A kötelezettségek és a súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) két olyan általánosan használt pénzügyi kifejezés, amelyet a vállalkozásoknak meg kell érteniük a pénzügyeik hatékony kezeléséhez. A szállítói kötelezettségek (AP) az az összeg, amellyel egy vállalat tartozik a beszállítóinak a hitelre vásárolt árukért és szolgáltatásokért. Másrészt a WACC az átlagos tőkeköltség, amelyet a vállalat a működésének finanszírozására használ, és amely magában foglalja az adósságot és a saját tőkét is. Bár ez a két kifejezés látszólag nem kapcsolódik egymáshoz, a köztük lévő kapcsolat megértése segíthet a vállalkozásoknak abban, hogy jobb pénzügyi döntéseket hozzanak.
A kötelezettségek nem képezik közvetlenül a WACC összetevőjét, de közvetve befolyásolják azt. Ennek oka, hogy a kötelezettségek a rövid távú finanszírozás egyik formája, amelyet a vállalat a működésének finanszírozására használhat. Amikor egy vállalat árukat vagy szolgáltatásokat vásárol hitelre, bizonyos idő áll rendelkezésére, hogy kifizesse a szállítót. Ez alatt az időszak alatt a vállalat a pénzeszközöket más célokra, például új projektekbe való beruházásra vagy más adósságok törlesztésére használhatja fel. Ez javítja a vállalat likviditását, ami pozitív hatással lehet a WACC-re.
Másfelől, ha egy vállalatnak magas a szállítói egyenlege, az azt jelezheti, hogy a vállalatnak nehézséget okoz a számlák időben történő kifizetése. Ez negatívan befolyásolhatja a vállalat hitelképességét, ami megnehezíti a jövőbeni hitelfelvételt. Ha egy vállalatnak magas a szállítói egyenlege, akkor rövid lejáratú adósságai után magas kamatot is fizethet, ami növelheti a WACC-jét.
Egy másik mód, ahogyan a kötelezettségek közvetve befolyásolhatják a WACC-t, az az, hogy befolyásolják a vállalat hitelminősítését. A hitelminősítő intézetek számos tényezőt használnak egy vállalat hitelképességének meghatározásához, beleértve a számlák időben történő kifizetésének képességét is. Ha egy vállalatnak magas a kintlévőségek egyenlege vagy késedelmes fizetésekkel rendelkezik, akkor alacsonyabb hitelminősítést kaphat, ami növelheti a hitelfelvételi költségeit. Ez viszont növelheti a WACC-jét.
Összefoglalva, bár a kötelezettségek nem képezik a WACC közvetlen összetevőjét, közvetve hatással van rá, mivel befolyásolja a vállalat likviditását, hitelképességét és hitelfelvételi költségeit. Ezért fontos, hogy a vállalkozások hatékonyan kezeljék a kötelezettségek állományát, hogy WACC-jüket a lehető legalacsonyabb szinten tartsák. Ezt úgy lehet elérni, hogy kedvező fizetési feltételeket tárgyalnak ki a beszállítókkal, javítják a pénzforgalom-menedzsmentet, és fenntartják a jó hitelminősítést. Ezáltal a vállalkozások csökkenthetik tőkeköltségüket, ami hosszú távon segítheti növekedésüket és sikerüket.
Nem, a kötelezettségek nem tartoznak a tőkeelemek közé. A tőkekomponensek a vállalkozás hosszú távú finanszírozási forrásaira utalnak, mint például a saját tőke és az adósság. A szállítói kötelezettségek ezzel szemben rövid lejáratú kötelezettségek, amelyek azt az összeget jelentik, amellyel egy vállalkozás tartozik a beszállítóinak a hitelre vásárolt árukért vagy szolgáltatásokért. Ez egy rövid lejáratú kötelezettség, amely várhatóan egy éven belül kifizetésre kerül. Bár a kötelezettségek befolyásolják a vállalkozás pénzforgalmát és működőtőkéjét, nem számítanak tőkeelemnek.
A kötelezettségek azért nem tartoznak a tőkeköltség-számításba, mert ez a rövid távú finanszírozás egyik formája, amelyet a vállalat a szállítóitól kap. Kötelezettségnek minősül, és nem tartozik a saját vagy idegen tőke költségéhez. A tőkeköltség azokra a költségekre utal, amelyeket egy vállalat a működésének és projektjeinek finanszírozására fordít, és amelyeket jellemzően a saját tőke és a hitelek költségének kombinálásával számolnak ki. A szállítói kötelezettségek másrészről a szállítói hitel egy formája, amelyet a szállítók nyújtanak ügyfeleiknek a szokásos üzletmenet során. Ez a működőtőke forrása, amelyet a vállalat további adósság- vagy saját tőke finanszírozási költségek nélkül használhat fel a működésének finanszírozására. Ezért a kötelezettségek nem számítanak bele a tőkeköltség-számításba, mivel nem jelentenek tőke- vagy finanszírozási költséget a vállalat számára. Ehelyett a rövid távú finanszírozás egy formája, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy hatékonyabban kezelje pénzforgalmát és működését.
A WACC a Weighted Average Cost of Capital (súlyozott átlagos tőkeköltség) rövidítése, amely az összes olyan tőkeforrás átlagos költségét jelenti, amelyet egy vállalat a működésének finanszírozására használ. A vállalat WACC-jét befolyásoló négy tényező a következő:
1. Tőkeszerkezet: A tőkeszerkezet a vállalat által használt saját- és idegen tőke finanszírozás keverékére utal. A nagyobb arányú hitelfinanszírozással rendelkező vállalatnak magasabb lesz a WACC-je, mivel a hitelek kockázatosabb finanszírozási forrásnak számítanak.
2. Adósságköltség: Az adósságköltség az a kamatláb, amelyet a vállalat az adósságfinanszírozás után fizet. Minél magasabb a kamatláb, annál magasabb az adósságköltség, és ennélfogva annál magasabb a WACC.
3. Saját tőke költsége: A saját tőke költsége az a hozam, amelyet a befektetők a vállalatba történő befektetésük után elvárnak. A magasabb saját tőke költséggel rendelkező vállalatoknak magasabb a WACC-jük.
4. Adókulcs: Az adókulcs fontos tényező, amely befolyásolja az adósságköltséget. A magasabb adókulccsal rendelkező vállalatoknak alacsonyabb lesz az adósságköltsége, mivel a kamatfizetések levonhatók az adóból. Ez viszont csökkenti a WACC-et.
A WACC a Weighted Average Cost of Capital (súlyozott átlagos tőkeköltség) rövidítése, amely egy olyan pénzügyi mérőszám, amelyet egy vállalat tőkeköltségének becslésére használnak. Számítása során figyelembe veszik a vállalat saját és idegen tőkéjének arányát, valamint az egyes összetevők költségét. A WACC három összetevője a következő:
1. Saját tőke költsége: Ez az a megtérülési ráta, amelyet a befektetők a vállalat részvényeiből várnak. Ez a vállalat saját tőke komponensének költsége, és a Capital Asset Pricing Model (CAPM) vagy a Dividend Discount Model (DDM) segítségével számítják ki. A WACC ezen összetevője tükrözi a vállalati részvényekbe történő befektetés észlelt kockázatát.
2. Adósságköltség: Ez az a kamatláb, amelyet a vállalat az adósságai után fizet. Tartalmazza mind a rövid, mind a hosszú lejáratú adósság költségét. Az adósságköltséget úgy számítják ki, hogy a kockázatmentes kamatlábat hozzáadják a vállalat adósságához kapcsolódó kockázati prémiumhoz. A WACC ezen összetevője a vállalat adósságával kapcsolatos érzékelt kockázatot tükrözi.
3. Súlyozott átlagos tőkeköltség: Ez a vállalat teljes tőkeköltsége, amely figyelembe veszi mind a saját tőkét, mind az adósságot. Ezt úgy számítják ki, hogy a saját tőke költségét megszorozzák a saját tőke arányával a vállalat tőkeszerkezetében, és hozzáadják az idegen tőke költségéhez, amelyet megszoroznak az idegen tőke arányával a vállalat tőkeszerkezetében. A súlyozott átlagos tőkeköltség a vállalat által a működése finanszírozásához felhasznált összes tőkeforrás átlagos költségét tükrözi.