A követelések kezelése minden vállalkozás fontos része, és magában foglalja az ügyfelek által a vállalatnak fizetett pénz nyomon követését. A kintlévőségek könyvelése összetett lehet, és a nyilvántartásnak különböző módszerei vannak. Mindegyik módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a vállalkozásoknak a számukra legmegfelelőbbet kell választaniuk. Ebben a cikkben a követelések könyvelési módszereinek különböző típusait tárgyaljuk.
1. Pénzforgalmi szemléletű módszer
A pénzforgalmi szemléletű módszer a követelések nyilvántartásának legegyszerűbb módszere. Ennél a módszernél a vállalkozások csak akkor könyvelik a bevételt, amikor készpénzt kapnak a vevőiktől. Ez azt jelenti, hogy addig nem számolnak el bevételt, amíg a vevő ki nem fizeti a számláját. Ez a módszer ideális a kis volumenű értékesítéssel és kevés vevővel rendelkező kisvállalkozások számára.
2. Az eredményszemléletű módszer
Az eredményszemléletű módszer összetettebb, mint a pénzforgalmi szemléletű módszer. Ennél a módszernél a vállalkozások akkor könyvelik a bevételeket, amikor azok keletkeznek, függetlenül attól, hogy kaptak-e már fizetést. Ez azt jelenti, hogy a bevételt akkor számolják el, amikor az árukat vagy szolgáltatásokat átadják a vevőknek, még akkor is, ha a vevő még nem fizette ki a számlát. Ez a módszer ideális a nagy volumenű értékesítéssel és sok vevővel rendelkező vállalkozások számára.
3. A teljesítés százalékos módszer
A teljesítés százalékos módszerét azok a vállalkozások alkalmazzák, amelyek hosszú távú projekteken dolgoznak, például az építőipari vállalatok. Ennél a módszernél a vállalkozások a bevételeket a projekt előrehaladtával, a projekt befejezett százalékos aránya alapján számolják el. Például, ha egy építési projekt 50%-ban elkészült, a vállalkozás a bevétel 50%-át számolja el. Ez a módszer összetettebb, mint az előző két módszer, és a projekt előrehaladásának gondos nyomon követését igényli.
4. Részletfizetési módszer
A részletfizetési módszert azok a vállalkozások alkalmazzák, amelyek termékeket vagy szolgáltatásokat részletekben értékesítenek. Ennél a módszernél a vállalkozások akkor számolják el a bevételt, amikor a vevőktől kifizetéseket kapnak. Ez azt jelenti, hogy a bevételt idővel számolják el, ahogy a vevő törleszti a tartozását. Ez a módszer ideális az olyan vállalkozások számára, amelyek nagy értékű termékeket, például gépkocsikat vagy háztartási gépeket értékesítenek.
Összefoglalva, a vállalkozásoknak azt a számviteli módszert kell választaniuk, amelyik a leginkább megfelel az igényeiknek. A pénzforgalmi szemléletű módszer egyszerű és ideális a kisvállalkozások számára, míg az eredményszemléletű módszer összetettebb és alkalmas a nagy volumenű értékesítéssel rendelkező vállalkozások számára. A teljesítési százalékos módszert azok a vállalkozások használják, amelyek hosszú távú projekteken dolgoznak, míg a részletfizetési módszert azok a vállalkozások, amelyek termékeket vagy szolgáltatásokat részletekben értékesítenek. A követelések számviteli módszereinek különböző típusainak megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak, és hatékonyan kezelhetik pénzügyeiket.
A számvitelben a követelések olyan összegek, amelyekkel egy vállalatnak az ügyfelei és más felek tartoznak. A számviteli célú követeléseknek három fő besorolása van, nevezetesen:
1. Követelések: Ez azokat az összegeket jelenti, amelyekkel az ügyfelek tartoznak a vállalat által hitelre értékesített árukért vagy szolgáltatásokért. Ezek a követelések általában rövid fizetési határidőkkel rendelkeznek, amelyek jellemzően 30 és 90 nap között mozognak. A követeléseket a vállalat mérlegében eszközként tartják nyilván.
2. Követelések: Ez az ügyfelekkel vagy más felekkel szemben fennálló tartozásokra utal, amelyekről hivatalos írásbeli megállapodást (azaz váltót) írtak alá. Ezek a követelések jellemzően hosszabb fizetési határidőkkel rendelkeznek, és kamatozhatnak. A követeléseket szintén eszközként tartják nyilván a vállalat mérlegében.
3. Egyéb követelések: Ebbe a kategóriába tartozik minden más típusú követelés, amely nem tartozik a fenti két besorolás alá. Ilyenek például a munkavállalóknak adott előlegek, a szállítóknál tett betétek és a kormánytól járó adó-visszatérítések. Az egyéb követelések szintén eszközként szerepelnek a vállalat mérlegében.
Fontos, hogy a vállalatok megfelelően számoljanak el a követeléseikkel, mivel azok jelentősen befolyásolhatják a vállalat pénzforgalmát és általános pénzügyi helyzetét. A követelések megfelelő kezelése segíthet a vállalatoknak javítani likviditásukat, csökkenteni a rossz kintlévőségeket és növelni a nyereségességet.
A GAAP az általánosan elfogadott számviteli alapelvek rövidítése, amely számviteli standardok és irányelvek összessége, amelyek keretet biztosítanak a pénzügyi beszámoláshoz. A GAAP előírja, hogy a követeléseket a pénzügyi kimutatásokban nettó realizálható értéken kell nyilvántartani, ami azt az összeget jelenti, amelyet a vállalat várhatóan be tud szedni a vevőitől, miután levonta belőlük a követelésekre képzett értékvesztést.
A GAAP-nak való megfelelés biztosítása érdekében a vállalatoknak a követelések könyvelése során több kulcsfontosságú alapelvet kell követniük:
1. Megjelenítés: A követeléseket akkor kell elszámolni, amikor a társaság a bevételt megszerezte, és a vevő köteles fizetni.
2. Értékelés: A követeléseket nettó realizálható értéken kell értékelni, amely figyelembe veszi a behajthatatlan követelések miatti várható veszteségeket.
3. Értékelés: A követeléseket a valós piaci értékükön kell értékelni, amely az az összeg, amelyet akkor kapnának, ha a követelést a nyílt piacon értékesítenék.
4. Közzététel: A társaságoknak közzé kell tenniük a követeléseikkel kapcsolatos minden jelentős kockázatot, mint például a vevői mulasztások növekedése vagy a fizetési feltételek változása.
Összességében a GAAP megköveteli a vállalatoktól, hogy pontos és átlátható nyilvántartást vezessenek a követeléseikről annak érdekében, hogy pénzügyi kimutatásaik megbízhatóak és megbízhatóak legyenek.