A McKinley-vámtörvény, más néven az 1890. évi vámtörvény egy olyan jogszabály volt, amely jelentősen megemelte az Egyesült Államokba importált árukra kivetett vámokat. A törvényt támogatójáról, William McKinley-ről nevezték el, aki később az Egyesült Államok 25. elnöke lett. A McKinley-vámtörvényt az amerikai protekcionista mozgalom nyomására fogadták el, amely a külföldi verseny korlátozásával igyekezett megvédeni a hazai ipart. A törvény mélyreható hatással volt az amerikai gazdaságra, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
A pozitív oldalon a McKinley-vámtörvény segített megvédeni az amerikai vállalkozásokat a külföldi versenytől. Az importált árukra kivetett vámok emelésével a törvény megnehezítette a külföldi vállalatok számára, hogy termékeiket az Egyesült Államokban értékesítsék. Ez lehetővé tette az amerikai vállalatok számára, hogy hatékonyabban versenyezzenek a hazai piacon, ami viszont elősegítette a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést.
A McKinley-vámtörvénynek azonban volt néhány negatív következménye is az amerikai gazdaságra nézve. Ezek közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy a fogyasztók számára magasabb árakhoz vezetett. Az importált árukra kivetett vámok emelkedésével az áruk ára is nőtt. Ez azt jelentette, hogy az amerikai fogyasztóknak többet kellett fizetniük azokért a termékekért, amelyeket korábban alacsonyabb áron tudtak megvásárolni.
A McKinley-vámtörvény másik negatív hatása az volt, hogy más országok részéről megtorló vámokat eredményezett. A termékeikre kivetett megemelt vámokra válaszul számos külföldi nemzet kezdte meg a saját vámjait kivetni az amerikai árukra. Ez csökkentette az amerikai termékek iránti keresletet a tengerentúlon, ami ártott a külföldi piacokra irányuló exportra támaszkodó amerikai vállalkozásoknak.
E negatív hatások ellenére a McKinley-vámtörvény 1894-ig érvényben maradt, amikor a Wilson-Gorman-vámtörvény hatályon kívül helyezte. A Wilson-Gorman-vámtörvényt a McKinley-vámtörvény mérsékeltebb alternatívájának szánták, és számos importárura csökkentette a vámokat. A törvény azonban nem volt sikeres az amerikai gazdaság fellendítésében, és végül 1913-ban az átfogóbb Underwood-tarifatörvény váltotta fel.
Összefoglalva, a McKinley-vámtörvény jelentős hatással volt az amerikai gazdaságra. Miközben segített megvédeni a hazai vállalkozásokat a külföldi versenytől, magasabb fogyasztói árakhoz és más országok megtorló vámjaihoz vezetett. A törvényt végül hatályon kívül helyezték és más jogszabályokkal helyettesítették, de öröksége az amerikai gazdaságtörténet fontos fejezeteként él tovább.
McKinley elnöksége alatt jelentősen nőttek a vámok. 1890-ben elfogadták a McKinley-vámtörvényt, amely az akkori legmagasabb szintre emelte a vámokat. Ezzel igyekeztek megvédeni a hazai iparágakat a külföldi versenytől, különösen a feldolgozóiparban. A törvény ellentmondásos volt, mivel a fogyasztók számára magasabb árakhoz vezetett, és más országok részéről megtorló vámokat váltott ki, ami ártott az amerikai exportőröknek. A vámok kérdése McKinley elnöksége alatt és azt követően is vitatott kérdés maradt, és a protekcionizmus és a szabadkereskedelem közötti viták a mai napig tartanak.
Az 1890-es McKinley-vámtörvény egy olyan jogszabály volt az Egyesült Államokban, amely megemelte az importált árukra kivetett vámokat. A törvényt William McKinley ohiói kongresszusi képviselőről nevezték el, aki a törvénytervezetet támogatta. A törvény célja elsősorban az volt, hogy megvédje az amerikai gyártást a külföldi versenytől az importált áruk megdrágításával. Az 1890-es McKinley-vámtörvény a nyersanyagokra kivetett magas vámok miatt volt figyelemre méltó, amelyek célja az volt, hogy ösztönözze ezen anyagok hazai termelését. A törvényt azonban kritizálták a külkereskedelemre gyakorolt negatív hatása és az 1890-es évek gazdasági recessziójához való hozzájárulása miatt. E kritikák ellenére az 1890-es McKinley-vámtörvény mindaddig hatályban maradt, amíg az 1894-es Wilson-Gorman-vámtörvény fel nem váltotta.
A McKinley-törvény, más néven az 1883. évi közszolgálati reformtörvény az Egyesült Államok Kongresszusa által elfogadott törvény volt, amely megteremtette a modern közszolgálati rendszer alapjait. A törvényt támogatójáról, William McKinley kongresszusi képviselőről nevezték el, aki később az Egyesült Államok elnöke lett.
A McKinley-törvény célja a zsákmányrendszer megszüntetése volt, amely a kormányzati állások odaítélésének rendszere volt, és nem az érdemek, hanem a politikai kapcsolatok alapján történt. A törvény teljesítményalapú rendszert hozott létre a kormányzati alkalmazottak felvételére és előléptetésére, versenyképes vizsgák és képesítések alapján.
A McKinley-törvény létrehozta az Egyesült Államok Közszolgálati Bizottságát is, amelynek feladata az új közszolgálati rendszer végrehajtásának felügyelete volt. A bizottság feladata volt annak biztosítása, hogy a kormányzati alkalmazottakat érdemek alapján vegyék fel és léptessék elő, és hogy a politikai befolyást kizárják a felvételi eljárásból.
Összességében a McKinley-törvény jelentős reform volt, amely hozzájárult a szövetségi munkaerő professzionalizálásához, valamint a kormányzat hatékonyságának és eredményességének javításához. A McKinley-törvény elvei ma is irányadóak a szövetségi kormányzat, valamint az Egyesült Államok számos állami és helyi önkormányzatának felvételi és előléptetési gyakorlatában.
Az 1890. évi McKinley-vámtörvény az Egyesült Államok Kongresszusa által elfogadott vámtarifatörvény volt, amely megemelte az importált árukra kivetett vámokat. Az 1890. évi McKinley-vámtörvény néhány következménye a következő volt:
1. Megemelkedtek az importált áruk árai: Az importált árukra kivetett megemelt vámok miatt az áruk árai jelentősen megemelkedtek, ami megnehezítette a fogyasztók számára azok megfizetését.
2. Negatív hatás a nemzetközi kereskedelemre: Az 1890. évi McKinley-vámtörvény a nemzetközi kereskedelem csökkenéséhez vezetett, mivel más országok válaszul saját vámtarifákat vetettek ki az amerikai árukra, ami az amerikai export csökkenéséhez vezetett.
3. Fokozott protekcionizmus: Az 1890. évi McKinley-vámtörvény protekcionista intézkedés volt, amelynek célja a hazai iparágak védelme volt a külföldi versenytől. Ez a hazai iparágak növekedéséhez vezetett, de a fogyasztók számára magasabb árakat is eredményezett.
4. Munkanélküliség: A megemelt vámok az import csökkenéséhez vezettek, ami a külföldi áruk iránti kereslet csökkenéséhez vezetett. Ez viszont a foglalkoztatás csökkenéséhez vezetett azokban az iparágakban, amelyek nagymértékben támaszkodtak az importált árukra.
Összességében az 1890-es McKinley-vámtörvény vegyes következményekkel járt: volt némi pozitív hatása a hazai iparágakra, de volt negatív hatása is a fogyasztókra, a nemzetközi kereskedelemre és a foglalkoztatásra.