A mai rohanó világban a vállalkozások arra törekszenek, hogy növeljék termelékenységüket, hogy a versenytársak előtt maradjanak. Ennek egyik módja a határtermelékenység fogalmának kihasználása. A határtermelékenység az a többletkibocsátás, amelyet egy vállalkozás egy további egységnyi input, például munkaerő vagy tőke hozzáadásával ér el. Ez a fogalom alapvető fontosságú annak meghatározásához, hogy egy vállalkozásnak milyen optimális inputokat kell használnia a nyereség maximalizálása érdekében.
A határtermelékenység megértéséhez tekintsünk egy cipőket gyártó gyárat. A gyárnak 100 munkása van, akik naponta 10 000 pár cipőt gyártanak. Ha a gyár felvesz még egy munkást, a termelés napi 10 100 pár cipőre nő. A további munkás határtermelékenysége 100 pár cipő naponta (10 100 – 10 000).
A gyár ezt az információt felhasználhatja arra, hogy meghatározza az optimális munkáslétszámot, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a legtöbb cipőt a legalacsonyabb költséggel állítsa elő. A gyár addig alkalmazhat munkásokat, amíg az utolsó munkás határtermelékenysége nulla nem lesz. Ez azért van így, mert ha ezt követően további munkásokat vesz fel, az nem növeli a termelést, hanem növeli a költségeket, ami alacsonyabb nyereséget eredményez.
A határtermelékenység fogalma a tőkeinputokra, például a gépekre és a technológiára is alkalmazható. Például egy vállalat, amely robotizált összeszerelő szalagot használ termékeinek gyártásához, meghatározhatja a robotok optimális számát, amely a legtöbb termék legalacsonyabb költséggel történő előállításához szükséges.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy ráfordítás határtermelékenysége csökkenhet, ha az adott ráfordításból több egységet adunk hozzá. Ezt a csökkenő határtermelékenység törvényének nevezik. Ha például a példánkban szereplő gyár túl sok munkást vesz fel, a további munkások egymás útjába kerülhetnek, ami a termelékenység csökkenéséhez vezethet.
Összefoglalva, a határtermelékenység fogalmának megértése elengedhetetlen a vállalkozások számára a termelési folyamatok optimalizálásához és a nyereség maximalizálásához. Azáltal, hogy meghatározzák az inputok optimális szintjét, amely a legalacsonyabb költséggel a legtöbb output előállításához szükséges, a vállalkozások növelhetik hatékonyságukat és versenyelőnyre tehetnek szert a piacon.
A határtermelékenység a közgazdaságtanban és az üzleti életben használt fogalom, amely azt a többletkibocsátást vagy bevételt méri, amely egy további egységnyi input, például munkaerő vagy tőke hozzáadásával keletkezik. Más szóval, a ráfordítás kis mértékű növeléséből eredő kibocsátás- vagy bevételnövekedést méri.
A határtermelékenységre egy példát láthatunk egy widgeteket gyártó gyártó vállalat kontextusában. Tegyük fel, hogy a vállalat felvesz még egy munkást a gyártósorra. Ha ez a munkás óránként további 10 widgetet képes előállítani, akkor ennek a munkásnak a határtermelékenysége 10 widget/óra lesz. Ez azt jelenti, hogy a vállalat 10 widget/óra eladásának megfelelő többletbevételre számíthat a munkás felvételével.
Egy másik példa lehet egy marketingkampány. Ha egy vállalat további 10 000 dollárt költ reklámra, és 20 000 dolláros forgalomnövekedést tapasztal, akkor a reklámkampány határtermelékenysége minden elköltött 1 dollár után 2 dollár lenne.
A határtermelékenység megértése fontos a vállalkozások számára, mert segíthet nekik optimalizálni az erőforrások felhasználását, és megalapozott döntéseket hozni a munkaerő-felvételről, a beruházásokról és a marketingről. A különböző ráfordítások határtermelékenységének kiszámításával a vállalkozások meghatározhatják, hogy melyek azok a beruházások, amelyek valószínűleg a legnagyobb megtérülést eredményezik, és ennek megfelelően oszthatják el erőforrásaikat.
A határtermelékenység meghatározó tényezői a reklámozásban és a marketingben azok a tényezők, amelyek befolyásolják a reklám- és marketingtevékenységekbe való befektetés által generált többletkibocsátást vagy bevételt. Ezek a meghatározó tényezők a következők:
1. Célközönség: A reklám- és marketingtevékenységek termelékenysége nagymértékben függ a célközönségtől. Minél pontosabban azonosítják a célközönséget, annál hatékonyabbak lesznek a reklám- és marketingtevékenységek.
2. Márkaismertség: A márkaismertség szintje a marginális termelékenység másik meghatározó tényezője. Minél ismertebb egy márka, annál könnyebb meggyőzni az ügyfeleket a termék vagy szolgáltatás megvásárlásáról.
3. Reklámüzenet: A reklám tartalma és üzenete szintén döntő szerepet játszik a határtermelékenység meghatározásában. Az üzenetnek világosnak, tömörnek és a célközönség számára rezonálónak kell lennie.
4. Verseny: A piaci verseny szintje és a versenytársak reklám- és marketingtevékenységének hatékonysága szintén befolyásolja a határtermelékenységet. Ha a verseny magas, akkor a kiemelkedéshez több befektetésre lehet szükség a reklámba és a marketingbe.
5. Költségvetés: A reklám- és marketingtevékenységekre elkülönített költségvetés összege szintén befolyásolja a határtermelékenységet. Minél nagyobb az elkülönített költségvetés, annál több lehetőség van a célközönség elérésére és a bevételek generálására.
6. Időzítés: A reklám- és marketingtevékenységek időzítése szintén szerepet játszik a határtermelékenység meghatározásában. Például egy reklámkampány elindítása a főszezonban magasabb termelékenységet eredményezhet, mint a szezonon kívüli időszakban.
Összefoglalva, a reklám- és marketingtevékenységek határtermelékenységét meghatározó tényezők a célközönség, a márkaismertség, a reklámüzenet, a verseny, a költségvetés és az időzítés. E tényezők figyelembevételével a hirdetők és marketingesek optimalizálhatják kampányaikat, hogy a lehető legnagyobb megtérülést érjék el.