A készletezés minden vállalkozás egyik legfontosabb szempontja. A megfelelő készletgazdálkodás biztosítja, hogy a vállalkozás a megfelelő időben a megfelelő termékekkel rendelkezzen a vevői igények kielégítésére. A készletgazdálkodás egyik népszerű módszere a LIFO (Last-In, First-Out) módszer az örökös leltárrendszerekben. Ezt a módszert számos vállalkozás használja a készletgazdálkodásra és annak biztosítására, hogy a megfelelő termékek legyenek raktáron.
A LIFO-módszer azon az elgondoláson alapul, hogy a készletbe utoljára beérkezett tételek az elsőként eladott tételek. Más szóval, a raktárkészlet legrégebbi tételeit feltételezhetően utoljára adják el. Ezt a módszert az örökös leltározási rendszerekben használják, ami azt jelenti, hogy a készletszintek folyamatosan frissülnek, ahogy a tételek eladásra vagy beérkezésre kerülnek.
A LIFO-módszer alkalmazásához a vállalkozásoknak először fel kell jegyezniük minden egyes beszerzett tétel bekerülési értékét. Amikor egy tételt eladnak, a tétel bekerülési értékét ezután összevetik az értékesítésből származó bevétellel. Ez biztosítja, hogy az eladott áruk bekerülési értéke pontosan tükröződjön a számviteli nyilvántartásban.
A LIFO-módszer egyik előnye, hogy segíthet a vállalkozásoknak minimalizálni adókötelezettségüket. Azzal a feltételezéssel, hogy a készletben lévő legújabb tételeket adják el először, a vállalkozások csökkenthetik adóköteles jövedelmüket azáltal, hogy e tételek magasabb költségét a bevételek ellentételezésére használják fel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a LIFO-módszer alkalmazása összetettebb is lehet, mint más leltározási módszereké, és a pontos könyvelés biztosítása érdekében további nyilvántartást igényelhet.
Összefoglalva, az örökös leltározási rendszerek LIFO-módszere fontos eszköz a vállalkozások számára a készletgazdálkodáshoz és annak biztosításához, hogy a megfelelő termékek legyenek raktáron. A készletszintek pontos nyomon követésével és az eladott áruk költségének és az értékesítésből származó bevételnek a megfeleltetésével a vállalkozások minimalizálhatják adókötelezettségüket és javíthatják pénzügyi teljesítményüket. Fontos azonban, hogy alaposan mérlegelje ennek a módszernek az előnyeit és hátrányait, mielőtt bevezetné vállalkozásában.
Az örökös leltározási rendszer a készletszintek valós idejű nyomon követésének módszere, amely pontos és naprakész információkat nyújt a készletszintekről és a készletmozgásokról. Az örökös leltározási rendszer legfontosabb lépései a következők:
1. Hozzon létre egy adatbázist: Az első lépés egy olyan adatbázis létrehozása, amely a készletszintek nyomon követésére szolgál. Ennek az adatbázisnak tartalmaznia kell minden lényeges információt, például a tételek nevét, leírását, mennyiségét és helyét.
2. Állítsa be a vonalkódolást vagy az RFID-t: A készletszintek pontos és hatékony nyomon követése érdekében hasznos lehet a vonalkódolás vagy az RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) technológia használata. Ez lehetővé teszi a tételek gyors és egyszerű beolvasását, csökkentve a hibakockázatot.
3. Újrarendelési pontok meghatározása: Fontos, hogy a raktárkészlet minden egyes tételére újrarendelési pontokat határozzon meg annak biztosítása érdekében, hogy a készletszintek optimális szinten maradjanak. Az utánrendelési pontoknak olyan tényezőket kell figyelembe venniük, mint az átfutási idő, a kereslet és a biztonsági készlet.
4. Kövesse nyomon az összes készletmozgást: Valamennyi készletmozgást valós időben kell nyomon követni, beleértve az eladásokat, a vásárlásokat és a visszavételeket. Ez lehetővé teszi, hogy a rendszer mindenkor pontos nyilvántartást vezessen a készletszintekről.
5. Végezzen rendszeres fizikai leltározást: Bár az örökös leltározási rendszert úgy tervezték, hogy valós idejű információkat nyújtson, a rendszer pontosságának biztosítása érdekében mégis fontos a rendszeres fizikai leltározás elvégzése. Ez magában foglalja a készleten lévő összes tétel fizikai megszámlálását és az eredmények összehasonlítását az adatbázisban szereplő információkkal.
6. Az adatok elemzése: Az örökös leltározási rendszer által gyűjtött adatok felhasználhatók jelentések készítésére és a trendek elemzésére. Ez segítheti a vállalkozásokat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a rendeléssel, az árképzéssel és a készletgazdálkodással kapcsolatban.
Összességében az örökös leltározási rendszer legfontosabb lépései közé tartozik az adatbázis létrehozása, a vonalkódolás vagy RFID beállítása, az újrarendelési pontok meghatározása, az összes leltármozgás nyomon követése, a rendszeres fizikai leltározás és az adatok elemzése. Az örökös leltározási rendszer bevezetésével a vállalkozások javíthatják leltárkezelési folyamataikat, és megalapozottabb döntéseket hozhatnak készletszintjeikről.
A LIFO (Last In First Out) módszer egy olyan készletértékelési módszer, amelyet a vállalkozások készleteik kezelésére és az eladott áruk költségének (COGS) kiszámítására használnak. E módszer szerint az utoljára vásárolt vagy előállított leltári tétel az elsőként eladott tételnek, az elsőként vásárolt vagy előállított leltári tétel pedig az utoljára eladott tételnek tekintendő.
Példaként tegyük fel, hogy egy vállalkozásnak 100 darabos készlete van egy termékből, amelynek összköltsége 10 000 dollár. A vállalkozás ezután további 50 darabot vásárol 5000 dolláros költséggel. A LIFO módszer szerint, amikor a vállalkozás 75 darabot ad el a termékből, az eladott áruk költségét az utoljára vásárolt 75 darab költségének felhasználásával számítják ki, ami 7 500 $ (50 darab x 150 $/egység + 25 darab x 100 $/egység). Így a fennmaradó 25 darab 2 500 dollár értékű készlet marad (25 darab x 100 dollár/egység).
A LIFO-módszert gyakran alkalmazzák olyan iparágakban, ahol az anyagok vagy áruk költsége idővel jelentősen változhat, például az élelmiszer- és italiparban vagy az olaj- és gáziparban. Előfordulhat azonban, hogy nem tükrözi pontosan az eladott áruk tényleges költségét, különösen, ha az árak emelkednek, mivel a legrégebbi leltári tételeket alacsonyabb áron vásárolták. Ennek eredményeképpen a LIFO-módszert a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) nem engedélyezik, és csak az Egyesült Államok általánosan elfogadott számviteli elvei (GAAP) engedélyezik a gyakrabban alkalmazott FIFO-módszer (First In First Out) alternatívájaként.