A LIFO (last-in, first-out) egy általánosan használt számviteli módszer, amely azt feltételezi, hogy az utoljára vásárolt tételeket kell elsőként értékesíteni. Ez inflációs időszakokban alacsonyabb adókat és magasabb nyereséget eredményezhet, de LIFO-felszámoláshoz is vezethet, ami költséges jelenség, és negatívan befolyásolhatja a vállalat pénzügyi kimutatásait.
LIFO-felszámolás akkor következik be, amikor a vállalat több készletet ad el, mint amennyit egy adott időszakban vásárol. Ez azt jelenti, hogy a vállalat régebbi, alacsonyabb áron vásárolt készletrétegekből merít, és azokat aktuális áron adja el. Ennek eredményeként az eladott áruk költsége (COGS) alacsonyabb, mintha a vállalat a legutóbbi rétegből értékesített volna készletet. Ez rövid távon magasabb kimutatott nyereséghez és alacsonyabb adókhoz vezet.
A LIFO-felszámolás hosszú távú következményei azonban súlyosak lehetnek. Amikor a vállalat eladja a régebbi rétegek készleteit, csökkenti ezeknek a rétegeknek az értékét a mérlegében. Ez alacsonyabb készletértéket és magasabb COGS-t eredményezhet a következő időszakokban. Ennek eredményeként a nyereség alacsonyabb lesz, és az adók magasabbak lesznek a jövőben.
Ezenkívül a LIFO-felszámolás torzíthatja a vállalat pénzügyi mutatóit, és nyereségesebbnek tünteti fel, mint amilyen valójában. Például az eszközarányos megtérülés (ROA) magasabb lesz, mert a nyereség magasabb, de az eszközforgási arány alacsonyabb lesz, mert a vállalat gyorsabban használja fel a készletrétegeit. Ez megnehezítheti a befektetők és az elemzők számára a vállalat pénzügyi helyzetének pontos értékelését.
A LIFO-felszámolás elkerülése érdekében a vállalatoknak gondosan figyelemmel kell kísérniük készletszintjeiket, és a keresletnek megfelelő mennyiségű készletet kell vásárolniuk. Meg kell fontolniuk azt is, hogy áttérjenek más készletelszámolási módszerekre, például a FIFO-ra (first-in, first-out), amely segíthet megelőzni a felszámolásokat, és pontosabb képet adhat a vállalat pénzügyi teljesítményéről.
Összefoglalva, bár a LIFO bizonyos helyzetekben hasznos számviteli módszer lehet, a vállalatoknak tisztában kell lenniük a LIFO felszámolás lehetséges következményeivel. Készleteik gondos kezelésével és alternatív számviteli módszerek mérlegelésével a vállalatok elkerülhetik a LIFO-felszámolás költséges hatásait, és biztosíthatják, hogy pénzügyi kimutatásaik pontosan tükrözzék teljesítményüket.
A FIFO-felszámolás a vállalkozások által alkalmazott készletgazdálkodási módszer, amelynek során a legrégebbi vagy FIFO (first-in, first-out) készletet adják el először. Ez azt jelenti, hogy először a legrégebben raktáron lévő készletet értékesítik, majd ezt követi a nemrégiben beszerzett készlet.
Például, ha egy vállalkozásnak 100 darab készlete van egy termékből, és további 50 darabot szerez be, a FIFO módszer szerint az eredeti 100 darabot adják el, mielőtt az újabb 50 darabot értékesítenék. Ez biztosítja, hogy a régebbi készlet az idő előrehaladtával ne váljon elavulttá vagy kevésbé értékessé, és segít megelőzni a pazarlást és az elavulást.
A FIFO felszámolást általában a kiskereskedelmi és feldolgozóipari vállalkozásoknál alkalmazzák, ahol a készletforgalom nagy, és a termékek szavatossági ideje korlátozott. Hasznos módszer a készletgazdálkodásra és annak biztosítására, hogy a vállalkozás maximalizálja a nyereséget azáltal, hogy a legrégebbi készletet értékesíti először.
A nyereség maximalizálásán túl a FIFO módszer használata az adótervezésben és a pénzügyi beszámolásban is segítheti a vállalkozásokat. Azzal, hogy a legrégebbi készletet értékesíti először, a vállalkozás pontosan kiszámíthatja az eladott áruk költségét és a készletértéket, ami fontos az adóbevallás és a pénzügyi kimutatások szempontjából.
A LIFO, vagy Last-In-First-Out, egy olyan leltárkönyvelési módszer, amely feltételezi, hogy a legfrissebben vásárolt leltári tételeket kell elsőként értékesíteni. Az árak emelkedése idején ez alacsonyabb adóköteles jövedelmet és magasabb pénzforgalmat eredményezhet, mivel az eladott áruk költségét (COGS) a régebbi, alacsonyabb árú leltári tételek alapján számítják ki. Csökkenő árak idején azonban a LIFO LIFO-felszámoláshoz vezethet, amikor a régebbi, olcsóbb leltári tételek értékesítése magasabb COGS-t és alacsonyabb nyereséget eredményez.
A LIFO-felszámolás megelőzése érdekében a vállalkozások több lépést is tehetnek:
1. Használjon FIFO (First-In-First-Out) vagy átlagköltséges leltározási módszert: A FIFO azt feltételezi, hogy a legrégebbi leltári tételeket adják el először, ami megakadályozhatja a LIFO-felszámolást csökkenő árak idején. Az átlagos bekerülési érték az összes leltári tétel bekerülési értékének átlagolásával számítja ki az eladott áruk költségét.
2. A készletszintek figyelemmel kísérése és a beszerzési rendelések kiigazítása: A készletszintek szoros figyelemmel kísérésével a vállalkozások elkerülhetik a túlkészletezést és az alulkészletezést, amelyek mindkettő LIFO-felszámoláshoz vezethetnek. A beszerzési rendelések kiigazítása a kereslet változásainak megfelelően szintén segíthet megelőzni a LIFO-felszámolást.
3. Vegyes módszer alkalmazása: A vállalkozások a LIFO-, FIFO- és átlagköltség-módszerek kombinációját használhatják a LIFO-felszámolás kockázatának minimalizálása érdekében. Például használhatják a LIFO-t a legújabb leltári tételekre és a FIFO-t a legrégebbi leltári tételekre.
4. Fontolja meg a más leltározási módszerre való áttérést: Ha a LIFO felszámolás tartósan problémát jelent, a vállalkozásoknak érdemes megfontolniuk, hogy más leltározási módszerre, például az átlagköltségre vagy a FIFO-ra térjenek át. Ezt azonban óvatosan kell megtenni, mivel a leltározási módszerek megváltoztatásának jelentős adóvonzata lehet. A vállalkozásoknak bármilyen változtatás előtt konzultálniuk kell könyvelőjükkel vagy adótanácsadójukkal.