A mai rohanó üzleti világban a siker elérése iránti nyomás etikai dilemmákhoz vezethet. Az érdekelt felek közötti bizalom fenntartása és a hosszú távú fenntarthatóság biztosítása érdekében azonban a szervezetek számára létfontosságú a kötelességalapú etika fenntartása. A kötelességalapú etika középpontjában az a meggyőződés áll, hogy az egyénnek kötelessége erkölcsösen és felelősségteljesen cselekedni, függetlenül a következményektől. Ebben a cikkben a kötelességalapú etika egy munkahelyi példáját és annak jelentőségét tárgyaljuk.
Képzeljünk el egy olyan forgatókönyvet, amelyben egy vállalat nehéz döntés előtt áll, hogy a költségek csökkentése érdekében elbocsásson-e alkalmazottakat. Bár ez praktikus megoldásnak tűnhet, súlyos következményekkel járhat az alkalmazottakra nézve, akik elveszíthetik a megélhetésüket. Egy ilyen helyzetben a kötelességalapú etika betartása azt jelenti, hogy a vállalatnak a munkavállalók jólétét kell elsődleges felelősségének tekintenie. Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak meg kell vizsgálnia alternatív költségcsökkentő intézkedéseket, például a fizetések csökkentését vagy a munkaerő-felvétel befagyasztását, mielőtt elbocsátásokhoz folyamodna.
A kötelességalapú etika betartása a munkahelyen nemcsak a munkavállalóknak kedvez, hanem elősegíti a tisztességes és igazságos gyakorlatokat is. Például egy olyan vállalat, amely értékeli a kötelességalapú etikát, biztosítani fogja, hogy minden alkalmazottat egyenlő és méltányos bánásmódban részesítsen, függetlenül a nemétől, fajától vagy vallásától. Ez azt jelenti, hogy a vállalatnak lesznek olyan irányelvei, amelyek megakadályozzák a diszkriminációt, és egyenlő esélyeket biztosítanak minden alkalmazott számára.
A munkahelyi kötelességalapú etika másik példája az átláthatóság és az őszinteség fenntartásának felelőssége. A mai információs korban a vállalatok könnyen eltitkolhatnak információkat vagy manipulálhatnak adatokat, hogy kedvező képet mutassanak. A kötelességalapú etika fenntartása azonban azt jelenti, hogy a vállalatnak átláthatónak és őszintének kell lennie az érdekelt felekkel való kapcsolattartásban. Ez magában foglalja a pontos pénzügyi jelentések benyújtását, az esetleges összeférhetetlenségek feltárását, valamint annak biztosítását, hogy minden kommunikáció igaz és etikus legyen.
Összefoglalva, a munkahelyi kötelességalapú etika betartásának fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Elősegíti a tisztességességet, az átláthatóságot és a becsületességet, és biztosítja, hogy a vállalatok felelősségteljesen járjanak el alkalmazottaikkal, ügyfeleikkel és érdekelt feleikkel szemben. Mivel a munkavállalók és a fogyasztók egyre tudatosabbá válnak az etikus gyakorlatok tekintetében, a kötelességalapú etikát fenntartó vállalatok hosszú távon valószínűleg sikeresebbek lesznek. A kötelességalapú etika megbecsülésével a vállalatok bizalmat és hitelességet építhetnek, amelyek elengedhetetlenek a fenntartható növekedéshez és sikerhez.
A deontológia az etika olyan elmélete, amely az emberi viselkedést szabályozó erkölcsi szabályokra és kötelességekre összpontosít. A munkahelyen a deontológia arra az elképzelésre utal, hogy az erkölcsi szabályoknak és elveknek kell irányítaniuk a szakmai magatartást, ahelyett, hogy csupán a legjobb eredmény vagy eredmény elérésére törekednének.
A deontológiai etika szerint bizonyos cselekedetek eleve helyesek vagy helytelenek, függetlenül azok tényleges eredményétől. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek kötelesek az etikai elveknek megfelelően cselekedni, még akkor is, ha ez nem a legkívánatosabb eredményt eredményezi. A deontológiai megközelítés például előírhatja, hogy egy orvosnak mindig meg kell őriznie a beteg titoktartását, még akkor is, ha az információ megosztása potenciálisan megmentheti egy másik beteg életét.
A munkahelyen a deontológiát gyakran a szakmaiságra, az integritásra és az erkölcsi elvek tiszteletére való összpontosítással hozzák összefüggésbe. Ez magában foglalja a megállapított magatartási kódexek betartását, a kollégákkal és ügyfelekkel való tiszteletteljes bánásmódot, valamint a döntéshozatal során az etikai normák betartását. A deontológiai munkamegközelítéssel a szakemberek biztosíthatják, hogy cselekedeteiket erős etikai keret vezérelje, ahelyett, hogy egyszerűen a legcélszerűbb vagy legjövedelmezőbb eredményre törekednének.
A kötelességen alapuló etikai megközelítést deontológiai etikának nevezzük. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy erkölcsi kötelesség vagy kötelesség bizonyos módon cselekedni, függetlenül a cselekvés következményeitől vagy eredményeitől. A deontológiai etikában az erkölcsi szabályokat vagy kötelességeket abszolútnak és egyetemesnek tekintik, és minden egyénre vonatkoznak, függetlenül személyes preferenciáiktól vagy vágyaiktól.
A deontológiai etika szerint az etikai döntéseknek racionális elveken vagy szabályokon kell alapulniuk, amelyek függetlenek a személyes elfogultságoktól vagy preferenciáktól. Más szóval, az egyéneknek a kötelességüknek vagy kötelességüknek megfelelően kell cselekedniük, még akkor is, ha ez ellentétes a személyes érdekeikkel vagy vágyaikkal.
A deontológiai etika egyik leghíresebb képviselője Immanuel Kant filozófus, aki szerint az erkölcsi kötelességek a racionális lények eredendő méltóságán és értékén alapulnak. Kant számára az erkölcsi kötelességek nem a cselekedetek következményein, hanem a cselekedetek mögött álló szándékon alapulnak. Így egy cselekedet akkor erkölcsileg helyes, ha azt az erkölcsi kötelesség iránti tiszteletből, és nem személyes haszonszerzés vagy haszonszerzés miatt követjük el.
Összefoglalva, a deontológiai etika olyan etikai megközelítés, amely az erkölcsi kötelesség és kötelesség fontosságát hangsúlyozza, és úgy tekint az etikai döntésekre, mint amelyek racionális elveken vagy szabályokon alapulnak, amelyek függetlenek a személyes elfogultságoktól vagy preferenciáktól.
A deontológia olyan etikai elmélet, amely az erkölcsi szabályok és kötelességek betartásának fontosságát hangsúlyozza. Az egészségügyben a deontológia a betegek jólétét befolyásoló döntések meghozatalakor alkalmazható. A deontológia egyik példája az egészségügyben a tájékozott beleegyezés elve. Ez az elv megköveteli az egészségügyi szakemberektől, hogy bármilyen orvosi eljárás vagy kezelés elvégzése előtt tájékozott beleegyezést szerezzenek be a betegektől. A tájékozott beleegyezés azt jelenti, hogy a betegek teljes körű tájékoztatást kapnak a javasolt orvosi beavatkozás előnyeiről, kockázatairól és alternatíváiról, és joguk van elfogadni vagy visszautasítani a kezelést. A tájékozott beleegyezés elvét valló egészségügyi szakemberek a beteg autonómiáját helyezik előtérbe, és tiszteletben tartják a beteg azon jogát, hogy saját egészségével kapcsolatos döntéseket hozzon. Ez egy példa a deontológiára az egészségügyben, mert hangsúlyozza az erkölcsi szabályok és kötelességek betartásának fontosságát, mint például a tájékozott beleegyezés megszerzése, még akkor is, ha ez nem mindig a legjobb eredményt eredményezi a beteg számára.