A könyvelés minden vállalkozás alapvető része, és magában foglalja a pénzügyi tranzakciók rögzítését, osztályozását és összegzését a pénzügyi kimutatások elkészítéséhez. Kétféle számviteli módszer létezik: a korrigált és a nem korrigált számvitel. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei, és a vállalkozásának megfelelő módszer kiválasztása az Ön egyedi igényeitől függ.
A kiigazítás nélküli könyvelés során a pénzügyi tranzakciókat úgy rögzítik, ahogyan azok bekövetkeznek, anélkül, hogy az esetleges eltéréseket kiigazítanák. Ez a módszer egyszerű és egyértelmű, így ideális a kisvállalkozások számára, amelyek korlátozott számú tranzakcióval rendelkeznek. A kiigazítás nélküli könyvelés azonban pontatlan pénzügyi kimutatásokat eredményezhet, mivel nem veszi figyelembe a rögzítési folyamat során esetlegesen felmerülő hibákat vagy eltéréseket.
A kiigazított könyvelés ezzel szemben a pénzügyi kimutatások kiigazítását foglalja magában, hogy figyelembe vegye az esetleges eltéréseket. Ez a módszer figyelembe veszi a rögzítési folyamat során esetlegesen felmerült hibákat vagy eltéréseket, biztosítva, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a vállalkozás pénzügyi helyzetét. A korrigált könyvelést jellemzően a nagyobb, nagy volumenű pénzügyi tranzakciókkal rendelkező vállalkozások alkalmazzák.
A korrigált számvitel egyik fő előnye, hogy pontosabb képet ad a vállalkozás pénzügyi helyzetéről. Ennek oka, hogy figyelembe vesz minden olyan hibát vagy eltérést, amely a nyilvántartási folyamat során előfordulhatott. A korrigált könyvelés azt is lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy azonosítsák azokat a területeket, ahol javíthatják pénzügyi teljesítményüket, mivel rávilágít azokra az eltérésekre vagy hibákra, amelyekkel foglalkozni kell.
A nem korrigált könyvelés viszont ideális a kisvállalkozások számára, amelyek korlátozott számú tranzakcióval rendelkeznek. Egyszerű és egyértelmű, így a vállalkozások tulajdonosai könnyen nyomon követhetik pénzügyeiket. A kiigazítatlan könyvelés emellett kevésbé időigényes és kevésbé költséges, mint a kiigazított könyvelés, így költséghatékony megoldás a kisvállalkozások számára.
Összefoglalva, mind a korrigált, mind a nem korrigált könyvelésnek megvannak a maga előnyei, és a vállalkozásának megfelelő választás az Ön egyedi igényeitől függ. Ha nagy volumenű pénzügyi tranzakciókkal rendelkezik, és pontosabb képet szeretne kapni pénzügyi helyzetéről, akkor a korrigált könyvelés lehet a megfelelő választás az Ön számára. Másrészt, ha korlátozott számú tranzakcióval rendelkezik, és egyszerű és költséghatékony módon szeretné nyomon követni pénzügyeit, akkor a kiigazítatlan könyvelés lehet a legjobb választás.
A könyvelésben a „kiigazított” kifejezés egy vállalat pénzügyi kimutatásain végrehajtott változtatásokra utal, hogy azok pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét. A kiigazító bejegyzéseket a számviteli időszak végén végzik a hibák kijavítása, a számlaegyenlegek frissítése, valamint bizonyos, az adott időszakban nem elszámolt költségek vagy bevételek elszámolása céljából.
Ezekre a kiigazításokra azért van szükség, hogy a pénzügyi kimutatások pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi teljesítményét és helyzetét. A kiigazítások közé tartozhatnak a ki nem fizetett kiadások vagy bevételek elhatárolása, a befektetett eszközök értékcsökkenése, a kétes követelésekre képzett értékvesztés és a készletértékelés.
A korrekciós tételek elvégzése után a pénzügyi kimutatásokat „kiigazítottnak” nevezzük, és azok a vállalat valós pénzügyi helyzetét tükrözik. Ez az információ kritikus fontosságú az érdekelt felek, például a befektetők, a hitelezők és a szabályozó hatóságok számára, akik a pénzügyi kimutatásokra támaszkodnak, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vállalatról.
A kiigazítatlan próbamérleg a vállalat főkönyvi könyvelésében szereplő összes számla listája, a hozzájuk tartozó terhelési vagy jóváírási egyenlegekkel, mielőtt bármilyen kiigazító könyvelést végeztek volna. Ez a próbamérleg a számviteli időszak végén készül a zárási folyamat részeként.
Másrészt a korrigált próbamérleg a vállalat főkönyve összes számlájának listája, a megfelelő terhelési vagy jóváírási egyenlegekkel, miután az összes korrekciós könyvelést elvégezték. Ezek a kiigazítások annak biztosítására történnek, hogy a számlák pontosan tükrözzék a vállalat pénzügyi helyzetét a számviteli időszak végén.
A korrekciós tételek többek között a hibák kijavítására, az időbeli elhatárolások, a passzív időbeli elhatárolások és az értékcsökkenés elszámolására szolgálnak. Miután minden szükséges kiigazítást elvégeztek, új próbamérleget készítenek annak biztosítására, hogy az összes terhelés még mindig megegyezzen az összes jóváírással.
Összefoglalva, a fő különbség a kiigazítatlan és a kiigazított próbamérleg között az, hogy az előbbi a számlák egyenlegét mutatja a kiigazítások elvégzése előtt, míg az utóbbi a pénzügyi kimutatások pontosságának biztosításához szükséges összes kiigazítás elvégzése után mutatja az egyenlegeket.
A számvitel és a könyvelés világában az „op” jellemzően az üzemi nyereségre utal, ami azt a nyereséget jelenti, amelyet egy vállalat azután ér el, hogy a működési költségeit levonta a bevételeiből.
A „kiigazított” és a „kiigazítatlan” üzemi eredmény kifejezéseket az üzemi eredmény bizonyos kiigazítások előtti és utáni kiszámítására használják.
A kiigazítatlan üzemi nyereség egyszerűen a vállalat pénzügyi kimutatásai alapján kiszámított üzemi nyereség, további kiigazítások nélkül. Ez magában foglal minden bevételt és költséget, amelyet a beszámolóban rögzítettek, az egyszeri vagy rendkívüli tételek figyelembevétele nélkül.
A korrigált működési eredmény viszont figyelembe vesz minden olyan egyszeri vagy szokatlan tételt, amely az adott időszakban befolyásolta a vállalat pénzügyi teljesítményét. Ezek közé tartozhatnak olyan tételek, mint az eszközök értékesítéséből származó nyereség vagy veszteség, szerkezetátalakítási költségek vagy értékvesztési költségek.
Az ilyen tételekkel való kiigazítással a vállalat tisztább képet adhat a folyamatos működéséről és pénzügyi teljesítményéről, az ilyen egyszeri tételek okozta torzítás nélkül.
Összefoglalva, a kiigazítatlan üzemi eredményt a pénzügyi kimutatások alapján, további kiigazítások nélkül számítják ki, míg a kiigazított üzemi eredmény figyelembe vesz minden olyan egyszeri vagy szokatlan tételt, amely hatással lehetett a vállalat pénzügyi teljesítményére.