Üzlettulajdonosként elengedhetetlen, hogy pontos nyilvántartást vezessünk a leltárról, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk. A készletgazdálkodás egyik legfontosabb szempontja a készlet megfelelő értékelése. A készletek értékelésénél általában két módszert használnak: a bekerülési értéket és a kiskereskedelmi értéket.
A bekerülési költség módszer a készletet az áruk beszerzéséért vagy előállításáért kifizetett összeg alapján értékeli. Ez a módszer a készletek értékelésének legáltalánosabb és legegyszerűbb módja. Ez a legpontosabb módszer azon vállalkozások számára, amelyeknél a készletköltségek következetesek. A bekerülési költség módszer ideális az olyan vállalkozások számára, amelyek fix költségen vásárolnak vagy állítanak elő tételeket.
A kiskereskedelmi módszer a készletet az eladási ár alapján értékeli. Ezt a módszert általában olyan kiskereskedők használják, akik különböző árakon értékesítik a tételeket. A kiskereskedelmi módszer hasznos az ingadozó árakkal rendelkező vállalkozások számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy készleteiket az aktuális piaci árak alapján értékeljék.
Annak kiválasztása, hogy melyik módszert használja, az Ön vállalkozásának jellegétől függ. Ha például fix áron értékesít termékeket, akkor a bekerülési érték módszer a legjobb választás. Másrészt, ha változó áron értékesíti a termékeket, a kiskereskedelmi módszer megfelelőbb lehet.
Egy másik fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni, a pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatás. Az önköltséges módszer általában alacsonyabb nettó jövedelmet és magasabb eladott áruk költségét (COGS) eredményez, míg a kiskereskedelmi módszer általában magasabb nettó jövedelmet és alacsonyabb COGS-t eredményez. Ez hatással lehet az Ön pénzügyi mutatóira, és befolyásolhatja a finanszírozási képességét.
Függetlenül attól, hogy melyik módszert választja, fontos, hogy következetes legyen a készletértékelésben. A következetesség biztosítja a pontos pénzügyi kimutatásokat, és segít a készletekkel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalában.
A megfelelő készletértékelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhassanak a készleteikkel kapcsolatban. A bekerülési érték és a kiskereskedelmi módszer a készletek értékelésének két gyakori módja, és a választott módszernek a vállalkozás jellegén kell alapulnia. A következetesség kulcsfontosságú, és bármelyik módszert is választja, ügyeljen arra, hogy azt következetesen alkalmazza a pontos pénzügyi kimutatások biztosítása érdekében.
A készletek értékelésénél a vállalkozások jellemzően a bekerülési költség vagy a kiskereskedelmi módszert alkalmazzák. A bekerülési költség módszer a készletet a vállalkozás költségei alapján értékeli, beleértve a gyártási, szállítási és egyéb, a termék polcokra kerülésével kapcsolatos költségeket. A kiskereskedelmi módszer ezzel szemben a készletet az eladási ár alapján értékeli, figyelembe véve az esetlegesen alkalmazott árengedményeket vagy árengedményeket.
A két módszer közötti választás jellemzően az érintett vállalkozás típusától és sajátos igényeitől függ. Például egy luxuscikkeket értékesítő vállalkozás inkább a kiskereskedelmi módszert alkalmazhatja, mivel ez pontosabb képet adhat a készlet valós értékéről. Másrészt egy egyszerűbb termékeket értékesítő vállalkozás előnyben részesítheti a bekerülési érték módszert, amely könnyebben kiszámítható, és kevésbé valószínű, hogy túlértékelt készletet eredményez.
Végső soron a két módszer közötti választás számos tényezőtől függ, beleértve a vállalkozás jellegét, számviteli gyakorlatát és általános pénzügyi céljait. Függetlenül azonban attól, hogy melyik módszert választják, fontos, hogy a vállalkozások pontos nyilvántartást vezessenek készleteikről, és rendszeresen felülvizsgálják értékelési módszereiket annak biztosítása érdekében, hogy azok még mindig megfeleljenek az igényeiknek.
Általános szabályként a készleteket bekerülési értéken kell nyilvántartani. Ennek oka, hogy a bekerülési érték a legobjektívebb és legjobban ellenőrizhető alap a készletek értékének meghatározásához. A bekerülési érték tartalmazza a készlet beszerzésével és értékesítésre való előkészítésével kapcsolatos összes költséget, például a beszerzési árat, a fuvardíjat és a kezelési költségeket.
A nettó realizálható érték (NRV) a készletek értékelésének másik alapja, amely figyelembe veszi a készlet értékesítéséből származó bevétel összegét, csökkentve az értékesítéssel kapcsolatos költségekkel. Az NRV-t általában akkor használják, amikor a készlet bekerülési értéke meghaladja annak várható eladási árát, és a készlet értékvesztettnek minősül.
Az NRV-t azonban általában nem használják a készletek értékelésének elsődleges alapjaként, mivel az szubjektív, és számos tényező befolyásolhatja, mint például a piaci feltételek változásai, a vevői preferenciák és a technológiai fejlődés.
Összefoglalva, bár az NRV bizonyos körülmények között használható a készletek értékelésére, a bekerülési érték a legáltalánosabb és legmegbízhatóbb alap a készletek üzleti pénzügyi kimutatásokban történő nyilvántartására.
A készletek piaci értéken történő jelentése nem kötelező, mivel az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) előírják, hogy a készleteket vagy bekerülési értéken, vagy nettó realizálható értéken kell jelenteni, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb.
A bekerülési érték a készlet beszerzési vagy előállítási költségére utal, míg a nettó realizálható érték a készlet becsült eladási ára, csökkentve az értékesítéshez szükséges költségekkel. Ha a készlet piaci értéke alacsonyabb, mint a bekerülési érték vagy a nettó realizálható érték, akkor a készletet a piaci értékére kell leírni.
Ennek ellenére egyes vállalkozások dönthetnek úgy, hogy a készleteket piaci értéken jelentik be, ha úgy gondolják, hogy ez pontosabban tükrözi a készleteik aktuális értékét. Például egy olyan vállalkozás, amely gyorsan ingadozó piacokon, például árupiacokon kereskedik, dönthet úgy, hogy a készletet piaci értéken jelenti be, hogy az aktuális piaci viszonyokat tükrözze.
Végső soron a készletek piaci értéken történő bemutatására vonatkozó döntésnek azon kell alapulnia, hogy az relevánsabb és megbízhatóbb információt nyújt-e a pénzügyi kimutatások felhasználói számára. Fontos, hogy a pénzügyi beszámolással kapcsolatos döntések meghozatala előtt konzultáljon egy könyvvizsgálóval vagy számviteli szakemberrel.