A forgótőke minden vállalkozás éltető eleme. Ez jelenti a rövid távú kötelezettségek, például a bérszámfejtés, a bérleti díj és a készletek teljesítéséhez rendelkezésre álló készpénzt. A magas forgótőke-arányt általában a pénzügyi erősség jelének tekintik, ami azt jelzi, hogy a vállalat elegendő pénzeszközzel rendelkezik kötelezettségei teljesítéséhez. A magas forgótőkearánynak azonban számos hátránya is lehet, amelyekkel az üzlettulajdonosoknak tisztában kell lenniük.
A magas forgótőke-arány első és legnyilvánvalóbb hátránya, hogy értékes készpénzforrásokat köt le, amelyeket más célokra, például új berendezésekbe, kutatás-fejlesztésbe vagy marketingbe történő beruházásokra lehetne felhasználni. A túlzott működőtőkével rendelkező vállalat elszalaszthatja a növekedési és terjeszkedési lehetőségeket, egyszerűen azért, mert pénzeszközei rövid lejáratú eszközökben vannak lekötve.
A magas forgótőke-arány másik hátránya, hogy önelégültséghez és eredménytelenséghez vezethet. Ha egy vállalatnak több készpénze van, mint amennyire kötelezettségei teljesítéséhez szüksége van, kevésbé összpontosíthat a pénzforgalom hatékony kezelésére. Ez pazarló költekezéshez és a kiadások kezelésének fegyelmezetlenségéhez vezethet.
A magas forgótőkehányad a rossz készletgazdálkodás jele is lehet. Ha egy vállalatnak felesleges készletei vannak, akkor olyan készpénzt köthet le, amelyet máshol jobban fel lehetne használni. Ezen túlmenően a felesleges készlet magasabb fenntartási költségekhez vezethet, beleértve a tárolást, a biztosítást és az elavulást.
Végezetül a magas forgótőke-ráta sebezhetővé teheti a vállalatot a gazdasági visszaeséssel szemben. Ha egy vállalat eszközeinek jelentős része rövid lejáratú eszközökben van lekötve, nehezen tud eleget tenni kötelezettségeinek, ha az értékesítés visszaesik, vagy a vevők késnek a fizetéssel. Ez készpénzhiányhoz és potenciálisan akár csődhöz is vezethet.
Összefoglalva, bár a magas forgótőke-arány a pénzügyi erősség jele lehet, számos hátránya is lehet, amelyekkel a vállalkozóknak tisztában kell lenniük. Fontos megtalálni az egyensúlyt a rövid távú kötelezettségek teljesítéséhez elegendő forgótőke megléte, valamint a növekedésbe és innovációba való beruházáshoz szükséges készpénz rendelkezésre állása között. A készletgazdálkodással, a kiadások ellenőrzésével és a pénzforgalom kezelésének fegyelmezett megközelítésével a vállalkozások elkerülhetik a magas forgótőke-arány rejtett költségeit.
A forgótőke-arány egy olyan pénzügyi mutatószám, amellyel a vállalat rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésére való képességét mérik. A mutatót úgy számítják ki, hogy elosztják a vállalat forgóeszközeit a rövid lejáratú kötelezettségeivel. A magas forgótőkearány azt jelzi, hogy a vállalat elegendő forgóeszközzel rendelkezik a rövid lejáratú kötelezettségek fedezésére.
A magas forgótőkearány általában pozitív jelnek számít egy vállalat számára, mivel azt jelzi, hogy a vállalat erős pénzügyi pozícióval rendelkezik, és képes rövid távú kötelezettségeinek teljesítésére anélkül, hogy erősen külső finanszírozási forrásokra támaszkodna. Ez különösen fontos a gazdasági bizonytalanság idején, amikor a külső finanszírozáshoz való hozzáférés korlátozott lehet.
A magas forgótőke-ráta azt is jelzi, hogy a vállalat hatékonyan gazdálkodik forgótőkéjével, ami jobb jövedelmezőséget eredményezhet. A működőtőke hatékony kezelésével a vállalat csökkentheti a költséges rövid lejáratú hitelek szükségességét, amelyek felemészthetik a nyereségét.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a túlzottan magas forgótőke-arány nem mindig kívánatos. A nagyon magas forgótőke-arányos mutató arra utalhat, hogy a vállalat nem használja ki hatékonyan erőforrásait, ami a növekedési és terjeszkedési lehetőségek elszalasztásához vezethet. Emellett a túlzottan magas forgótőke-arány azt is jelezheti, hogy a vállalat túl sok készletet tart, vagy nagy mennyiségű készpénzzel rendelkezik, amelyet jobban fel lehetne használni a vállalkozás más területein.
Összefoglalva, a magas forgótőke-arány általában pozitív jelnek tekinthető egy vállalat számára, mivel erős pénzügyi helyzetet és hatékony forgótőke-gazdálkodást jelez. Fontos azonban egyensúlyt teremteni, és biztosítani, hogy az arány ne legyen túl magas, ami az erőforrás-felhasználás hatékonyságának hiányosságaira utalhat.
A forgótőke egy olyan pénzügyi mutató, amely a vállalat forgóeszközei és rövid lejáratú kötelezettségei közötti különbséget jelenti. Jellemzően a vállalat rövid távú pénzügyi egészségi állapotát jelzi, és azt, hogy a vállalat képes-e a közeljövőben teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. A forgótőke mérőszám használatának egyik hátránya azonban az, hogy nem nyújt teljes képet a vállalat pénzügyi helyzetéről.
A forgótőke egyik fő hátránya, hogy nem veszi figyelembe a pénzforgalom időzítését. Például egy vállalatnak magas lehet a követelésállománya, ami növelné a forgótőkéjét. Ha azonban ezeket a követeléseket nem hajtják be időben, a vállalat pénzforgalmi problémákkal szembesülhet, és nehézségekbe ütközhet pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésében. Hasonlóképpen, egy vállalatnak alacsony lehet a szállítói állománya, ami csökkentené a működőtőkéjét. Ez azonban késleltetheti a beszállítóknak történő kifizetéseket, ami károsíthatja a vállalat velük való kapcsolatát.
Emellett a működőtőke nem vesz figyelembe más fontos pénzügyi mutatókat, mint például a nyereségesség, a beruházások megtérülése és a hosszú távú adósságkötelezettségek. Ezért fontos, hogy a működőtőkével együtt más pénzügyi mutatókat is használjunk, hogy átfogó képet kapjunk a vállalat pénzügyi helyzetéről.