A finanszírozás minden üzleti tevékenység kritikus szempontja, és a követelésfinanszírozás az egyik legnépszerűbb elérhető lehetőség. Kihívást jelenthet azonban eligazodni a követelésfinanszírozás különböző változatai között, mint például a követelések engedményezése és a követelések faktorálása. Mindkét lehetőségnek vannak hasonlóságai, de vannak jelentős különbségek is, amelyeket minden vállalkozónak meg kell értenie, mielőtt döntést hoz.
A követelések engedményezése olyan finanszírozási lehetőség, amelynek során a vállalkozás tulajdonosa a követeléseit biztosítékként elzálogosítja a hitel fedezeteként. Ebben a forgatókönyvben a vállalkozás tulajdonosa megtartja a követelései feletti ellenőrzést, és a hitelező csak biztosítéki érdekeltséggel rendelkezik azokon. A hitelfelvevő felelős a követelések behajtásáért és a hitel visszafizetéséért. A hitelező nem vesz részt a behajtási folyamatban, és a hitelfelvevőnél marad a nemfizetés kockázata.
Másrészt a követelések faktorálása olyan finanszírozási lehetőség, amikor a vállalkozás tulajdonosa a követeléseit egy harmadik félnek (a faktornak) adja el azonnali készpénzért. A faktor átveszi a követelések tulajdonjogát, és felelős a fizetés beszedéséért az adóstól. A faktoringcég díjat vesz fel a szolgáltatásaiért, jellemzően a teljes követelés értékének egy százalékát. Ez a lehetőség lehetővé teszi az üzlettulajdonosok számára, hogy gyorsan készpénzhez jussanak, és kiküszöböli a nemfizetés kockázatát.
A két finanszírozási lehetőség közötti egyik kritikus különbség az, hogy a vállalkozó milyen szintű ellenőrzést gyakorol a követelései felett. A követelések engedményezésével a vállalkozás tulajdonosa megtartja a követelései feletti ellenőrzést, és ő felel a fizetés beszedéséért. Ezzel szemben a követelések faktorálásával a faktor tulajdonába kerülnek a követelések, és ő felel a fizetés beszedéséért. Ez a különbség hatással lehet a vállalkozás tulajdonosa és ügyfelei közötti kapcsolatra.
Egy másik jelentős különbség a finanszírozás költsége. A követelések engedményezése jellemzően alacsonyabb díjakkal és kamatlábakkal jár, mivel a hitelező kevésbé vesz részt a behajtási folyamatban. Ezzel szemben a követelések faktorálása magasabb díjakkal és kamatlábakkal jár, mivel a faktor vállalja a nemfizetés kockázatát, és felelős a behajtási folyamatért.
Összefoglalva, mind a követelések engedményezése, mind a követelések faktorálása életképes finanszírozási lehetőség a kisvállalkozások számára. A vállalkozások tulajdonosainak meg kell érteniük a két lehetőség közötti különbségeket, és értékelniük kell pénzügyi igényeiket, pénzforgalmukat és ügyfélkapcsolataikat, mielőtt eldöntenék, melyik lehetőség a legjobb számukra.
A követelések engedményezése olyan pénzügyi tranzakció, amelynek során egy vállalat azonnali készpénzért cserébe egy harmadik félre, általában egy pénzintézetre ruházza át a vevőitől történő kifizetésekhez való jogát. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy egy vállalat a kintlévőségeit vagy követeléseit kedvezményesen eladja egy harmadik félnek, hogy gyorsan készpénzhez jusson.
Ezt a tranzakciót gyakran alkalmazzák olyan vállalkozások, amelyeknek pénzforgalomra van szükségük a működésük finanszírozásához vagy a növekedési lehetőségekbe való befektetéshez. Követeléseik engedményezésével a vállalkozások elkerülhetik, hogy hosszú ideig kelljen várniuk az ügyfeleik kifizetéseire, és hozzájuthatnak a pénzügyi kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges készpénzhez.
A követelések engedményezése számos iparágban elterjedt, beleértve a feldolgozóipart, a kiskereskedelmet és a szolgáltatásokat. Az engedményezés lehet belföldi vagy nemzetközi, attól függően, hogy az érintett felek hol helyezkednek el.
Jogi szempontból a követelések engedményezése jellemzően a vállalat és a harmadik fél közötti finanszírozási megállapodásként épül fel. A megállapodás meghatározza az ügylet feltételeit, beleértve a vállalat által kapott készpénz összegét, a harmadik fél által felszámított díjakat és kamatlábakat, valamint az egyes felek felelősségét.
Összességében a követelések engedményezése hasznos pénzügyi eszköz a vállalkozások számára a pénzforgalom kezeléséhez és a növekedéshez és gyarapodáshoz szükséges pénzeszközökhöz való hozzáféréshez.
A követelések faktorálása olyan finanszírozási lehetőség, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy kintlévőségüket azonnali készpénzért cserébe eladják egy harmadik félnek, úgynevezett faktornak. Ez segíthet a vállalkozásoknak javítani a pénzforgalmukat, és elkerülni a kintlévőségek behajtásával általában járó hosszú várakozási időt.
A követelések faktorálásának két fő típusa van:
1. Visszkereseti faktoring: A visszkereseti faktoring esetében a számlákat a faktornak értékesítő vállalkozás felelős a faktornak történő visszafizetésért, ha az ügyfél nem fizeti ki a kintlévő számlát. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, a vállalkozásnak kell visszafizetnie a faktornak a számla teljes összegét, az esetleges díjakkal és kamatokkal együtt.
2. Visszafizetés nélküli faktoring: A non-recourse faktoring esetén a faktor vállalja az ügyfél nemfizetésének kockázatát. Ha az ügyfél nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, a faktor viseli a veszteséget, és a vállalkozás nem felelős a faktor visszafizetéséért. A nem visszterhes faktoring azonban jellemzően magasabb díjakkal és kamatlábakkal jár, hogy kompenzálja a faktor által vállalt többletkockázatot.
Fontos, hogy a vállalkozások alaposan mérlegeljék a lehetőségeiket, amikor követelés-faktoring céget választanak, és a szerződés aláírása előtt megértsék a megállapodás feltételeit.