A leltár a kiskereskedelmi üzlet alapvető része, és ez a legjelentősebb eszköz minden olyan vállalkozás számára, amely részt vesz az áruk vásárlásában és értékesítésében. A készletet úgy lehet meghatározni, mint azokat az árukat, amelyeket egy vállalkozás a vásárlóinak való értékesítésre tart. Egyszerűbben fogalmazva, a leltár azon árukészletet jelenti, amelyet egy vállalkozás készleten tart, és amelyet a jövőben értékesíteni szándékozik.
A készletek különböző típusúak lehetnek, és a vállalkozás jellegétől függnek. Például egy élelmiszerboltnak más típusú készletei vannak, mint egy ruházati üzletnek. A kereskedelmi készlet az egyik leggyakoribb készlettípus, amelyet a vállalkozások tartanak.
A kereskedelmi készlet olyan árukészletet jelent, amelyet egy vállalkozás a vevőinek való értékesítés céljából tart. Ezeket az árukat gyártóktól vagy nagykereskedőktől vásárolják, és a nyereség elérése érdekében magasabb áron adják el a vevőknek. A kereskedelmi készlet a termékek széles skáláját tartalmazhatja, például ruházatot, elektronikai cikkeket, bútorokat és egyebeket.
A készletgazdálkodás létfontosságú minden olyan vállalkozás számára, amely áruforgalmi készlettel foglalkozik. Magában foglalja a készletszintek nyomon követését, az új készletek megrendelését és annak biztosítását, hogy a készletet úgy állítsák ki, hogy az vonzza a vásárlókat. A hatékony készletgazdálkodás segíthet a vállalkozásoknak a költségek csökkentésében, az értékesítés növelésében és a vevői elégedettség javításában.
A készletgazdálkodás egyik legjelentősebb kihívása a túl- vagy alulkészletezés kockázata. A túlkínálat felesleges készletet eredményezhet, ami megnövekedett raktározási költségekhez és a nyereség csökkenéséhez vezethet. Másrészt az alulkészletezés elmaradt eladásokhoz és elégedetlen vásárlókhoz vezethet.
Összefoglalva, a készletek árusítása a kiskereskedelmi üzlet lényeges része, és a hatékony készletgazdálkodás kritikus fontosságú minden vállalkozás sikere szempontjából. A készlet hatékony kezelésével a vállalkozások csökkenthetik a költségeket, növelhetik az eladásokat és javíthatják a vásárlói elégedettséget.
A számvitelben az áruelleltár számla a vállalkozás által raktáron tartott és eladásra rendelkezésre álló áruk költségének nyomon követésére szolgál. Ennek a számlának az a célja, hogy a vállalkozások nyomon követhessék készletszintjeiket, és biztosítsák, hogy a pénzügyi beszámoláshoz pontosan értékeljék készleteiket.
Az árukészlet számla jellemzően mérlegszámla, ami azt jelenti, hogy a vállalat pénzügyi kimutatásaiban eszközként jelenik meg. A készlet értéke az áruk bekerülési értékén alapul, amely magában foglalja a beszerzési árat, valamint az áruk beszerzésével és értékesítésre való előkészítésével kapcsolatos további költségeket, például a szállítási vagy kezelési díjakat.
Készletszintjeik és költségeik nyomon követésével a vállalkozások megalapozott döntéseket tudnak hozni az árképzéssel és a beszerzéssel kapcsolatban. Ezt az információt arra is felhasználhatják, hogy azonosítsák az eladásaikban megfigyelhető tendenciákat, és ennek megfelelően igazítsák ki a készletszintjeiket. Emellett az árukészlet számla adózási szempontból is fontos, mivel a vállalkozások levonhatják a készleteik költségét az adóköteles jövedelmükből.
Összességében az áruforgalmi leltárszámla célja, hogy segítse a vállalkozásokat leltárkészleteik hatékony kezelésében, és biztosítsa, hogy eszközeiket pontosan értékeljék pénzügyi beszámolási és adózási célokra.
A leltár és az árukészlet két olyan kifejezés, amelyet az üzleti műveletekkel összefüggésben használnak, különösen a számvitel és a pénzgazdálkodás területén. Bár hasonlóan hangzanak, a kettő között jelentős különbségek vannak.
A készlet az összes olyan árut jelenti, amelyet egy vállalkozás a működésének támogatására tart, beleértve a nyersanyagokat, a befejezetlen termelésben lévő tételeket és a késztermékeket. A készleteket a termelés szakasza alapján lehet kategorizálni, mint például nyersanyagok, befejezetlen termelés és késztermékek. A készlet a vállalat mérlegének lényeges eleme, mivel a vállalat tulajdonában lévő és eladható áruk értékét képviseli.
Az árukészlet viszont kifejezetten azokra az árukra vonatkozik, amelyeket a vállalkozás el kíván adni a vevőinek. Ide tartoznak az eladásra kész kész áruk, de nem tartoznak ide a nyersanyagok és a befejezetlen termelésben lévő tételek. A kiskereskedelmi vállalkozásoknál jellemzően az árukészlet a készlet legnagyobb összetevője, mivel ez képviseli azokat a termékeket, amelyeket a bevétel elérése érdekében értékesítenek.
A leltár és az árukészlet közötti elsődleges különbség a céljukban rejlik. A készletek közé tartozik minden olyan áru, amelyet egy vállalkozás tart, míg az árukészlet csak az értékesítésre szánt árukat tartalmazza. Ezenkívül az árukészletet általában másképp értékelik, mint más típusú készleteket, mivel azt a tételek beszerzési költségén értékelik, nem pedig az előállítási költségén.
Összefoglalva, míg a leltár és az árukészlet egyaránt a vállalkozás által tartott árukra vonatkozik, az árukészlet kifejezetten az értékesítésre szánt árukra vonatkozik, míg a leltár magában foglalja a vállalkozás által a működése támogatására tartott összes árut.
Nem, az árukészlet nem számlakövetelés.
A vevőkövetelés az a pénzösszeg, amellyel az ügyfelek tartoznak a vállalkozásnak a már hitelre nyújtott árukért vagy szolgáltatásokért. Ez azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a vállalkozás a jövőben várhatóan megkap a vevőitől.
Másrészt az árukészlet azokra az árukra utal, amelyeket a vállalkozás raktáron tart, és készen áll arra, hogy eladja a vevőinek. Ez azoknak az áruknak az értékét képviseli, amelyek a vállalkozás tulajdonában vannak, és amelyeket a bevétel elérése érdekében kíván értékesíteni.
Bár a követelések és az árukészlet mindkettő a vállalkozás értékesítéséhez és bevételéhez kapcsolódik, ezek két különböző számviteli fogalom, amelyeket a pénzügyi kimutatásokban eltérő módon számolnak el. A követelések forgóeszközként szerepelnek a mérlegben, míg az árukészlet szintén forgóeszközként, de a leltárszámla alatt.
Összefoglalva, az árukészlet nem számlakövetelés, mivel ezek különálló fogalmak, amelyeket a pénzügyi kimutatásokban másként kezelnek.