Egy vállalkozás irányítása kihívást jelenthet. A vállalkozás irányításának egyik legkritikusabb szempontja a költségek felosztása. A közvetett költségek felosztása különösen nagy kihívást jelenthet, mivel ezek a költségek nem kapcsolódnak közvetlenül egy termékhez vagy szolgáltatáshoz. A közvetett költségek közé tartozhat a bérleti díj, a közüzemi díjak és az adminisztratív személyzet fizetése. Ebben a cikkben a közvetett költségek felosztásának néhány hatékony módját tárgyaljuk.
A tevékenységalapú költségszámítás egy olyan módszer, amely a közvetett költségeket a költségeket előállító tevékenységek alapján osztja fel. Például, ha egy adott tevékenység magas közüzemi költséget generál, akkor az adott tevékenység költségei ennek megfelelően kerülnek felosztásra. Ez a módszer különösen hasznos, mert pontosabb képet ad az egyes tevékenységek tényleges költségeiről.
A közvetett költségek felosztásának másik hatékony módja az egyes részlegek vagy tevékenységek négyzetmétere alapján történő felosztás. Ez a módszer különösen hasznos olyan vállalkozások esetében, amelyek nagy fizikai alapterülettel rendelkeznek, mint például a gyártóüzemek vagy raktárak. A költségek négyzetméter alapján történő felosztásával az egyes részlegek vagy tevékenységek méltányos részt fizetnek a létesítményhez kapcsolódó közvetett költségekből.
A közvetett költségek felosztása az alkalmazottak munkaideje alapján hasznos módszer a szolgáltatásalapú vállalkozások számára. Ez a módszer magában foglalja a közvetett költségek felosztását az egyes alkalmazottak által egy adott projektre vagy tevékenységre fordított idő alapján. Például, ha egy alkalmazott az idejének 50%-át egy adott projektre fordítja, akkor az adott projektre az adott alkalmazottal kapcsolatos közvetett költségek 50%-át kell felosztani.
A közvetett költségek felosztása az értékesítés alapján hasznos módszer a több terméket vagy szolgáltatást értékesítő vállalkozások számára. Ez a módszer magában foglalja a közvetett költségek felosztását az egyes termékek vagy szolgáltatások értékesítése alapján. Például, ha egy adott termék a teljes értékesítés 25%-át termeli, akkor a vállalkozáshoz kapcsolódó közvetett költségek 25%-át kell rá felosztani.
Összefoglalva, a közvetett költségek felosztása a vállalkozás irányításának kritikus szempontja. A közvetett költségek felosztásának számos hatékony módja van, többek között a tevékenységalapú költségszámítás, a négyzetméter, a dolgozói idő és az értékesítés. Egy hatékony közvetett költségfelosztási stratégia végrehajtása pontosabb képet adhat az egyes termékek vagy szolgáltatások tényleges költségeiről, ami jobb döntéshozatalt és nagyobb nyereségességet eredményezhet.
A közvetett költségfelosztás azt a folyamatot jelenti, amelynek során a közös költségeket vagy kiadásokat egy szervezeten belül különböző részlegekhez vagy költséghelyekhez rendelik. Ezek a költségek nem azonosíthatók vagy rendelhetők közvetlenül egy adott részleghez vagy termékhez, ezért van szükség allokációs folyamatra.
A közvetett felosztás alapulhat különböző tényezőkön, mint például az alkalmazottak száma, az irodaterület négyzetmétere vagy a gyártott egységek száma. A közvetett felosztás célja a költségek igazságos és pontos felosztása az egyes osztályok vagy költséghelyek közös erőforrás-felhasználása alapján.
Ha például egy szervezetnek van egy megosztott informatikai részlege, amely több részleget is kiszolgál, akkor az adott részleg bérének, berendezéseinek és szoftverének költségeit az alapján lehet felosztani, hogy az egyes részlegek hány százalékban veszik igénybe a szolgáltatásaikat.
A közvetett felosztás fontos a pontos pénzügyi beszámolás és döntéshozatal szempontjából. A közvetett költségek megfelelő felosztásával a szervezetek jobban megérthetik valódi költségeiket és jövedelmezőségüket, és megalapozott döntéseket hozhatnak az árképzésről, a költségvetés-tervezésről és az erőforrások elosztásáról.
A három felosztási módszer a számvitelben és a könyvelésben a következő:
1. Az egyenes vonalas módszer: Ennél a módszernél a költséget egyenletesen osztják fel az eszköz hasznos élettartama alatt. Ez azt jelenti, hogy az eszköz bekerülési értékét egyenlően osztják el az eszköz várható használatának évei között. Például, ha egy eszköz ára 10 000 dollár, és várhatóan 5 évig használják, akkor az éves értékcsökkenési leírás költsége 2 000 dollár (10 000 dollár/5).
2. Gyorsított módszer: Ennél a módszernél az eszköz hasznos élettartamának első éveiben magasabb értékcsökkenési leírási költséget számolnak el, amely idővel csökken. Ezt a módszert általában azokra az eszközökre alkalmazzák, amelyek várhatóan a korai években termelékenyebbek lesznek. Vannak különböző típusú gyorsított módszerek, például a kettős degressziós módszer, amely a lineáris értékcsökkenési leírás kétszeresét alkalmazza.
3. A termelési egységek módszere: Ez a módszer az eszköz bekerülési értékét az általa előállított egységek száma vagy az általa felhasznált mennyiség alapján osztja fel. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, amikor az eszköz hasznos élettartamát az általa előállított termelés mennyisége határozza meg. Például, ha egy gép a hasznos élettartama alatt várhatóan 100.000 darabot állít elő, és 100.000 dollárba kerül, akkor az egységenkénti költség 1 dollár (100.000 dollár/100.000 darab). Az adott év értékcsökkenési leírása az adott évben előállított vagy felhasznált egységek számán alapulna.
A közvetett költségek felosztására a legjobb koncepció a tevékenységalapú költségszámítás (ABC). Az ABC a közvetett költségeket a termékekhez, szolgáltatásokhoz vagy vevőkhöz a költségeket előidéző tevékenységek alapján osztja fel. Felismeri, hogy a különböző termékek vagy szolgáltatások különböző mennyiségű közvetett költséget használhatnak fel, és hogy a közvetett költségek egyetlen költségtényező, például a közvetlen munkaórák vagy a gépi munkaórák alapján történő felosztásának hagyományos módszerei nem feltétlenül tükrözik pontosan a mögöttes költségtényezőket.
Az ABC magában foglalja a közvetett költségeket előidéző tevékenységek azonosítását, az egyes tevékenységek költségének meghatározását, majd e költségek felosztását az azokat felhasználó termékekre, szolgáltatásokra vagy ügyfelekre. Ez lehetővé teszi a közvetett költségek pontosabb és igazságosabb felosztását, és segíthet a szervezeteknek abban, hogy jobb döntéseket hozzanak az árképzésről, a termékösszetételről és az erőforrások elosztásáról.
Bár az ABC bonyolultabb és időigényesebb lehet, mint a hagyományos felosztási módszerek, sokkal több értelmes információt nyújthat a döntéshozatalhoz. Különösen hasznos az olyan iparágakban, ahol a közvetett költségek az összköltségek jelentős részét teszik ki, például a feldolgozóiparban, az egészségügyben és a szolgáltatóiparban.