A készletleírás elkerülhetetlen része az üzleti tevékenységnek. Előfordulhat, hogy a termékek megsérülnek, elvesznek vagy elavulttá válnak, ami szükségessé teszi a készletből való kivonásukat. A megfelelő készletgazdálkodás kulcsfontosságú ahhoz, hogy csökkentse a készletleírások hatását vállalkozása pénzügyi teljesítményére. Ebben a cikkben azt tárgyaljuk, hogyan kell elszámolni a készletleírásokat.
A készletleírás azt a folyamatot jelenti, amikor a tételeket kiveszik a készletből, és értéküket nullára csökkentik. Ennek különböző okai lehetnek, többek között a termék sérülése, lopás, lejárat és elavulás. Amikor egy vállalat leírja a készletet, lényegében elismeri, hogy a tételek már nem képviselnek értéket a vállalkozás számára.
A megfelelő készletgazdálkodás elengedhetetlen a készletleírásoknak a vállalkozás pénzügyi teljesítményére gyakorolt hatásának csökkentéséhez. Ha tisztában van a készletszintekkel, megalapozott döntéseket hozhat az új termékek beszerzéséről és a meglévő készletek kezeléséről. Segít továbbá azonosítani a készletekkel kapcsolatos potenciális problémákat, például a lassan forgó termékeket vagy a túlzott készletszinteket, amelyek leírásokhoz vezethetnek.
A készletleírások elszámolásához néhány egyszerű lépést kell követnie. Először is azonosítania kell a leírandó tételeket és azok értékét. Ez történhet fizikai leltárszámlálással vagy a leltárjelentések áttekintésével. Miután azonosította a tételeket, törölnie kell őket a leltárból, és a leírást rögzítenie kell a könyvelési rendszerében.
A leírás könyvelési rendszerben történő rögzítésekor meg kell terhelni a leltárszámlát és jóvá kell írni az eladott áruk költsége számlán. Ez csökkenti a készlet értékét és növeli az eladott áruk költségét, ami végső soron hatással lesz a nettó eredményére. A készletleírások pontos nyilvántartása elengedhetetlen ahhoz, hogy pénzügyi kimutatásai a vállalkozás valós pénzügyi helyzetét tükrözzék.
Összefoglalva, a készletleírások az üzleti tevékenység elkerülhetetlen részét képezik. A megfelelő készletgazdálkodás döntő fontosságú a készletleírásoknak a vállalkozás pénzügyi teljesítményére gyakorolt hatásának csökkentésében. A fent vázolt lépések követésével pontosan elszámolhatja a készletleírásokat, és biztosíthatja, hogy pénzügyi kimutatásai tükrözzék vállalkozása valós pénzügyi helyzetét.
Igen, a készletleírás költségnek számít a számvitel és könyvelés kategóriában. Amikor egy vállalat leírja a készletet, az azt jelenti, hogy az eladhatatlan vagy sérült áruk értékét kiveszi a pénzügyi kimutatásaiból. Erre általában akkor kerül sor, ha a készlet elavulttá vált vagy nincs viszonteladói értéke.
A készletleírás költsége az eredménykimutatásban az eladott áruk költségeként (COGS) kerül elszámolásra. Ez azt jelenti, hogy a készlet költsége levonásra kerül az áruk értékesítéséből származó bevételből, ami alacsonyabb bruttó nyereséget eredményez.
Fontos megjegyezni, hogy a készletleírások jelentős hatást gyakorolhatnak a vállalat pénzügyi kimutatásaira és eredményére. Ezért a vállalkozások számára létfontosságú, hogy pontos leltárnyilvántartást vezessenek, és rendszeresen értékeljék leltárkészletüket, hogy lehetőség szerint elkerüljék a leírásokat.
A GAAP (általánosan elfogadott számviteli alapelvek) iránymutatást ad a készletek leírásának módjára vonatkozóan. A GAAP szerint a készlet akkor írható le, ha az elavultnak, sérültnek vagy eladhatatlannak minősül. Ezt nevezik az alacsonyabb bekerülési érték vagy piaci érték (LCM) szabályának.
Az LCM-érték meghatározásához a készlet bekerülési értékét összehasonlítják a készlet aktuális piaci értékével. Ha a piaci érték alacsonyabb, mint a bekerülési érték, a készletet a piaci értékre kell leírni. Ha a piaci érték magasabb, mint a bekerülési érték, akkor nem kell leírni.
A készlet leírásakor a készlet bekerülési értékét kell megterhelni, és a készletszámlát kell jóváírni. Ez csökkenti a készlet egyenlegét a mérlegben, és a veszteséget az eredménykimutatásban jeleníti meg.
A vállalatok számára fontos, hogy a készletek leírásakor kövessék a GAAP irányelveket a pontos pénzügyi beszámolás és a számviteli standardoknak való megfelelés biztosítása érdekében.
A számvitelben a leírás egy eszköz vagy kötelezettség kivezetését jelenti a vállalat mérlegéből. Amikor egy eszközt leírnak, az azt jelenti, hogy az már nem számít érvényes eszköznek a vállalat számára, és az értéke nullára csökken. A leírásnak különböző okai lehetnek, például károsodás, elavulás vagy behajthatatlan tartozás.
A leírás naplóbejegyzése a leírás jellegétől függ. Ha a követelés leírásáról van szó, a naplóbejegyzés a következő:
Terhelés:
A behajthatatlan követelés költségszámla egy olyan költségszámla, amely a tartozásukat kifizetni nem tudó ügyfelekkel való üzletkötés költségeit mutatja. A követelésszámla egy mérlegszámla, amely azt a pénzt képviseli, amellyel a vállalatnak a vevők tartoznak.
Ha egy eszköz leírásáról van szó, a naplóbejegyzés a következő lenne:
Terhelés:
A felhalmozott értékcsökkenési számla egy ellenérték számla, amely az eszközre elszámolt teljes értékcsökkenést jelenti. Az eszközszámla az a számla, amely a leírásra kerülő eszköz értékét képviseli.
Fontos megjegyezni, hogy a leírások jelentős hatással lehetnek egy vállalat pénzügyi kimutatásaira, mivel befolyásolhatják a vállalat nyereségességét, likviditását és fizetőképességét. Ezért fontos, hogy a vállalatok gondosan mérlegeljék a leírás okait, és biztosítsák, hogy a leírást megfelelően dokumentálják és rögzítsék a számviteli rendszerükben.