A mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott pillanatban pillanatfelvételt ad a vállalat pénzügyi helyzetéről. Összefoglalja a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét. Bár a mérleg alapkoncepciója ugyanaz marad mind a vállalati, mind az egyszemélyes vállalkozások esetében, van néhány alapvető különbség a kettő között.
Egy vállalati vállalkozás esetében a mérleg a teljes vállalat pénzügyi helyzetét tükrözi, beleértve az összes leányvállalatot és részleget is. A mérlegben szereplő eszközök közé tartoznak a készpénz, a befektetések, a követelések, a készletek, az ingatlanok és a berendezések. A kötelezettségek közé tartozhatnak a kötelezettségek, a váltók és a hosszú lejáratú adósságok. A saját tőke rész a vállalat értékét tükrözi, beleértve a saját tőke értékét is.
Ezzel szemben egy egytulajdonos vállalkozás mérlege sokkal egyszerűbb. Csak az egyéni tulajdonos eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét tartalmazza. A mérlegben szereplő eszközök közé tartozhatnak a készpénz, a követelések, a készletek és a berendezések. A kötelezettségek közé tartozhatnak a hitelek vagy hitelkártya-tartozások. A saját tőke rész a vállalkozás értékét tükrözi, beleértve a nyereséget vagy veszteséget is.
A két mérleg közötti egyik legjelentősebb különbség a részletezettség szintje. A vállalati mérleg jellemzően sokkal részletesebb, és tartalmazza a vállalat különböző részlegeire és leányvállalataira vonatkozó információkat. Tartalmazhat részletes információkat a vállalat befektetéseiről is, beleértve a részvényeket, kötvényeket és ingatlanállományokat. Az egytulajdonos vállalkozás mérlege ezzel szemben jellemzően sokkal egyszerűbb, és egyszerűbb képet ad a vállalkozás pénzügyi helyzetéről.
A két mérleg közötti másik lényeges különbség a két mérleg elkészítésének összetettségi szintje. A vállalati mérleghez könyvelőkből és pénzügyi elemzőkből álló csapatra van szükség az információk pontos összeállításához, míg az egytulajdonos vállalkozás mérlegét a tulajdonos maga is elkészítheti. Ez a bonyolultság annak köszönhető, hogy egy vállalati vállalkozásnak számos különböző érdekelt fele van, köztük befektetők, részvényesek és hitelezők, akiknek mind pontos pénzügyi információkra van szükségük.
Összefoglalva, bár a mérleg alapkoncepciója ugyanaz marad mind a vállalati, mind az egyszemélyes tulajdonú vállalkozások esetében, jelentős különbségek vannak a részletesség és a bonyolultság szintjében. A vállalati mérleg részletesebb képet nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről, beleértve annak valamennyi részlegét és leányvállalatát. Az egytulajdonos vállalkozás mérlege ezzel szemben egyszerűbb képet ad a vállalkozás pénzügyi helyzetéről, és csak az egyes tulajdonosok eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét tartalmazza.
A vállalati mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott időpontban pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről. Összefoglalja a vállalat eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét.
A mérleg a számviteli egyenleten alapul, amely kimondja, hogy az eszközöknek meg kell egyezniük a kötelezettségek és a saját tőke összegével. Ez az egyenlet a kettős könyvvitel alapja, ami azt jelenti, hogy minden tranzakcióhoz két tétel tartozik – egy terhelés és egy jóváírás -, amelyeknek ki kell egyenlíteniük egymást.
A mérleg eszközökre vonatkozó része felsorolja mindazokat az erőforrásokat, amelyek a vállalat tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, mint például a készpénz, a készletek, az ingatlanok és a berendezések. A forrásrész tartalmazza a vállalat összes adósságát és kötelezettségét, mint például a kölcsönök, a kötelezettségek és a fizetendő adók.
A saját tőke rész mutatja a vállalat nettó értékét, amely a vállalat eszközeinek és kötelezettségeinek különbsége. Ez tartalmazza a tulajdonosok kezdeti befektetését, valamint a vállalat által idővel visszatartott nyereséget.
A mérleg fontos eszköz a befektetők, hitelezők és más érdekelt felek számára a vállalat pénzügyi helyzetének és teljesítményének értékeléséhez. Segítségével értékelhető a vállalat likviditása, fizetőképessége és jövedelmezősége, és megalapozott döntéseket lehet hozni a vállalatnak történő befektetésről vagy hitelnyújtásról.
A pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás, más néven mérleg, egy adott időpontra vonatkozó eszközök, kötelezettségek és saját tőke felsorolásával pillanatképet ad egy vállalkozás pénzügyi helyzetéről. Bár a mérleg alapvető formátuma minden vállalkozástípus esetében ugyanaz, van néhány alapvető különbség a társaságok pénzügyi helyzetéről szóló kimutatás és az egyéni vállalkozások vagy társas vállalkozások pénzügyi helyzetéről szóló kimutatásai között.
Egy egyéni vállalkozásban vagy társas vállalkozásban a tulajdonos(ok) személyesen felelnek a vállalkozás adósságaiért és kötelezettségeiért. Ennek eredményeképpen a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatás tartalmaz egy, a tulajdonosok saját tőkéjére vonatkozó részt, amely a vállalkozásba történő befektetésüket és a visszatartott vagy kivont nyereséget vagy veszteséget jelenti. Ezzel szemben a társaságok különálló jogi személyek, amelyek korlátozott felelősségi védelemmel rendelkeznek a részvényesek számára. Ezért a társaságok pénzügyi helyzetére vonatkozó kimutatás tartalmaz egy saját tőkére vonatkozó részt, amely a társaságnak a tulajdonosok által befektetett értékét képviseli.
Egy másik lényeges különbség a társaságok és az egyéni vagy társas vállalkozások pénzügyi helyzetére vonatkozó kimutatásai között az eszközök és kötelezettségek kimutatásának módja. A vállalatok jellemzően összetettebb pénzügyi struktúrával rendelkeznek, és több eszközzel és kötelezettséggel rendelkezhetnek, mint egy kisvállalkozás. Egy társaságnak például több leányvállalata, más társaságokban lévő befektetései és immateriális javak, például szabadalmak vagy védjegyek lehetnek. Ennek eredményeképpen egy társaság pénzügyi helyzetéről szóló kimutatás részletesebb és összetettebb lesz, mint egy egyéni vállalkozás vagy személyegyesítő társaság kimutatása.
Összefoglalva, a társaságok pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatása és egy egyéni vállalkozás vagy személyegyesítő társaság kimutatása közötti elsődleges különbségek a saját tőke bevonásában, a pénzügyi struktúra összetettségében, valamint az eszközök és kötelezettségek kimutatásának részletességében rejlenek.