A monetáris politika a központi bankok hatékony eszköze a gazdaság szabályozására. A gazdasági növekedés, az infláció és a foglalkoztatás befolyásolása érdekében a forgalomban lévő pénzmennyiséget és a kamatlábakat szabályozza. A központi bankok kétféle monetáris politikát alkalmaznak, nevezetesen a szigorú és a laza monetáris politikát. E két politika közötti különbség megértése alapvető fontosságú mindazok számára, akiket érdekel a közgazdaságtan vagy a befektetés. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan lehet különbséget tenni a szigorú és a laza monetáris politika között.
A feszes monetáris politikát a pénzkínálat csökkenése és a kamatlábak emelkedése jellemzi. Gyakran alkalmazzák az infláció elleni küzdelem érdekében. Amikor a központi bank emeli a kamatlábakat, a hitelfelvétel drágábbá válik, és az emberek kevésbé hajlandóak pénzt költeni. Ez a kiadáscsökkenés csökkenti az áruk és szolgáltatások iránti keresletet, ami az árak csökkenéséhez vezet. A szigorú monetáris politikát a valuta stabilizálására is használják, mivel a magasabb kamatláb vonzza a külföldi befektetéseket, és erősíti a valuta értékét.
Ezzel szemben a laza monetáris politika a pénzkínálat növelésével és a kamatlábak csökkentésével jár. Gyakran alkalmazzák a gazdasági növekedés ösztönzésére recesszió idején. Ha a kamatlábak alacsonyak, a hitelfelvétel olcsóbbá válik, és az emberek nagyobb valószínűséggel költenek pénzt. Ez a kiadásnövekedés növeli az áruk és szolgáltatások iránti keresletet, ami az árak emelkedését eredményezi. A laza monetáris politikát a valuta gyengítésére is használják, mivel az alacsonyabb kamatláb elriasztja a külföldi befektetéseket, és csökkenti a valuta értékét.
A szigorú és a laza monetáris politika gazdaságra gyakorolt hatása különböző mutatókban figyelhető meg. Az infláció és a munkanélküliség két olyan kritikus mutató, amelyet a monetáris politika befolyásol. Ha a kamatlábak magasak, az infláció valószínűleg csökken, de a munkanélküliség növekedhet, mivel a vállalatok a nyereségesség fenntartása érdekében csökkentik költségeiket. Ezzel szemben, amikor a kamatlábak alacsonyak, az infláció nőhet, de a munkanélküliség valószínűleg csökken, mivel a vállalatok növelik kiadásaikat és felvételeiket.
Összefoglalva, a szoros és a laza monetáris politika közötti különbség megértése alapvető fontosságú mindazok számára, akiket érdekel a közgazdaságtan vagy a befektetés. A szigorú monetáris politikát a pénzkínálat csökkenése és a kamatlábak emelkedése jellemzi, míg a laza monetáris politika a pénzkínálat növelésével és a kamatlábak csökkentésével jár. E politikák gazdaságra gyakorolt hatásait különböző mutatókban, például az inflációban és a munkanélküliségben lehet megfigyelni. A feszes és laza monetáris politika jeleinek felismerésével a befektetők megalapozott döntéseket hozhatnak befektetéseikről, és nagyobb magabiztossággal navigálhatnak a pénzügyek összetett világában.
A kontrakciós monetáris politika, más néven szűk monetáris politika a központi bankok által alkalmazott stratégiára utal, amely a pénzkínálat csökkentésére és a gazdaságban történő hitelezés korlátozására irányul. Ezt az infláció megfékezése és a gazdaság túlfűtöttségének kockázatának csökkentése érdekében teszik.
A zsugorodó monetáris politika néhány mutatója a következő:
1. Megemelt kamatlábak: Amikor a központi bank emeli a kamatlábakat, a magánszemélyek és a vállalkozások számára drágábbá válik a hitelfelvétel. Ez csökkenti a kiadásokra és beruházásokra rendelkezésre álló pénzmennyiséget, ami lassítja a gazdasági növekedést és csökkenti az inflációt.
2. Csökkentett pénzkínálat: A központi bank úgy is csökkentheti a pénzkínálatot, hogy állampapírokat ad el a nyílt piacon, ami pénzt von ki a forgalomból. Ez csökkenti a hitelezésre és kiadásokra rendelkezésre álló pénzmennyiséget, ami lassíthatja a gazdasági növekedést és csökkentheti az inflációt.
3. Megnövelt tartalékolási követelmények: A központi bank azt is megkövetelheti a kereskedelmi bankoktól, hogy betéteik nagyobb százalékát tartsák tartalékként. Ez csökkenti a bankok által kölcsönözhető pénzmennyiséget, ami csökkenti a pénzkínálatot és lassítja a gazdasági növekedést.
Összességében a zsugorító monetáris politikát a gazdasági növekedés lassítására és az infláció csökkentésére használják, amikor a gazdaság túlfűtöttségben van. Ezt jellemzően kamatlábak emelésével, a pénzkínálat csökkentésével vagy a tartalékolási követelmények növelésével hajtják végre.
A szűk monetáris politika azt jelenti, hogy a központi bank a gazdasági növekedés lassítása és az infláció csökkentése érdekében a gazdaságban lévő pénzkínálat csökkentésére irányuló intézkedéseket tesz. Ezt olyan intézkedésekkel lehet elérni, mint a kamatlábak emelése, állampapírok eladása és a bankok tartalékolási követelményeinek növelése. A szigorú monetáris politika célja a kiadások és a hitelfelvétel csökkentése azáltal, hogy a magánszemélyek és a vállalkozások számára megdrágítja a hitelhez jutást.
Ezzel szemben a laza monetáris politika azt jelenti, hogy a központi bank a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkanélküliség csökkentése érdekében olyan intézkedéseket hoz, amelyek növelik a gazdaság pénzkínálatát. Ez olyan intézkedésekkel érhető el, mint a kamatlábak csökkentése, állampapírok vásárlása és a bankok tartalékolási kötelezettségének csökkentése. A laza monetáris politika célja, hogy a hitelek hozzáférhetőbbé és megfizethetőbbé váljanak, ösztönözve ezzel a kiadásokat és a beruházásokat.
Összefoglalva, a szűk és a laza monetáris politika közötti fő különbség a központi bank által a gazdaság pénzkínálatának csökkentése vagy növelése érdekében tett intézkedésekben rejlik, amelyek célja az infláció ellenőrzése és a gazdasági növekedés ösztönzése.