A hatékony leltárkezelés minden vállalkozás számára elengedhetetlen, függetlenül annak méretétől vagy iparágától. A megfelelő leltározási módszerrel optimalizálhatja a készletszinteket, csökkentheti a pazarlást, és javíthatja az eredményt. Mivel azonban annyi különböző leltározási módszer áll rendelkezésre, kihívást jelenthet, hogy melyik a megfelelő az Ön vállalkozása számára. Ebben a cikkben megvizsgálunk néhányat a leggyakoribb leltározási módszerek közül, valamint azok előnyeit és hátrányait.
A FIFO egy olyan leltározási módszer, amely feltételezi, hogy az elsőként beérkező leltári tételek az elsőként eladottak. Ez azt jelenti, hogy a leltárban lévő legrégebbi tételek kerülnek először értékesítésre. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák olyan iparágakban, ahol a leltári tételek korlátozott eltarthatósági idővel rendelkeznek, mint például az élelmiszerek vagy a gyógyszerek. A FIFO legfőbb előnye, hogy biztosítja, hogy a készlet mindig friss legyen, csökkentve a romlás vagy az elavulás kockázatát. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a módszer a legpontosabb azon vállalkozások számára, amelyek nagy mennyiségű készlettel foglalkoznak, vagy nagyszámú termékcsaláddal rendelkeznek.
A LIFO a FIFO ellentéte – azt feltételezi, hogy az utoljára beérkezett leltári tételek az elsőként eladottak. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák olyan iparágakban, ahol az árak folyamatosan emelkednek, például az elektronikai vagy az autóiparban. A LIFO fő előnye, hogy adókedvezményt biztosíthat azáltal, hogy inflációs időszakokban csökkenti az adóköteles jövedelmet. Ugyanakkor pontatlan készletértékelést is eredményezhet, és nehéz lehet kezelni, ha nagyszámú termékkel rendelkezik.
Az átlagköltség módszer egy olyan leltározási módszer, amely a leltárban lévő összes tétel átlagköltségét számítja ki. Ezt a módszert gyakran használják azok a vállalkozások, amelyeknek a készletében nagyszámú azonos tétel van, például egy barkácsáruház. Ennek a módszernek a fő előnye, hogy egyszerű kiszámítani és kezelni. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a legpontosabb módszer azon vállalkozások számára, amelyek nagy mennyiségű készlettel foglalkoznak, vagy nagyszámú termékcsaláddal rendelkeznek.
A JIT egy olyan készletezési módszer, amelynek célja a készletszintek minimalizálása azáltal, hogy csak akkor rendel készletet, amikor arra szükség van. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák olyan vállalkozások, amelyeknek nagy a fluktuációs rátájuk vagy korlátozott a raktárterületük, mint például egy étterem vagy egy butik. A JIT fő előnye, hogy csökkentheti a készletezési költségeket és javíthatja a készpénzforgalmat. Ugyanakkor növelheti a készletkimaradások kockázatát is, és nagyfokú koordinációt igényelhet a beszállítókkal.
Összefoglalva, a megfelelő leltározási módszer kiválasztása alapvető fontosságú a készletgazdálkodási folyamatok optimalizálásához. Az egyes módszerek előnyeinek és hátrányainak megértésével kiválaszthatja azt, amelyik a legjobban megfelel az Ön üzleti igényeinek. Ne feledje, hogy a készlete az egyik legértékesebb eszköze, és hatékony kezelése segíthet abban, hogy versenyképes és nyereséges maradjon a folyamatosan változó piacon.
A leltárnak öt típusa van, amellyel a vállalkozások jellemzően foglalkoznak, és ezek a következők:
1. Nyersanyag-készlet: Ide tartozik minden olyan anyag, amely egy termék előállításához szükséges. Például egy cipőgyártó vállalatnál a bőr, a gumi és más anyagok, amelyek a cipők gyártásához szükségesek, nyersanyagkészletnek számítanak.
2. Folyamatban lévő készletek: Ide tartozik minden olyan termék, amelynek gyártása folyamatban van. Például ugyanabban a cipőgyártó vállalatban a folyamatban lévő cipők készletnek minősülnének a befejezetlen termelés készletei.
3. Késztermék-készlet: Ide tartozik minden olyan termék, amely készen áll az értékesítésre. Például a boltokba való kiszállításra kész cipők késztermék-készletnek minősülnek.
4. Karbantartási, javítási és üzemeltetési (MRO) készlet: Ide tartozik minden olyan tétel, amely a vállalkozás karbantartásához, javításához és működtetéséhez szükséges. Például egy gyártóüzemben a karbantartáshoz és javításhoz szükséges szerszámok és berendezések MRO-készletnek minősülnek.
5. Konzignációs készlet: Ez olyan készlet, amely a szállító tulajdonában van, de a termék értékesítéséig a kiskereskedőnél van. A kiskereskedő nem fizet a készletért, amíg azt el nem adják a vevőnek. Ez egy általános gyakorlat a kiskereskedelmi ágazatban, ahol a beszállítók a termékeiket bizományba adják a kiskereskedőknek.
A készlet az az árukészlet, amelyet egy vállalkozás a vevők igényeinek kielégítése érdekében tart. Hatféle készletet tarthat egy vállalkozás. Ezek a következők:
1. Nyersanyag-készlet – Ez a fajta készlet a késztermékek előállításához felhasznált nyersanyagokból áll. Például egy papírgyártó vállalat nyersanyagkészletként tarthat fapépet.
2. Folyamatban lévő készletek – Ez a fajta készlet a gyártás alatt álló, részben késztermékekből áll. Például egy autógyártó részben összeszerelt autókat tarthat befejezetlen készletként.
3. Késztermék-készlet – Ez a fajta készlet az értékesítésre vagy forgalmazásra kész végtermékekből áll. Például egy ruházati kiskereskedő késztermék-készletként kész ruhadarabokat tarthat.
4. Karbantartási, javítási és üzemeltetési (MRO) készlet – Ez a fajta készlet olyan tételekből áll, amelyeket a gyártási folyamat támogatására használnak, de nem képezik a végtermék részét. Például egy gyártó vállalat tarthat tartalék alkatrészeket és szerszámokat MRO-készletként.
5. Konzignációs készlet – Ez a fajta készlet olyan árukból áll, amelyeket egy vállalkozás tart, de egy másik fél tulajdonában vannak. Például egy kiskereskedelmi üzlet tarthat árukat bizományba egy beszállítótól.
6. Biztonsági készlet – Ez a fajta készlet olyan extra készletből áll, amelyet a készletkimaradás kockázatának csökkentése érdekében tartanak. Például egy kiskereskedő extra készletet tarthat egy népszerű termékből arra az esetre, ha a kereslet meghaladja a várakozásokat.
A készletek különböző típusainak megértése segíthet egy vállalkozásnak a készletszintek kezelésében és annak biztosításában, hogy a vevői igényeknek hatékonyan megfeleljen.