Az Excel nélkülözhetetlen eszköz mindazok számára, akik adatelemzéssel vagy -kezeléssel foglalkoznak. Számos tulajdonságával és funkciójával lehetővé teszi a felhasználók számára az adatok különböző módon történő rendszerezését, kezelését és elemzését. Az Excelben végzett munka egyik kritikus szempontja a megfelelő formázás. A megfelelő formázás biztosítja, hogy az adatok rendszerezettek és könnyen olvashatók legyenek. Az egyik olyan formázási eszköz, amelyet a felhasználóknak használniuk kell, a kötőjelezés.
A kötőjelezés hasznos eszköz a szöveg formázásához az Excelben. Általában a sor végén lévő szavak megszakítására és kötőjeles szó létrehozására használják. Ez a funkció különösen akkor hasznos, ha hosszú szavakról vagy olyan szövegről van szó, amely nem fér el egyetlen sorban. A kötőjel hozzáadásával a szöveg könnyebben olvashatóvá és esztétikusabbá tehető.
1. lépés: Jelölje ki a kötőjeles szöveget tartalmazó cellát vagy cellákat.
3. lépés: Kattintson az „Igazítás” csoportra, és válassza a „Szöveg felhúzása” lehetőséget.
4. lépés: Adjon hozzá kötőjelet a kívánt helyen a kötőjel beírásával (-) vagy a „Ctrl” és a „Mínusz” billentyűk egyidejű lenyomásával (-).
Fontos megjegyezni, hogy a kötőjelek használata nem mindig szükséges vagy kívánatos. A felhasználóknak mérlegelniük kell, amikor eldöntik, hogy kötőjeles szöveget használjanak-e az Excelben. A kötőjelezés nem feltétlenül szükséges rövid szavak vagy olyan szöveg esetében, amely kényelmesen elfér egy cellában. Ezenkívül a kötőjelek túlzott használata megnehezítheti a szöveg olvashatóságát.
Összefoglalva, a kötőjelezés hasznos eszköz a szöveg formázásához az Excelben. Könnyebben olvashatóvá és vizuálisan vonzóbbá teheti a szöveget. Azonban csak akkor szabad használni, ha szükséges és megfontoltan. A megfelelő formázás elengedhetetlen a hatékony adatelemzéshez és -kezeléshez az Excelben, és a felhasználóknak időt kell szánniuk az összes rendelkezésre álló formázási eszköz megismerésére és használatára.
Az Excelben a szövegek közötti kötőjel hozzáadása a CONCATENATE funkcióval vagy az erősítőjel (&) szimbólummal történhet. Az alábbiakban az egyes módszerek használatának lépéseit ismertetjük:
A CONCATENATE függvény használata:
1. Jelölje ki a cellát, ahol a kötőjelet szeretné hozzáadni.
2. Írja be a képletsorba a =CONCATENATE(„text1″,”-„, „text2”) parancsot.
3. Helyettesítse a „text1” és a „text2” szöveget azzal a szöveggel, amelyet kötőjellel szeretne összekötni.
4. Nyomja meg az Entert, és a kötőjellel ellátott szöveg megjelenik a kijelölt cellában.
Az írásjel (&) szimbólum használatával:
1. Jelölje ki azt a cellát, ahol a kötőjelet szeretné hozzáadni.
2. Írja be a képletsorba a = „text1” & „-” & „text2” szöveget.
3. Helyettesítse a „text1” és a „text2” szöveget azzal a szöveggel, amelyet kötőjellel kíván összekötni.
4. Nyomja meg az Entert, és a kötőjellel ellátott szöveg megjelenik a kijelölt cellában.
Mindkét módszer esetében a kötőjel az idézőjelek közé kerül, és az összekapcsolandó szöveget egy & (&) szimbólummal választja el.
Ahhoz, hogy az Excelben a nulla helyett kötőjelet kapjon, az egyéni számformátum opciót kell használnia. Az egyéni formázás beállításához az alábbi lépéseket követheti:
1. Jelölje ki a formázni kívánt cellákat.
2. Kattintson a jobb gombbal a kijelölt cellákra, és válassza a „Cellák formázása” lehetőséget a legördülő menüből.
3. A Cellák formázása párbeszédpanelen válassza az „Egyéni” kategóriát.
4. A „Típus” mezőbe írja be a következő formátumkódot: 0;-0;;@
5. Kattintson az „OK” gombra a módosítások mentéséhez.
A 0;-0;;@ formátumkód azt mondja az Excelnek, hogy negatív értékek esetén egy kötőjelet (-), nulla értékek esetén egy üres helyet, pozitív értékek esetén pedig a tényleges értéket jelenítse meg. A @ szimbólum a szöveges értékek változatlan megjelenítésére szolgál. Ha ezt az egyéni formátumot alkalmazza, az Excel a kijelölt cellákban a nullák helyett kötőjeleket jelenít meg.
A kötőjel beszúrásához használhatja a számítógép billentyűzetének kötőjel billentyűjét. A kötőjel billentyű általában a felső billentyűsorban található, a 0 billentyűtől jobbra. Egyszerűen nyomja meg egyszer a kötőjel billentyűt, és máris beillesztheti a kötőjelet a dokumentumba vagy a szövegbe. Alternatív megoldásként a szövegszerkesztő vagy szövegszerkesztő szoftver „szimbólum beszúrása” funkcióját is használhatja a kötőjel kiválasztásához és beszúrásához a rendelkezésre álló szimbólumok listájából.
A könyvelésben és a könyvelésben a törőjelet értéktartományok, például számlaszámok vagy dátumok tartományának jelölésére használják. A következő lépéseket követve szaggatott kötőjelet szúrhat be egy dokumentumba:
1. Helyezze a kurzort oda, ahová a törőjelet be kívánja illeszteni.
2. Nyomja le egyszerre a billentyűzet „Ctrl” és „Shift” billentyűit.
3. Nyomja meg a billentyűzeten a kötőjel billentyűt („-„).
4. Engedje fel az összes billentyűt.
A törőjelnek most már be kell kerülnie a dokumentumba. Rövidebb kötőjelként fog megjelenni, mindkét oldalán egy kis réssel. Ez azt jelzi, hogy ez egy törőjel és nem egy normál kötőjel.
Ha a törőjelet egy tartomány jelölésére használja, ügyeljen arra, hogy a dokumentumban következetesen használja. Ha például az egyik oldalon a számlaszámok tartományának jelölésére törőjelet használ, a következő oldalakon is ugyanezt a formázást használja. Ez segít biztosítani a következetességet és a pontosságot a számviteli és könyvelési nyilvántartásokban.
Amikor a számok közé kötőjelet kell tenni, ez általában attól függ, hogy milyen konkrét kontextusban és milyen célra használják a számokat.
Ha egy mondaton vagy szövegrészleten belül formáz számokat, akkor a kötőjelet használhatja egy értéktartomány jelölésére. Ha például egy 1990 és 2000 közötti évszámtartományt szeretne jelölni, akkor azt „1990-2000”-ként írhatja. Ebben a szövegkörnyezetben a kötőjel a két számot összeköti, és jelzi, hogy azok egy tartomány részét képezik.
Alternatív megoldásként, ha számokat formáz egy táblázatkezelő vagy könyvelési szoftverben, a kötőjelet használhatja a negatív értékek jelölésére. Ebben az esetben a kötőjelet általában a szám elé helyezi, hogy jelezze, hogy negatív értékről van szó. Ha például egy cellában 100 $ negatív egyenleg lenne, akkor azt „-100”-ként írhatná be.
Végső soron a számok közötti kötőjelek konkrét használata attól függ, hogy milyen kontextusban és milyen célra használjuk a számokat.