A hitelfelvétel során több tényező is befolyásolhatja a kapott kamatlábat. A hitelezésben használt két leggyakoribb referencia-kamatláb a London Interbank Offered Rate (LIBOR) és a Prime Rate. Bár első pillantásra hasonlónak tűnhetnek, van néhány alapvető különbség a kettő között, amellyel a hitelfelvevőknek tisztában kell lenniük.
A LIBOR egy referencia-kamatláb, amely azt a kamatlábat jelenti, amelyen a bankok fedezetlen forrásokat kölcsönözhetnek más bankoktól a londoni bankközi piacon. Ezt az Interkontinentális Tőzsde (ICE) naponta számítja ki a hitelfelvételi költségeiket bejelentő bankok körében végzett felmérés alapján. A LIBOR-t gyakran használják referenciaértékként a változó kamatozású hitelek, például jelzáloghitelek és diákhitelek esetében, valamint különböző pénzügyi eszközök, például swap-szerződések és változó kamatozású kötvények kamatlábainak meghatározásához.
Másrészt a Prime Rate az a kamatláb, amelyet a bankok a leghitelképesebb ügyfeleiknek, például a nagyvállalatoknak és a tehetős magánszemélyeknek számítanak fel. Nem kötődik közvetlenül semmilyen konkrét indexhez vagy piachoz, hanem az egyes bankok saját forrásköltségeik és egyéb tényezők alapján határozzák meg. A Prime Rate-t gyakran használják viszonyítási alapként a változó kamatozású hiteltermékek, például a hitelkártyák és a lakáscélú hitelkeretek esetében.
A LIBOR és a Prime Rate közötti egyik fő különbség a volatilitásuk. A LIBOR jelentősen ingadozhat a globális pénzügyi piacok és a bankszektor változásai alapján, míg a Prime Rate általában stabilabb és kiszámíthatóbb. Ennek az az oka, hogy a Prime Rate nagyrészt az egyes bankok saját forrásköltségén alapul, amely a szélesebb piacnál jobban ellenőrizhető és stabilabb lehet.
Egy másik lényeges különbség az, hogy milyen típusú hitelek kamatlábait határozzák meg. Míg a LIBOR-t elsősorban az állítható kamatozású hitelek és pénzügyi eszközök esetében használják, addig a Prime Rate-t a hiteltermékek szélesebb körére alkalmazzák, beleértve a hitelkártyákat, a lakáscélú hitelkereteket és a személyi kölcsönök bizonyos típusait. Ez a Prime Rate-t sokoldalúbb referencia-kamatlábakká teszi, de azt is jelenti, hogy mozgása szélesebb körű hatást gyakorolhat a hitelfelvevőkre.
Összefoglalva, bár mind a LIBOR, mind a Prime Rate fontos referencia-kamatlábak a hitelezésben, volatilitásuk, az általuk alkalmazott hiteltípusok és számítási módjuk tekintetében határozott különbségeket mutatnak. A hitelfelvevőknek meg kell érteniük ezeket a különbségeket, és figyelembe kell venniük őket a különböző hiteltermékek közötti választáskor, illetve a meglévő adósság refinanszírozásának eldöntésekor.
A LIBOR, ami a London Interbank Offered Rate rövidítése, egy referencia-kamatláb, amelyet korábban különböző pénzügyi termékek, például hitelek, jelzáloghitelek és származtatott ügyletek kamatlábainak meghatározására használtak. A kamatlábat azon kamatlábak alapján számították ki, amelyeken a londoni nagybankok egymásnak pénzt kölcsönöztek.
Az utóbbi években azonban a LIBOR hitelességét megkérdőjelezték a bankok manipulációval kapcsolatos vádak miatt. Kiderült, hogy egyes bankok hamis kamatlábakat nyújtottak be, hogy saját pénzügyi nyereségük érdekében manipulálják a referenciaértéket. Ez a szabályozó hatóságok vizsgálataihoz és néhány érintett bank elleni perhez vezetett.
Ezen ügyek eredményeképpen erőfeszítések történtek az irányadó kamatláb reformjára vagy megfelelő alternatíva keresésére. 2017-ben az Egyesült Királyság pénzügyi magatartási hatósága bejelentette, hogy a LIBOR-t 2021 végéig fokozatosan kivezetik, és helyébe a Sterling Overnight Index Average (SONIA) lép, mint a sterlingben denominált pénzügyi termékek preferált referencia-kamatlába.
A LIBOR-tól való eltávolodás célja az átláthatóság és a pénzügyi piacokba vetett bizalom növelése, valamint a manipuláció kockázatának csökkentése. Ez várhatóan jelentős hatással lesz az egész pénzügyi ágazatra, mivel számos szerződés és pénzügyi termék a LIBOR-hoz kötődik. A pénzintézetek most azon dolgoznak, hogy áttérjenek az alternatív kamatlábakra, és biztosítsák, hogy szerződéseik és termékeik megfeleljenek az új szabályozásnak.
A szövetségi alapkamatláb és a LIBOR egyaránt a pénzügyi ágazatban használt kamatláb, de különböző célokat szolgálnak, és különböző tényezőkön alapulnak.
A Federal funds rate az a kamatláb, amelyet a bankok egymásnak felszámítanak az egynapos hitelekért, hogy teljesíteni tudják a tartalékolási kötelezettségüket. A Federal Reserve céltartományt határoz meg a Federal Funds Rate számára, és ezt használják viszonyítási alapként más kamatlábak, például a jelzáloghitelek és a hitelkártyák esetében.
Másrészt a LIBOR (London Interbank Offered Rate) egy olyan kamatláb, amelyet a nemzetközi bankok egymásnak számítanak fel rövid lejáratú hitelekért. Ez azon az átlagos kamatlábon alapul, amelyet a bankok egy csoportja más bankoktól való hitelfelvételért kérne. A LIBOR-t számos pénzügyi eszköz, például a változó kamatozású jelzáloghitelek, a diákhitelek és a hitelkártyák referenciaértékeként használják.
Bár mind a szövetségi alapkamatláb, mind a LIBOR a pénzügyi ágazatban használt fontos kamatlábak, a mögöttes tényezők és a konkrét céljaik tekintetében különböznek egymástól. A szövetségi alapkamatlábat az infláció szabályozására és a gazdaság stabilizálására használják, míg a LIBOR-t a különböző pénzügyi termékek kamatlábainak meghatározására használják.
A LIBOR (London Interbank Offered Rate) a bankok és pénzintézetek által világszerte használt kamatláb referencia-kamatláb. Ez az a kamatláb, amelyen a bankok pénzt kölcsönözhetnek egymásnak a londoni bankközi piacon.
A LIBOR-t az Intercontinental Exchange (ICE) számítja ki naponta, és a nagy bankok felmérésén alapul. A felmérés során minden egyes bankot arra kérnek, hogy adjon becslést arra a kamatlábra, amelyen különböző időszakokra (egy naptól 12 hónapig terjedő időszakra) és különböző pénznemekben kölcsönt tudna felvenni más bankoktól.
A LIBOR-t a pénzügyi termékek széles skálájához, többek között hitelekhez, jelzáloghitelekhez és származtatott ügyletekhez használják viszonyítási alapként. Számos pénzügyi szerződés, például a kamatswapok referencia-kamatlábaként is használják.
A LIBOR-kamatlábat a részt vevő bankok által megadott becslések átlaga alapján határozzák meg, a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek kizárása után. Ez az eljárás azt hivatott biztosítani, hogy a kamatlábat ne befolyásolják kiugró értékek vagy manipuláció.
Az elmúlt években azonban aggályok merültek fel a LIBOR megbízhatóságával kapcsolatban, miután egyes bankok manipulációval kapcsolatos vádak merültek fel. Ennek eredményeképpen a szabályozó hatóságok világszerte olyan alternatív referencia-kamatlábak kidolgozásán dolgoznak, amelyek átláthatóbbak és kevésbé hajlamosak a manipulációra.