A leltárkezelés során a vállalkozások két népszerű módszert alkalmaznak: A LIFO és a FIFO. A LIFO a Last In, First Out, míg a FIFO a First In, First Out rövidítése. Mindkét módszertannak megvannak az előnyei és hátrányai, és a megfelelő módszer kiválasztása jelentős hatással lehet a vállalat jövedelmezőségére.
A LIFO egy olyan módszer, amely szerint a készlethez utoljára hozzáadott tételeket adják el elsőként. Gyakran alkalmazzák olyan vállalkozások, amelyek olyan termékekkel foglalkoznak, amelyek rövid eltarthatósági idővel rendelkeznek, mint például az élelmiszerek vagy az elektronikai cikkek, ahol a régebbi tételek idővel elavulttá vagy kevésbé értékessé válhatnak. A LIFO előnye, hogy a nettó jövedelem csökkentésével segíthet a vállalkozásoknak az adók csökkentésében. Ennek oka, hogy az elsőként eladott tételek jellemzően a legdrágábbak, ezért magasabb az eladott áruk költsége, ami csökkenti az adóköteles jövedelmet.
A LIFO-nak azonban jelentős hátránya is lehet. Ha egy vállalat LIFO-t alkalmaz, a mérlegben szereplő készletérték nem feltétlenül tükrözi a termékek aktuális piaci értékét. Ez félrevezető képet adhat a vállalat pénzügyi helyzetéről, ami negatívan hathat a befektetőkre és a hitelezőkre.
Ezzel szemben a FIFO egy olyan módszer, amely szerint a készlethez elsőként hozzáadott tételeket elsőként értékesítik. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák olyan vállalkozások, amelyek olyan termékekkel foglalkoznak, amelyek hosszabb eltarthatósági idővel rendelkeznek, mint például a ruházati vagy háztartási cikkek, ahol a régebbi tételek idővel nem válhatnak elavulttá vagy kevésbé értékessé. A FIFO előnye, hogy segítségével a vállalkozások pontosabb képet adhatnak pénzügyi helyzetükről, mivel a mérlegben szereplő készletérték a termékek aktuális piaci értékét tükrözi.
A FIFO hátránya azonban az, hogy magasabb adóköteles jövedelmet eredményezhet, mivel az elsőként értékesített tételek általában a legolcsóbbak, ami alacsonyabb eladott áruk költségét eredményezi. Ez magasabb nettó jövedelemhez vezethet, ami növeli az adóköteles jövedelmet. Ezenkívül a FIFO nem feltétlenül alkalmas olyan vállalkozások számára, amelyek romlandó termékekkel foglalkoznak, mivel romlást vagy pazarlást eredményezhet.
Összefoglalva, a megfelelő leltározási módszer kiválasztása jelentős hatással lehet egy vállalat jövedelmezőségére. Míg a LIFO alkalmas lehet a romlandó termékekkel foglalkozó vállalkozások számára, addig a FIFO alkalmasabb lehet a hosszabb eltarthatósági idővel rendelkező termékekkel foglalkozó vállalkozások számára. Végső soron az egyes módszerek előnyeinek és hátrányainak megértése segítheti a vállalkozásokat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, amelyek hosszú távú sikerhez vezetnek.
A LIFO a „Last-In, First-Out” rövidítése. Ez a számvitelben és a könyvelésben használt gyakori készletértékelési módszer. A LIFO szerint az eladott áruk költsége (COGS) azon a feltételezésen alapul, hogy a készlethez utoljára hozzáadott tételek az elsőként eladott tételek. Ez azt jelenti, hogy a legutóbb vásárolt tételek bekerülési értékét összevetik a bevétellel, míg a régebbi leltári tételek bekerülési értéke a leltárszámlán marad.
A LIFO-t gyakran alkalmazzák az inflációval küzdő vállalkozások, mivel a magasabb költségek bevételekkel való megfeleltetése miatt általában alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményez. A LIFO azonban inflációs időszakokban alacsonyabb nettó jövedelmet is eredményezhet, mivel az eladott áruk költsége magasabb. A LIFO egyike a számvitelben használt számos készletértékelési módszernek, a többi módszer közé tartozik a FIFO (First-In, First-Out), az átlagköltség és az egyedi azonosítás.
A számvitelben a LIFO (Last-In-First-Out) és a FIFO (First-In-First-Out) a készletköltségek elszámolására használt két módszer. A LIFO és a FIFO közötti választás a konkrét üzleti igényektől, az iparági gyakorlatoktól és az adószabályoktól függ.
Annak megállapításához, hogy egy vállalat a LIFO vagy a FIFO módszert alkalmazza-e, megnézheti a pénzügyi kimutatásokat. Az eredménykimutatás általában információt nyújt az adott időszakra vonatkozó eladott áruk költségéről (COGS). Ha a COGS-t a LIFO-módszerrel számítják ki, ez azt jelenti, hogy a legfrissebben vásárolt készletelemeket feltételezhetően először értékesítik. Másrészt, ha a COGS-t a FIFO módszerrel számítják ki, ez azt jelenti, hogy a legrégebbi készletelemeket feltételezhetően először értékesítik.
A készletelszámolási módszer meghatározásának másik módja a mérleg vizsgálata. A mérleg információt nyújt az adott időszak végi készletértékről. Ha a készletértéket a LIFO-módszerrel számítják ki, ez azt jelenti, hogy a legutóbbi készletbeszerzések bekerülési értékét használják a készletérték meghatározásához. Ezzel szemben, ha a leltárértéket a FIFO módszerrel számítják ki, ez azt jelenti, hogy a legrégebbi leltári tételek bekerülési értékét használják a leltárérték meghatározásához.
Összességében a LIFO és a FIFO módszer közötti választás különböző tényezőktől függ, beleértve a vállalkozás jellegét, a készletek forgási sebességét és az adószabályokat. A vállalkozások számára fontos, hogy olyan készletnyilvántartási módszert válasszanak, amely pontosan tükrözi az eladott áruk bekerülési értékét és a készlet értékét, ami viszont hatással van a pénzügyi kimutatásokra és az adókötelezettségekre.
A FIFO a „First-In, First-Out” rövidítése, és a számvitelben és a könyvelésben általánosan használt készletértékelési módszer. Azon az elven alapul, hogy az elsőként vásárolt vagy előállított tételek kerülnek először értékesítésre vagy felhasználásra, így a legfrissebb tételek maradnak a készleten. A FIFO-módszer szerint az eladott áruk bekerülési értékét úgy számítják ki, hogy a készletben lévő legrégebbi tételek bekerülési értékét megszorozzák az eladott egységek számával. Ez azt eredményezi, hogy az eladott áruk bekerülési értéke először a legrégebbi költségeket tükrözi, majd az újabb költségeket. A fennmaradó készletet a legutóbbi beszerzett vagy előállított tételek bekerülési értékén értékelik. A FIFO széles körben alkalmazott módszer, mivel viszonylag egyszerű és könnyen alkalmazható, és az emelkedő árak időszakában általában magasabb kimutatott bevételt és alacsonyabb adókat eredményez.