Amikor részvényekbe fektetünk, fontos, hogy nyomon kövessük a költségalapot. A költségalap az a teljes pénzösszeg, amelyet egy részvénybe fektetett, beleértve a vételárat, a jutalékokat és a díjakat. A költségalap kiszámítása kihívást jelenthet, különösen akkor, ha többször vásárolt ugyanabból a részvényből különböző időpontokban és árakon. Ebben a cikkben végigvezetjük Önt egy többször vásárolt részvény költségalapjának kiszámításán.
Először is gyűjtse össze a szóban forgó készletre vonatkozó összes vásárlási nyilvántartást. Ennek tartalmaznia kell a vásárlás dátumát, a megvásárolt részvények számát és a részvényenkénti vételárat. Ha többször vásárolta a részvényt, akkor össze kell adnia a megvásárolt részvények teljes számát és a részvényekért fizetett teljes összeget.
Ezután számolja ki az összes vásárlásért fizetett jutalékok és díjak teljes összegét. Ezek a díjak tartalmazhatnak brókeri díjakat, tranzakciós díjakat és egyéb díjakat. Adja hozzá ezeket a díjakat a részvényekért fizetett teljes összeghez, hogy megkapja a teljes költségalapját.
Ha megvan a teljes költségalapja, ossza el ezt a számot a megvásárolt részvények teljes számával. Ez adja meg az egy részvényre jutó átlagos költséget. Például, ha 10 000 dollárt fektetett be egy részvénybe, és 100 részvényt vásárolt, akkor a költségalapja 100 dollár részvényenként.
Végül, amikor eladja a részvényeit, a bekerülési értéket kell használnia a tőkenyereség vagy -veszteség kiszámításához. Ehhez vonja le a részvényenkénti bekerülési értéket a részvényenkénti eladási árból. Ha az eredmény pozitív, akkor tőkenyereséget ért el. Ha az eredmény negatív, akkor tőkevesztesége van. A részvényenkénti nyereséget vagy veszteséget szorozza meg az eladott részvények számával, hogy megkapja a teljes tőkenyereséget vagy -veszteséget.
Összefoglalva, a részvények eladásakor a tőkenyereség vagy -veszteség pontos kiszámításához elengedhetetlen a költségalap nyomon követése. Ha összegyűjti az összes vásárlási nyilvántartását, kiszámítja a jutalékokat és díjakat, és elosztja a teljes költségalapját a megvásárolt részvények teljes számával, meghatározhatja az átlagos részvényenkénti költségét. Ezen információk birtokában megalapozott döntéseket hozhat a részvények vásárlásáról és eladásáról, és pontosan jelentheti nyereségét vagy veszteségét az IRS-nek.
Amikor egy vállalat úgy dönt, hogy felosztja részvényeit, az azt jelenti, hogy növeli a forgalomban lévő részvények számát, miközben egyidejűleg csökkenti az egy részvényre jutó árat. Ez hatással lehet a részvények bekerülési értékére, azaz a részvényekért fizetett eredeti árra.
Ahhoz, hogy a részvényfelosztást a költségalapban figyelembe lehessen venni, ki kell igazítani az eredeti részvényenkénti költséget, hogy az tükrözze az új részvényszámot és az új részvényenkénti árat. Az alábbi lépéseket kell követni:
1. Határozza meg a részvényfelosztás arányát. Ha például a vállalat 2:1 arányú részvényfelosztást hajt végre, ez azt jelenti, hogy minden egyes birtokolt részvény után a részvényes két részvényt kap.
2. Ossza el a részvényenkénti eredeti költséget a részvényfelosztás arányával. Például, ha az eredeti részvényenkénti költség 50 dollár volt, és a részvényfelosztás 2 az 1 arányban történik, akkor az új részvényenkénti költség 25 dollár lesz (50 dollár osztva 2-vel).
3. Szorozza meg az új részvényenkénti költséget az új részvényszámmal. Ugyanezt a példát használva, ha a részvényesnek a részvényfelosztás előtt 100 részvénye volt, akkor most 200 részvénye lenne (100 x 2). A 25 $-os új részvényenkénti költséget megszorozva a részvények új számával (200), az új költségalap 5 000 $ (25 $ x 200).
4. Rögzítse az új bekerülési értéket a számviteli rendszerében. Frissítenie kell a nyilvántartását, hogy az tükrözze a részvények új bekerülési értékét. Ez hatással lesz az adóbevallására, ha a jövőben eladja a részvényeket, mivel a bekerülési értéket használják a tőkenyereség vagy -veszteség kiszámításához.
Összefoglalva, a részvényfelosztás költségalapon történő elszámolása megköveteli az eredeti részvényenkénti bekerülési érték kiigazítását az új részvényszám és az új részvényenkénti ár tükrözése érdekében. A fent vázolt lépések követésével biztosíthatja, hogy nyilvántartásai pontosan tükrözzék a részvények új bekerülési értékét.
Ha nem tudja megtalálni a régi részvények bekerülési értékét, több lehetőség áll rendelkezésére.
1. Vegye fel a kapcsolatot a társasággal: Felveheti a kapcsolatot azzal a vállalattal, amelynek részvényei az Ön tulajdonában vannak, és tájékoztatást kérhet a részvények eredeti bekerülési értékéről. A legtöbb vállalat nyilvántartást vezet a részvénytranzakcióiról, és lehet, hogy meg tudja adni Önnek a szükséges információt.
2. Ellenőrizze brókerszámláját: Ha a részvényt brókercégen keresztül vásárolta, ellenőrizheti a számlakivonatokat, hogy szerepel-e a költségalap. Ezenkívül számos brókercég ma már a honlapján vagy az ügyfélszolgálati részlegén keresztül nyújt információt a költségalapról.
3. Használjon becslési módszert: Ha nem tudja beszerezni az eredeti bekerülési értéket, használhat becslési módszert a részvények értékének meghatározására. Az egyik gyakori módszer az átlagköltség-módszer, amely az Ön által vásárolt összes részvény átlagköltségét számítja ki.
4. Konzultáljon egy adószakértővel: Ha még mindig nehézséget okoz a régi részvények bekerülési értékének meghatározása, érdemes konzultálnia egy adószakértővel, például egy könyvelővel vagy adójogásszal. Ők segíthetnek Önnek megvizsgálni a lehetőségeit, és meghatározni az Ön konkrét helyzetére nézve legjobb cselekvési módot.
Fontos megjegyezni, hogy a részvények eladásakor a részvények bekerülési értékét használják a tőkenyereség vagy -veszteség kiszámításához. A pontos bekerülési érték meghatározása nélkül több adót fizethet, mint amennyit kellene, ezért fontos, hogy mindent megtegyen a helyes bekerülési érték meghatározásáért.