A kutatás és fejlesztés (K+F) az innováció, a termékek és folyamatok javításának, és végső soron a hosszú távú üzleti növekedés elérésének kulcsfontosságú elemei. Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint a K+F-költségeket működési költségként számolják el az eredménykimutatásban. Számviteli szempontból azonban nem minden tevékenység minősül K+F-nek. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogy a GAAP szerint mely tevékenységek minősülnek kutatás-fejlesztésnek.
A GAAP szerint a K+F költségek közé tartoznak az új termékek vagy eljárások felfedezésével és fejlesztésével kapcsolatban felmerült költségek. Ezeket a költségeket felmerülésükkor költségként számolják el, és nem aktiválják eszközként. A K+F tevékenységek közé tartozik például új termékek tervezése, új technológia kifejlesztése, kísérletek elvégzése és új eljárások tesztelése.
Fontos megjegyezni, hogy nem minden termékfejlesztéssel kapcsolatos tevékenység minősül K+F-nek számviteli szempontból. Például a rutinszerű tesztelési és minőségellenőrzési tevékenységek nem minősülnek K+F-nek. Hasonlóképpen, a piackutatási és reklámköltségek nem tartoznak a K+F költségek közé.
Ahhoz, hogy a GAAP szerint K+F-nek minősüljön, a tevékenységeknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak. Először is, a tevékenységeknek olyan termék vagy folyamat létrehozására vagy javítására kell irányulniuk, amelyet a vállalkozásban értékesítenek vagy használnak. Másodszor, a tevékenységeknek jelentős kockázattal, bizonytalansággal és kísérletezéssel kell járniuk. Végül, a tevékenységeknek rendelkezniük kell egy hivatalos kutatási tervvel, amely felvázolja a célokat, a módszereket és a várt eredményeket.
Összefoglalva, a K+F kritikus szerepet játszik az innováció és az üzleti növekedés előmozdításában. A GAAP szerint a K+F ráfordításokat működési költségként jelenítik meg az eredménykimutatásban. Ahhoz, hogy a tevékenységek K+F-nek minősüljenek, meghatározott kritériumoknak kell megfelelniük, beleértve azt, hogy egy termék vagy folyamat létrehozására vagy javítására irányulnak, jelentős kockázattal és bizonytalansággal járnak, és hivatalos kutatási tervvel rendelkeznek. Annak megértése, hogy a GAAP szerint mely tevékenységek minősülnek K+F-nek, alapvető fontosságú a pontos pénzügyi beszámolás és döntéshozatal biztosításához.
A K+F (kutatás és fejlesztés) számos vállalkozás számára kritikus beruházási terület, különösen az olyan innovatív iparágakban, mint a technológia, a gyógyszeripar és a biotechnológia. Az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint a K+F költségeket jellemzően ráfordításként kezelik az eredménykimutatásban.
A GAAP előírja, hogy a K+F kiadásokat a felmerülésükkor kell elszámolni, nem pedig aktiválni és idővel amortizálni, mint néhány más típusú kiadást. Ez azt jelenti, hogy a K+F költségeket abban az időszakban vonják le a bevételekből, amikor felmerülnek, és nem kerülnek átvezetésre eszközként a mérlegben.
Ez alól a szabály alól azonban van néhány kivétel. Ha egy vállalat olyan immateriális eszközt fejleszt, amelynek egyértelműen meghatározott jövőbeli gazdasági haszna van, mint például egy szabadalom vagy védjegy, akkor az adott eszköz fejlesztésével kapcsolatos költségek aktiválhatók és idővel amortizálhatók.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy más országokban eltérő számviteli standardok vannak érvényben, és egyes joghatóságok eltérő módon kezelhetik a K+F ráfordításokat. A legtöbb jelentős gazdaság azonban a GAAP-hoz hasonló standardokat fogadott el ezen a területen.
A kutatás-fejlesztési (K+F) költségeket az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) szerint meghatározott módon számolják el. Ezeket a költségeket ráfordításként kezelik, és felmerülésükkor az eredménykimutatásban számolják el. Más szóval a K+F ráfordításokat abban az időszakban számolják el ráfordításként, amikor felmerülnek, függetlenül attól, hogy a kapcsolódó termék vagy szolgáltatás végül sikeres lesz-e vagy sem.
Ez alól az általános szabály alól azonban van néhány kivétel. Ha a K+F ráfordítás olyan tárgyi eszköz, például prototípus létrehozását eredményezi, amelynek hasznos élettartama meghaladja a tárgyidőszakot, akkor az aktiválható és eszközként megjeleníthető a mérlegben. Az aktivált összeget ezután az eszköz hasznos élettartama alatt amortizálják, és az amortizációs költséget az eredménykimutatásban számolják el.
Érdemes megjegyezni, hogy a GAAP azt is előírja a vállalatok számára, hogy a K+F költségekkel kapcsolatos bizonyos információkat közzétegyenek a pénzügyi kimutatásaikban. Ez a közzététel magában foglalja a K+F ráfordítások főbb kategóriák szerinti bontását, mint például a bérek, a készletek és a vásárolt szolgáltatások, valamint a K+F tevékenységek jellegének és céljának leírását.
Összességében a GAAP egyértelmű útmutatást nyújt a K+F költségek elszámolásának módjára vonatkozóan, ami segít biztosítani a pénzügyi beszámolók következetességét és átláthatóságát a vállalatok között.
A kutatás-fejlesztési (K+F) költségnek tartalmaznia kell minden olyan tevékenységet, amely közvetlenül kapcsolódik egy termék, szolgáltatás vagy folyamat létrehozásához vagy javításához. Ezek a tevékenységek a következők lehetnek:
1. A K+F személyzet fizetése és bérezése: A K+F költségeknek tartalmazniuk kell a K+F folyamatban közvetlenül részt vevő tudósok, mérnökök, technikusok és egyéb K+F személyzet fizetését és bérét.
2. Anyagok és készletek: A K+F folyamat során felhasznált anyagokat és készleteket, mint például a nyersanyagokat, vegyi anyagokat és laboratóriumi kellékeket a K+F költségei között kell szerepeltetni.
3. Berendezések és létesítmények: A K+F folyamat során használt berendezések és létesítmények beszerzésének és karbantartásának költségeit a K+F költségei között kell szerepeltetni.
4. Szerződéses kutatás: Ha a vállalat K+F tevékenységeinek egy részét kiszervezi egy harmadik félnek, az ilyen szerződéses kutatás költségeit a K+F költségei között kell szerepeltetni.
5. Jogi és szabadalmi költségek: A K+F termékek szabadalmainak, védjegyeinek és egyéb jogi oltalmának megszerzésével kapcsolatos költségeket a K+F költségei között kell szerepeltetni.
6. Általános költségek: Az olyan általános költségeket, mint a bérleti díj, közüzemi díjak és biztosítások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a K+F folyamathoz, a K+F költségei között kell szerepeltetni.
Fontos megjegyezni, hogy csak a K+F folyamathoz közvetlenül kapcsolódó költségeket kell a K+F költségei között szerepeltetni. Azokat a költségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a K+F-hez, nem szabad figyelembe venni. Emellett a vállalatoknak a K+F költségek elszámolásakor az általánosan elfogadott számviteli elveket (GAAP) kell követniük.