A viszontbiztosítás egy olyan folyamat, amelynek során egy biztosítótársaság átadja kockázatainak egy részét egy másik biztosítótársaságnak. Ez a kockázatátruházás segít csökkenteni a biztosítótársaság teljes kockázati profilját, és biztosítja, hogy továbbra is tudjon új szerződéseket kötni anélkül, hogy elfogadhatatlan mértékű kockázatnak lenne kitéve. A viszontbiztosítási könyvelés a teljes viszontbiztosítási folyamat fontos aspektusa, és elengedhetetlen, hogy a biztosítótársaságok megértsék a viszontbiztosítási könyvelés alapjait.
A viszontbiztosítási számvitel összetett lehet, és a biztosítási ágazatban alkalmazott különböző számviteli elvek és gyakorlatok alapos ismeretét igényli. A viszontbiztosítási számvitel alapelvei a következők:
1. A viszontbiztosítási ügyletek kimutatása: A viszontbiztosítási tranzakciókat el kell ismerni a biztosító pénzügyi kimutatásaiban. Ezek az ügyletek magukban foglalják az átengedett díjat és a megtérült kárigényeket.
2. A viszontbiztosítási ügyletek nyilvántartása: Miután a viszontbiztosítási tranzakciókat elismerték, azokat rögzíteni kell a biztosító számviteli nyilvántartásában. Ennek a nyilvántartásnak pontosnak és időszerűnek kell lennie, hogy a pénzügyi kimutatások megbízhatóak legyenek.
3. A viszontbiztosítási tranzakciók egyeztetése: A viszontbiztosítási tranzakciókat rendszeresen egyeztetni kell annak biztosítása érdekében, hogy a számviteli nyilvántartás pontos és teljes legyen. Ez az egyeztetési folyamat magában foglalja a biztosító számviteli nyilvántartásának összehasonlítását a viszontbiztosítóéval.
4. A viszontbiztosítási ügyletek közzététele: A biztosítótársaságoknak közzé kell tenniük a viszontbiztosítási tranzakciókat a pénzügyi kimutatásaikban. Ez a közzététel azért fontos, hogy a befektetők és más érdekelt felek számára átláthatóságot biztosítson.
Összefoglalva, a viszontbiztosítási számvitel a teljes viszontbiztosítási folyamat lényeges aspektusa. A biztosítótársaságoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelően ismerjék a viszontbiztosítási számvitel alapelveit, hogy pénzügyi kimutatásaik megbízhatóak, pontosak és átláthatóak legyenek. A viszontbiztosítási ügyletek nem megfelelő elszámolásának elmulasztása jelentős pénzügyi veszteségeket, szabályozói büntetéseket és a biztosítótársaság hírnevének romlását eredményezheti. Ezért alapvető fontosságú, hogy a biztosítótársaságok beruházzanak a szükséges erőforrásokba annak biztosítása érdekében, hogy viszontbiztosítási számviteli folyamataik szilárdak és hatékonyak legyenek.
A viszontbiztosítás olyan kockázatkezelési stratégia, amelyet a biztosítótársaságok arra használnak, hogy kockázatuk egy részét egy másik biztosítótársaságra ruházzák át. A viszontbiztosításnak három típusa van:
1. Fakultatív viszontbiztosítás: A fakultatív viszontbiztosítás olyan megállapodás két biztosítótársaság között, amelyben a viszontbiztosító vállalja, hogy fedezi a biztosító által kibocsátott egy adott kötvényt vagy annak egy részét. A fakultatív viszontbiztosítást olyan nagy vagy összetett kockázatokra használják, amelyeket a biztosító standard biztosítási kötvényei nem fedeznek.
2. Szerződéses viszontbiztosítás: A szerződéses viszontbiztosítás olyan megállapodás két biztosítótársaság között, amelyben a viszontbiztosító vállalja, hogy fedez egy adott típusú kockázatot vagy a biztosító teljes kötvényportfóliójának egy részét. A szerződéses viszontbiztosítást olyan kockázatokra alkalmazzák, amelyeket a biztosító standard biztosítási kötvényei fedeznek.
3. Retrocesszió: A visszaengedményezés olyan megállapodás két viszontbiztosító között, amelyben a viszontbiztosító vállalja, hogy kockázatának egy részét átadja egy másik viszontbiztosítónak. A visszaengedményezést akkor alkalmazzák, amikor az elsődleges viszontbiztosító csökkenteni akarja egy adott kötvény vagy kötvényportfólió kockázati kitettségét.
A viszontbiztosítás minden típusának megvan a maga sajátos célja, és a biztosítótársaságok használhatják a kockázati kitettségük kezelésére és annak biztosítására, hogy elegendő tőkével rendelkezzenek a kárigények kifizetéséhez.
A viszontbiztosítás két fő típusa a szerződéses viszontbiztosítás és a fakultatív viszontbiztosítás.
A szerződéses viszontbiztosítás a viszontbiztosítás olyan típusa, ahol a viszontbiztosító vállalja, hogy a viszontbiztosításba adó társaság kockázatainak egészét vagy egy részét viszontbiztosítja. Ezt a fajta viszontbiztosítást jellemzően nagyobb és kiszámíthatóbb kockázatokra használják, mint például a vagyonbiztosítás és az életbiztosítás. A szerződéses viszontbiztosítási megállapodás értelmében a viszontbiztosító vállalja, hogy egy előre meghatározott összeghatárig átveszi az egyes kötvények egy részét, amelyeket az engedményező társaság köt.
A fakultatív viszontbiztosítás ezzel szemben a viszontbiztosítás egy olyan típusa, ahol a viszontbiztosító csak bizonyos, az engedményező társaság által bemutatott kockázatok elfogadásáról állapodik meg. Ezt a fajta viszontbiztosítást jellemzően kisebb és kevésbé kiszámítható kockázatokra használják, mint például a tengeri biztosítások és a katasztrófabiztosítások. A fakultatív viszontbiztosítási megállapodás keretében a viszontbiztosító vállalja, hogy elfogad egy adott kockázatot vagy kockázatcsoportot, amelyet az engedményező társaság nyújt be, és az engedményező társaság megtartja a fennmaradó kockázatot.
Mind a szerződéses, mind a fakultatív viszontbiztosítást használhatják a biztosítótársaságok kockázati kitettségük kezelésére és a katasztrofális veszteségek elleni védelemre. Azzal, hogy kockázatuk egy részét egy viszontbiztosítóra ruházzák át, a biztosítótársaságok biztosíthatják, hogy még egy nagyobb veszteség esetén is képesek legyenek teljesíteni a biztosítottakkal szembeni pénzügyi kötelezettségeiket.
A viszontbiztosítás egy fontos kockázatkezelési technika, amellyel a biztosítótársaságok védekeznek a rájuk leselkedő kockázatok ellen. Számos oka lehet annak, hogy egy biztosítótársaság a kockázatainak viszontbiztosítása mellett dönt, de a négy legfontosabb ok a következő:
1. Kockázati diverzifikáció: A viszontbiztosítás egyik elsődleges oka a biztosítótársaság kockázatainak diverzifikálása. Azáltal, hogy a kockázat egy részét egy viszontbiztosítóra ruházza át, a biztosítótársaság csökkentheti a katasztrofális veszteségeknek való kitettségét, és stabilabb pénzügyi helyzetet biztosíthat.
2. Tőkekezelés: A viszontbiztosítás tőkekezelési eszközként is használható. Kockázatai egy részének viszontbiztosításával a biztosítótársaság csökkentheti azt a tőkeösszeget, amelyet tartalékban kell tartania a lehetséges veszteségek fedezésére. Ezáltal tőke szabadulhat fel, amelyet más célokra lehet felhasználni, például az üzletág bővítésére vagy új lehetőségekbe való befektetésre.
3. Szabályozási megfelelés: Sok biztosítótársaságnak meg kell felelnie bizonyos szabályozói követelményeknek, mint például a fizetőképesség vagy a tőkemegfelelés bizonyos szintjének fenntartása. A viszontbiztosítás segíthet a biztosítótársaságoknak megfelelni ezeknek a követelményeknek azáltal, hogy csökkenti a kockázati kitettségüket és biztosítja, hogy elegendő tartalékkal rendelkezzenek kötelezettségeik teljesítéséhez.
4. Versenyelőny: Végül a viszontbiztosítás versenyelőnyhöz juttathatja a biztosítótársaságokat. Azáltal, hogy a kockázat egy részét egy viszontbiztosítóra ruházza át, a biztosítótársaság versenyképesebb árképzési és fedezeti lehetőségeket kínálhat ügyfeleinek. Ez segíthet a biztosítótársaságnak új ügyfelek megnyerésében és a meglévők megtartásában, ami végső soron a nyereségesség és a növekedés növekedéséhez vezethet.