek felemészthetik a hozamot.
Végső soron a befektető számára az a méltányos százalékos arány, amelyben mindkét fél egyetért, és amely összhangban van a befektető pénzügyi céljaival és kockázattűrő képességével. Fontos, hogy alapos kutatást végezzen és konzultáljon pénzügyi tanácsadóval, mielőtt bármilyen befektetési döntést hoz.
A kisvállalkozói befektetők a befektetés típusától függően különböző módon kaphatnak fizetést. Íme néhány gyakori mód, ahogyan a kisvállalkozói befektetők fizetést kapnak:
1. Osztalékok: Ha a vállalkozás nyereséges, a befektetők a nyereség egy részét osztalék formájában kaphatják meg. Az osztalékokat általában rendszeresen (pl. negyedévente, évente) fizetik ki, és a kifizetett összeg általában a befektető tulajdoni hányadán alapul.
2. Tőkenyereség: A kisvállalkozói befektetők úgy is kereshetnek pénzt, hogy a vállalkozásban lévő tulajdoni részesedésüket magasabb áron adják el, mint amennyit fizettek érte. Ezt nevezik tőkenyereségnek. A befektetők tőkenyereséget realizálhatnak, amikor a vállalkozást eladják, vagy amikor tulajdonrészüket eladják egy másik befektetőnek.
3. Kamatfizetések: Ha a kisvállalkozás kölcsönt vett fel a befektetőktől, akkor kamatfizetést kapnak a kölcsön után. A kamatlábat előre megállapítják, és azt rendszeresen kifizetik.
4. Jogdíjak: Ha a vállalkozás olyan terméket vagy szolgáltatást fejlesztett ki, amely jogdíjat termel (pl. szabadalmaztatott találmány), a befektetők részesülhetnek e jogdíjak egy részéből a tulajdoni hányaduk alapján.
Fontos megjegyezni, hogy a kisvállalkozói befektetések általában magas kockázatú, magas hozamú lehetőségnek számítanak. A befektetőknek gondosan mérlegelniük kell a lehetséges kockázatokat és jutalmakat, mielőtt kisvállalkozásba fektetnek.