Vállalkozóként valószínűleg ismeri a kettős könyvvitel fogalmát. Ez a rendszer megköveteli, hogy minden pénzügyi tranzakciót legalább két számlán – egy terhelő és egy jóváíró számlán – rögzítsenek a pontos mérleg fenntartása érdekében. Vannak azonban olyan tranzakciók, amelyek nem illeszkednek pontosan ebbe a keretbe. Ezeket felsőoldalas tételeknek nevezik, és a könyvelés során egy kicsit több figyelmet igényelnek.
Tehát mi is pontosan az a felsőoldalas könyvelés? Lényegében egy olyan tranzakció, amely csak a mérleg egyik oldalát érinti. Tegyük fel például, hogy van egy kölcsönöd, amelyet elengedsz. Az elengedés napján jóváírná a hitelszámlát, és megterhelné egy másik számlát (mondjuk a „behajthatatlan követelések költségét”), hogy tükrözze azt a tényt, hogy már nem számít a hitel behajtására. Ez egy felülről történő könyvelés, mivel csak a mérleg hiteloldalát érinti.
Bár az ilyen típusú tranzakciók egyszerűnek tűnhetnek, valójában elég trükkös lehet a helyes könyvelésük. Ennek az az oka, hogy a felülről jövő tételek természetesen nem egyensúlyban vannak – ha nem ügyel arra, hogy a terhelések és a jóváírások továbbra is egyensúlyban maradjanak, a könyvelése hibás lesz. Bizonyos esetekben szükség lehet egy „dummy” számla létrehozására, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden megfelelően összeadódik.
A felülről történő könyvelés egyik gyakori példája egy eszköz leírása. Tegyük fel, hogy van egy géped, amely elérte hasznos élettartamának végét, és már nem ér semmit. Az értékváltozás tükrözése érdekében megterheli az eszközszámlát, és jóváírja a megfelelő értékcsökkenési számlát. Ez a tranzakció azonban az eszközszámlán hitelegyenleget hagy – aminek nincs értelme, mivel a gép már nem eszköz. Ennek kijavításához létre kell hoznia egy elleneszköz-számlát (például „halmozott értékcsökkenés”), és meg kell terhelni ezt a számlát, hogy kiegyenlítse a könyvelést.
Egy másik példa a felülről történő könyvelésre egy eszköz eladásából származó veszteség könyvelése. Tegyük fel, hogy egy berendezést a könyv szerinti értékénél alacsonyabb áron ad el. Ebben az esetben jóváírná az eszközszámlát (hogy tükrözze azt a tényt, hogy a berendezés már nem szerepel a könyveiben), és a könyv szerinti érték és az eladási ár közötti különbözettel megterhelné egy másik számlát (például a „berendezés eladásából származó veszteséget”). Ismétlem, ez a tétel természetesen nem egyenlítődik ki – ennek kijavításához létre kell hoznia egy elleneszköz-számlát (például „halmozott értékcsökkenés”), és meg kell terhelni ezt a számlát, hogy a tétel kiegyenlítődjön.
Összefoglalva, a felülnézeti tételek kezelése a könyvelésben trükkös lehet, de egy kis extra odafigyeléssel és gondossággal biztosíthatja, hogy könyvelése kiegyensúlyozott és pontos maradjon. Ha megérti az ilyen típusú tranzakciók mögötti elveket, és időt szán a szükséges ellenszámlák létrehozására, tiszta képet kaphat vállalkozása pénzügyi állapotáról.
A könyvelésben négyféle naplóbejegyzés létezik, amelyeket általában a különböző típusú tranzakciók rögzítésére használnak. Ez a négyféle naplóbejegyzés a következő:
1. Általános naplóbejegyzések: Az általános naplóbejegyzések olyan tranzakciók rögzítésére szolgálnak, amelyek nem illeszkednek a naplóbejegyzések más kategóriájába. Ezeket a bejegyzéseket általában korrekciós tételekhez használják, mint például az értékcsökkenés vagy az időbeli elhatárolások.
2. Értékesítési naplóbejegyzések: Az értékesítési naplóbejegyzések az áruk vagy szolgáltatások hitelre történő értékesítésének rögzítésére szolgálnak. Ezek a tételek tartalmazzák az értékesítésből keletkezett követelést és a beszedett forgalmi adót.
3. Vásárlási naplóbejegyzések: A beszerzési naplóbejegyzések az áruk vagy szolgáltatások hitelre történő beszerzésének nyilvántartására szolgálnak. Ezek a tételek tartalmazzák a vásárlással keletkezett szállítói tartozást és a fizetett forgalmi adót.
4. Pénztári naplóbejegyzések: A készpénzes naplóbejegyzések minden olyan tranzakció rögzítésére szolgálnak, amely készpénzzel kapcsolatos, például készpénzes értékesítés, készpénzes vásárlás vagy készpénzes kifizetés. Ezek a bejegyzések tartalmazzák a készpénzszámlát és minden más olyan számlát, amelyet a tranzakció érint.
E négyféle naplóbejegyzés használatával a vállalkozások pontosan rögzíthetik és nyomon követhetik pénzügyi tranzakcióikat, ami elengedhetetlen a megfelelő könyveléshez és könyveléshez.
A számvitel és a könyvelés területén többféle típusú naplóbejegyzés létezik, amelyeket a pénzügyi tranzakciók rögzítésére használnak. Íme a naplóbejegyzések öt leggyakoribb típusa:
1. Általános naplóbejegyzések: Az általános naplóbejegyzések olyan tranzakciók rögzítésére szolgálnak, amelyek nem illeszkednek a többi speciális naplóbejegyzés-típus egyikébe sem. Ezek közé tartozhatnak korrekciós tételek, helyesbítő tételek és egyéb különféle tranzakciók.
2. Értékesítési naplóbejegyzések: Az értékesítési naplóbejegyzések az értékesítési tranzakciók rögzítésére szolgálnak. Ezek általában tartalmazzák az értékesítés dátumát, a vevő nevét, az értékesítés összegét és az alkalmazandó adókat.
3. Vásárlási naplóbejegyzések: A beszerzési naplóbejegyzések a vállalkozás által végzett beszerzések rögzítésére szolgálnak. Ezek a bejegyzések jellemzően tartalmazzák a vásárlás dátumát, a szállító nevét, a vásárlás összegét és az alkalmazandó adókat.
4. Készpénzbevételi naplóbejegyzések: A készpénzbevételi naplóbejegyzések a vállalkozás által kapott összes készpénz rögzítésére szolgálnak. Ezek a bejegyzések általában tartalmazzák a bevételezés dátumát, a vevő vagy a fizető fél nevét, a kapott készpénz összegét és az esetlegesen alkalmazandó adókat.
5. Készpénzkifizetések naplóbejegyzések: A készpénzkifizetések naplóbejegyzések a vállalkozás által teljesített valamennyi készpénzkifizetés rögzítésére szolgálnak. Ezek a bejegyzések általában tartalmazzák a kifizetés dátumát, a kedvezményezett nevét, a kifizetés összegét és az esetlegesen alkalmazandó adókat.
Ez az öt leggyakoribb naplóbejegyzés-típus, amelyeket a számvitelben és a könyvelésben a különböző típusú pénzügyi tranzakciók rögzítésére használnak.