A minősített mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely egy adott időpontban pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről. Azért nevezik minősített mérlegnek, mert az eszközöket és a kötelezettségeket meghatározott kategóriákba sorolja, megkönnyítve ezzel a befektetők és az elemzők számára a vállalat pénzügyi helyzetének értékelését. A tipikus minősített mérlegben szereplő eszköz- és forráskategóriák megértése alapvető fontosságú mindazok számára, akik egy vállalatba kívánnak befektetni, hitelt nyújtani egy vállalatnak, vagy egy vállalatnál kívánnak dolgozni.
A minősített mérleg eszközrészét jellemzően forgóeszközökre és hosszú lejáratú eszközökre osztják. A forgóeszközök azok, amelyek várhatóan egy éven belül vagy a vállalkozás szokásos működési ciklusa alatt, attól függően, hogy melyik a hosszabb, pénzeszközzé válnak. A forgóeszközök közé tartozik például a készpénz, a követelések, a készletek és az aktív időbeli elhatárolások. A hosszú lejáratú eszközök azok, amelyek egy éven belül vagy az üzleti tevékenység szokásos működési ciklusa alatt nem válnak pénzeszközzé. A hosszú lejáratú eszközök közé tartoznak például az ingatlanok, gépek és berendezések, a befektetések és az immateriális javak.
A minősített mérleg kötelezettségekre vonatkozó része általában rövid lejáratú és hosszú lejáratú kötelezettségekre oszlik. A rövid lejáratú kötelezettségek azok, amelyeket várhatóan egy éven belül vagy a vállalkozás szokásos működési ciklusa alatt kell kifizetni, attól függően, hogy melyik a hosszabb. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a szállítói kötelezettségek, a fizetendő bérek, a fizetendő adók és a rövid lejáratú kölcsönök. A hosszú lejáratú kötelezettségek azok, amelyeket nem egy éven belül vagy a vállalkozás szokásos működési ciklusa alatt kell kifizetni. A hosszú lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a jelzáloghitelek, a fizetendő kötvények és a hosszú lejáratú kölcsönök.
A besorolt mérleg alapvető eszköz mindazok számára, akik egy vállalat pénzügyi helyzetének megértésében érdekeltek. Világos képet nyújt a vállalat eszközeiről, kötelezettségeiről és saját tőkéjéről, és a könnyű elemzés érdekében meghatározott kategóriákba csoportosítja őket. A befektetők és az elemzők a minősített mérlegben szereplő információkat a vállalat likviditásának, fizetőképességének és általános pénzügyi helyzetének értékelésére használják. A hitelezők és a hitelezők a minősített mérlegben szereplő információkat arra használják, hogy meghatározzák a vállalat adósságtörlesztési képességét. Az alkalmazottak a minősített mérlegben szereplő információkat a vállalat stabilitásának és növekedési potenciáljának értékelésére használják.
Összefoglalva, a minősített mérleg olyan fontos pénzügyi kimutatás, amely pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről. Az eszközöket és kötelezettségeket meghatározott kategóriákba csoportosítja, megkönnyítve a befektetők, elemzők, hitelezők, hitelezők és alkalmazottak számára a vállalat pénzügyi helyzetének értékelését. A megalapozott pénzügyi döntések meghozatalához elengedhetetlen a tipikusan besorolt mérlegben szereplő eszköz- és forráskategóriák megértése.
A mérlegben szereplő eszközkategóriák nagyjából két kategóriába sorolhatók: forgóeszközök és befektetett eszközök.
1. Forgóeszközök: Ezek azok az eszközök, amelyek várhatóan a mérleg fordulónapjától számított egy éven belül pénzzé válnak vagy felhasználásra kerülnek. Ide tartoznak:
– Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek: Ide tartoznak a készpénz, a banki egyenlegek és a rövid lejáratú befektetések, amelyek könnyen készpénzre válthatók.
– Követelések: Ez az a pénzösszeg, amellyel az ügyfelek tartoznak a vállalkozásnak a hitelre értékesített árukért vagy szolgáltatásokért.
– Készletek: Ide tartoznak a nyersanyagok, a befejezetlen termelés és az értékesítésre tartott késztermékek.
– Aktív időbeli elhatárolások: Ezek olyan előre kifizetett kiadások, mint például a bérleti díjak, biztosítások vagy előfizetések.
2. Befektetett eszközök: Ezek olyan eszközök, amelyek várhatóan egy évnél hosszabb ideig nyújtanak gazdasági hasznot a vállalkozás számára. Ide tartoznak:
– Ingatlanok, gépek és berendezések: Ezek az áruk és szolgáltatások előállításához vagy nyújtásához használt hosszú távú eszközök, mint például a földterület, az épületek, a gépek és a járművek.
– Immateriális javak: Ezek olyan nem fizikai eszközök, amelyeknek nincs fizikai formájuk, mint például a szabadalmak, védjegyek, szerzői jogok és a goodwill.
– Befektetések: Ezek a vállalkozás által részvényekbe, kötvényekbe vagy más értékpapírokba eszközölt hosszú távú befektetések, amelyeket nem rövid távon kívánnak értékesíteni.
Az eszközök mérlegben történő kategorizálásával a vállalkozások világos képet kaphatnak pénzügyi helyzetükről, és megalapozott döntéseket hozhatnak működésükről és befektetéseikről.
A mérleg egy olyan pénzügyi kimutatás, amely pillanatfelvételt nyújt egy vállalat pénzügyi helyzetéről egy adott időpontban. A mérleg különböző számlákból áll, amelyeket olyan osztályozásokba sorolnak, amelyek segítségével világosabb képet kaphatunk a vállalat pénzügyi helyzetéről. A mérlegben jellemzően a következő számlaosztályok szerepelnek:
1. Eszközök: Az eszközök olyan erőforrások, amelyekkel a vállalat rendelkezik, és amelyeket a jövőbeni gazdasági hasznok előállítására tud felhasználni. Az eszközöket általában két nagy kategóriába sorolják: forgóeszközök és befektetett eszközök. A forgóeszközök azok, amelyek egy éven belül könnyen pénzzé alakíthatók, mint például a készpénz, a követelések és a készletek. A befektetett eszközök azok, amelyek várhatóan hosszabb időn keresztül fognak hasznot hozni, mint például az ingatlanok, gépek és berendezések, immateriális javak és befektetések.
2. Kötelezettségek: A kötelezettségek olyan kötelezettségek, amelyekkel a vállalat másoknak tartozik, és általában két kategóriába sorolhatók: rövid lejáratú kötelezettségek és hosszú lejáratú kötelezettségek. A rövid lejáratú kötelezettségek azok, amelyek egy éven belül esedékesek, mint például a kötelezettségek, a fizetendő adók és a rövid lejáratú kölcsönök. A hosszú lejáratú kötelezettségek azok, amelyek egy éven túl esedékesek, mint például a hosszú lejáratú adósságok és a halasztott adók.
3. Saját tőke: A saját tőke a vállalat eszközeiben a kötelezettségek levonása után fennmaradó részesedést jelenti. A saját tőkét általában két fő összetevőre bontják: a befizetett tőkére és az eredménytartalékra. A befizetett tőke a részvényesek által a vállalatba befektetett pénzösszeget jelenti. A visszatartott nyereség a vállalat nyereségének azt a részét jelenti, amelyet visszatartottak és idővel újra befektetnek a vállalkozásba.
Összességében a mérleg egy pillanatfelvételt nyújt a vállalat pénzügyi helyzetéről, részletezve annak eszközeit, kötelezettségeit és saját tőkéjét. A mérlegben szereplő számlaosztályozások segítenek világosabb képet adni a vállalat pénzügyi helyzetéről azáltal, hogy az eszközöket, a kötelezettségeket és a saját tőkét konkrétabb kategóriákra bontják.