Amikor vállalatokba fektetünk be, elengedhetetlen, hogy ismerjük azok valódi értékét. Egy magánvállalat értékelési folyamata nagyobb kihívást jelenthet, mint egy nyilvános vállalaté, mivel kevesebb forrás áll rendelkezésre. A megalapozott befektetési döntések meghozatalához azonban még mindig elengedhetetlen, hogy megértsük, hogyan kell értékelni egy magánvállalatot.
A magántársaságok értékelésének egyik elsődleges módszere a diszkontált cash flow (DCF) megközelítés. Ez a megközelítés figyelembe veszi a vállalat előre jelzett jövőbeli pénzáramlásait, és azokat jelenértékre diszkontálja. Ez a módszer részletes elemzést nyújt a vállalat pénzügyeiről és jövőbeli lehetőségeiről.
Egy másik módszer az összehasonlítható vállalatok elemzése (CCA). Ez a megközelítés összehasonlítja a vállalatot a hasonló, nyilvánosan jegyzett vállalatokkal, és azok szorzói alapján számítja ki az értékelést. A szorzók közé tartozhat az ár/nyereség, ár/értékesítés és ár/könyv arány. Ez a módszer egyszerűbb megközelítést nyújt a magántársaságok értékeléséhez, de szükségessé teszi összehasonlítható nyilvános társaságok felkutatását.
A magántársaságok értékelésekor fontos figyelembe venni a vállalat iparágát és a piaci feltételeket is. Egy vállalat értékelését jelentősen befolyásolhatja az iparág, amelyben tevékenykedik, és az aktuális gazdasági feltételek. E tényezők megértése betekintést nyújthat a vállalat jövőbeli lehetőségeibe és a várható növekedésbe.
Végezetül, a magántársaságok értékelésekor fontos figyelembe venni a vállalat vezetői csapatát. A vállalat vezetői csapata jelentősen befolyásolhatja a vállalat jövőbeli sikerét és növekedési potenciálját. Fontos elemezni a vezetői csapat tapasztalatát és teljesítményét, hogy megértsük, mennyire képesek végrehajtani a vállalat üzleti tervét.
Összefoglalva, egy magánvállalat értékelése alapvető fontosságú, amikor egy vállalatba való befektetést fontolgatunk. Bár különböző módszerek léteznek egy magánvállalat értékelésére, fontos figyelembe venni a DCF és a CCA megközelítéseket, az iparági és piaci feltételeket, valamint a menedzsment csapatot. E tényezők megértése betekintést nyújthat a vállalat valódi értékébe és jövőbeli növekedési potenciáljába.
Egy vállalat értékelésére három általánosan használt módszer létezik, ezek a következők:
1. Piaci értékelési módszer: Ez a módszer a vállalat részvényeinek piaci értékén alapul. Figyelembe veszi a vállalat részvényeinek aktuális piaci árát, és megszorozza azt a forgalomban lévő részvények teljes számával. Ez a módszer azon a feltételezésen alapul, hogy a részvények piaci ára tükrözi a vállalat valódi értékét.
2. Jövedelemértékelési módszer: Ez a módszer a vállalat jövőbeli jövedelemtermelő képességén alapul. Figyelembe veszi a vállalat múltbeli és tervezett bevételeit, valamint egyéb tényezőket, mint például a vállalat növekedési ütemét, az iparági trendeket és a gazdasági feltételeket. A jövedelemértékelési módszer tovább osztható két almódszerre: a diszkontált cash flow (DCF) elemzésre és az ár/nyereség (P/E) arány elemzésre.
3. Eszközértékelési módszer: Ez a módszer a vállalat eszközein és kötelezettségein alapul. Figyelembe veszi a vállalat tárgyi és immateriális eszközeit, mint például az ingatlanok, gépek és berendezések, szabadalmak, védjegyek és goodwill. Az eszközértékelési módszer azon a feltételezésen alapul, hogy a vállalat értéke egyenlő az eszközeinek értéke mínusz a kötelezettségeinek értéke.
Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a módszer kiválasztása az értékelendő vállalat sajátos körülményeitől függ. Gyakori, hogy e módszerek kombinációját használják a pontosabb értékelés érdekében.
Egy zártkörűen működő vállalat saját tőkeértéke a vállalat eszközeinek összértéke mínusz a kötelezettségei. A saját tőke értéke azt a pénzösszeget jelenti, amely akkor maradna meg, ha a vállalat összes adósságát kifizetnék, és az eszközeit eladnák. Más szóval, ez a vállalat azon értéke, amely a tulajdonosoknak vagy részvényeseknek tulajdonítható.
Egy magántársaság saját tőkeértékének kiszámítására több módszer is alkalmazható, többek között a diszkontált cash flow elemzés, a piaci tranzakcióelemzés és az összehasonlítható vállalatok elemzése. A diszkontált cash flow elemzés magában foglalja a vállalat jövőbeli cash flow-inak előrejelzését és diszkontálását a jelenértékre egy diszkontráta segítségével. A piaci tranzakcióelemzés magában foglalja a hasonló vállalatokat érintő közelmúltbeli tranzakciók vizsgálatát a magántársaságra alkalmazható értékelési többszörös meghatározása érdekében. Az összehasonlítható vállalatok elemzése magában foglalja a magánvállalathoz hasonló, nyilvánosan forgalmazott vállalatok értékelési szorzóinak vizsgálatát, és e szorzók alkalmazását a magánvállalat pénzügyi mutatóira.
Fontos megjegyezni, hogy egy magántársaság saját tőke értékét gyakran nehéz meghatározni, mivel a magántársaságok nem kötelesek pénzügyi információkat közzétenni, és részvényeikkel nem kereskednek nyilvánosan. Ezért az értékelés bizonyos fokú bizonytalansággal járhat, és az értékelési folyamat során alkalmazott feltételezésektől és módszerektől függően változhat.
Igen, a magántársaságoknak van piaci értékük, más néven vállalati értékük (EV). Egy magántársaság piaci értékét az általános pénzügyi egészségi állapota, növekedési kilátásai és jövőbeli jövedelmi potenciálja határozza meg. A nyilvánosan jegyzett vállalatokkal ellentétben azonban, ahol a piaci érték könnyen kiszámítható a forgalomban lévő részvények számának és az aktuális részvényárnak a szorzatával, a magánvállalatok piaci értékének meghatározása összetettebb lehet. Ez magában foglalhatja a pénzügyi kimutatások, a pénzforgalmi előrejelzések, az összehasonlítható vállalatok értékelésének és egyéb tényezők elemzését. A magáncégek független értékbecslő cégeket is megbízhatnak piaci értékük meghatározásával különböző okokból, például egyesülések/felvásárlások, forrásszerzés vagy munkavállalói részvénytulajdonosi programok esetén. Egy magáncég piaci értéke idővel változhat, ahogyan pénzügyi teljesítménye és növekedési kilátásai alakulnak.