Az autókereskedőknek leltárt kell vezetniük az ügyfeleknek eladandó járművekből. Ezeknek a járműveknek a költsége jelentős hatással lehet a vállalkozás pénzforgalmára. Az autókereskedők által a készletértékelésre gyakran alkalmazott módszer a LIFO (last in, first out) módszer. Ez a módszer jelentős hatással lehet a cash flow-ra, és fontos, hogy az autókereskedők megértsék, hogyan működik.
A LIFO-módszer azt feltételezi, hogy a legutóbb beszerzett készletet adják el először. Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk költségének (COGS) kiszámításához a legutóbb beszerzett készlet bekerülési értékét használják. Ez jelentős hatással lehet a cash flow-ra, mivel ez azt jelenti, hogy az eladott készlet költsége a legfrissebb, és valószínűleg a legmagasabb készletköltségen alapul.
Például, ha egy autókereskedő januárban 10 járművet vásárol egyenként 20 000 dollárért, majd júniusban további 10 járművet 25 000 dollárért, a LIFO-módszer azt feltételezi, hogy a júniusban vásárolt 10 járművet adták el először. Ez azt jelenti, hogy az eladott áruk költségét a júniusi készlet 25 000 $-os bekerülési értéke alapján számolnák ki, nem pedig a januári készlet 20 000 $-os bekerülési értéke alapján. Ez magasabb COGS-t és alacsonyabb nettó nyereséget eredményezhet, ami hatással lehet a cash flow-ra.
A LIFO-módszer akkor is hatással lehet a cash flow-ra, ha a készletköltség idővel növekszik. Ez azért van így, mert a LIFO-módszer azt feltételezi, hogy a legfrissebben beszerzett készletet adják el először, ami azt jelenti, hogy az eladott áruk költsége idővel nőni fog, ahogy a készlet költsége növekszik. Ez alacsonyabb nettó nyereséget és alacsonyabb cash flow-t eredményezhet.
A LIFO-módszer azonban adókedvezményekkel is járhat az autókereskedők számára. Ez azért van így, mert a módszer a magasabb COGS miatt alacsonyabb adóköteles jövedelmet eredményezhet. Ez alacsonyabb adófizetést és nagyobb pénzforgalmat eredményezhet.
Összefoglalva, a LIFO-módszer jelentős hatással lehet az autókereskedők pénzforgalmára. Bár adókedvezményeket biztosíthat, alacsonyabb nettó jövedelmet és alacsonyabb cash flow-t is eredményezhet, ha a készletköltségek idővel növekednek. Fontos, hogy az autókereskedők megértsék a LIFO-módszer pénzforgalomra gyakorolt hatását, és szükség esetén fontolóra vegyenek alternatív készletértékelési módszereket.
A LIFO a Last In, First Out rövidítése, és az autóiparban általánosan használt készletelszámolási módszer. A LIFO-módszer szerint a legfrissebben vásárolt vagy előállított leltári tételeket feltételezhetően először értékesítik, ami azt jelenti, hogy az eladott áruk költsége (COGS) a legfrissebben beszerzett leltári tételek költségét tükrözi.
Az autóiparban a LIFO különösen hasznos lehet, mivel segít figyelembe venni a nyersanyagok növekvő költségeit, amelyek jelentős hatással lehetnek a termelési költségekre. Ha például az acél ára idővel emelkedik, a LIFO alkalmazása segíthet annak biztosításában, hogy az eladott áruk költsége a legfrissebb, és ezért drágább leltári tételeket tükrözze.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a LIFO-nak lehetnek hátrányai is, különösen az adóbevallás tekintetében. A LIFO alkalmazása ugyanis magasabb COGS-t eredményezhet, ami alacsonyabb nyereséget és ezáltal alacsonyabb adót jelent. Ennek eredményeképpen egyes vállalatok más készletnyilvántartási módszereket, például a FIFO-t (First In, First Out) vagy a súlyozott átlagköltséget választják az adókötelezettségük minimalizálása érdekében.
Az autókereskedők általában a FIFO (First In, First Out) módszert alkalmazzák a készletek értékelésére. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi készletegységeket adják el először, és ezeknek az egységeknek a bekerülési értékét használják az eladott áruk költségének (COGS) kiszámításához.
A FIFO módszer alkalmazásának oka az autóiparban az, hogy a személygépkocsik és tehergépkocsik amortizálódó eszköznek minősülnek. Ez azt jelenti, hogy minél tovább áll egy jármű a raktárban, annál kevesebbet ér. Azzal, hogy a legrégebbi készletet adják el először, a márkakereskedők elkerülhetik, hogy a régebbi járműveket alacsonyabb áron kelljen eladniuk, és magasabb haszonkulcsot tudnak fenntartani.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy egyes márkakereskedések ehelyett a last-in, first-out (LIFO) módszert alkalmazzák. A LIFO azt feltételezi, hogy a legújabban beszerzett készletet adják el először, és megfelelőbb lehet olyan vállalkozások számára, ahol az árak idővel emelkednek. A LIFO azonban magasabb adókat is eredményezhet, és bizonyos esetekben nem tükrözi pontosan a készlet tényleges áramlását.
Az autókereskedők jellemzően az egyedi azonosítás módszerét alkalmazzák a készletek elszámolására. Ez a módszer magában foglalja a készletben lévő minden egyes tétel bekerülési értékének nyomon követését és a megfelelő eladási árral való összevetését. Tekintettel a járművek magas értékére, valamint a jellemzők és opciók változatosságára, a márkakereskedők számára fontos, hogy pontosan nyomon kövessék az egyes egységek költségét.
E módszer szerint egy jármű eladásakor a márkakereskedés azonosítja az adott eladott egységet, és az eladott áruk költségét az adott egység költsége alapján számítja ki. Ez lehetővé teszi a haszonkulcsok pontos nyomon követését, és segít biztosítani, hogy a márkakereskedés pontosan értékelje készletét.
Egyes autókereskedések azonban alternatív módszereket is alkalmazhatnak, mint például a FIFO (FIFO) vagy a LIFO (LIFO) módszer. Ezek a módszerek azt feltételezik, hogy az első, illetve az utolsó megvásárolt egységeket elsőként értékesítik, és bizonyos körülmények között hasznosak lehetnek a készletgazdálkodásban. Ezek a módszerek azonban nem biztos, hogy olyan pontosak, mint az egyedi azonosítási módszer a nagy értékű tételek, például a járművek esetében.