A működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel két olyan fogalom, amelyet a pénzügyekben és a számvitelben gyakran használnak egy vállalat kockázati szintjének értékelésére. Bár mindkét fogalom a vállalat nyereségtermelő képességét méri, jellegükben és alkalmazásukban különböznek egymástól. Ebben a cikkben a működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel közötti különbséget és a vállalkozásra gyakorolt hatásukat vizsgáljuk meg.
A működési tőkeáttétel azt méri, hogy egy vállalat fix költségei mennyire vannak arányban a változó költségeivel. Más szóval azt méri, hogy egy vállalat nyereségét milyen mértékben befolyásolják az értékesítési volumen változásai. A magas működési tőkeáttétellel rendelkező vállalatnál magas az állandó költségek aránya, ami azt jelenti, hogy a profitja jobban nő, ha az eladások növekednek, de jobban csökken, ha az eladások csökkennek. Ennek oka, hogy az állandó költségek az eladások szintjétől függetlenül változatlanok maradnak.
A pénzügyi tőkeáttétel viszont azt méri, hogy egy vállalat mennyire támaszkodik adósságfinanszírozásra a működése során. Azt méri, hogy a vállalat nyereségét milyen mértékben befolyásolják a kamatkiadások változásai. Egy magas pénzügyi tőkeáttétellel rendelkező vállalat tőkeszerkezetében magas az adósság aránya, ami azt jelenti, hogy a profitja jobban nő, amikor a kamatlábak csökkennek, de jobban csökken, amikor a kamatlábak emelkednek. Ennek oka, hogy a kamatkiadások növekednek, amikor az adósság szintje nő.
A működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel közötti legfontosabb különbség az, hogy a működési tőkeáttétel a vállalat költségszerkezetéhez, míg a pénzügyi tőkeáttétel a tőkeszerkezetéhez kapcsolódik. Bár mindkét mérőszám használható egy vállalat kockázati szintjének értékelésére, a két fogalom nem függ egymástól. Egy vállalatnak lehet magas működési tőkeáttétele és alacsony pénzügyi tőkeáttétele, vagy fordítva.
A befektetők és az elemzők gyakran használják mind a működési tőkeáttételt, mind a pénzügyi tőkeáttételt egy vállalat kockázatának értékelésére és befektetési döntések meghozatalára. Egy magas működési tőkeáttétellel rendelkező vállalat jó befektetés lehet, ha stabil iparágban tevékenykedik, kiszámítható értékesítési volumennel. Másrészt egy magas pénzügyi tőkeáttétellel rendelkező vállalat kockázatos lehet a befektetések szempontjából, ha olyan iparágban tevékenykedik, ahol magasak a kamatlábak vagy változékonyak a pénzáramlások.
Összefoglalva, a működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel két fontos fogalom, amelyet egy vállalat kockázati szintjének mérésére használnak. Bár mindkét mérőszám a vállalat nyereségtermelő képességét értékeli, jellegükben és alkalmazásukban különböznek egymástól. A működési tőkeáttétel azt méri, hogy a vállalat nyereségét milyen mértékben befolyásolják az értékesítési volumen változásai, míg a pénzügyi tőkeáttétel azt méri, hogy a vállalat nyereségét milyen mértékben befolyásolják a kamatkiadások változásai. A két fogalom közötti különbségtétel megértésével a befektetők és az elemzők megalapozott döntéseket hozhatnak befektetési döntéseikről.
A működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel fontos pénzügyi mérőszámok, amelyeket egy vállalat pénzügyi egészségének és kockázatának értékelésére használnak. Az alábbiakban részletesen elmagyarázzuk, hogyan kell mindkettőt kiszámítani:
A működési tőkeáttétel azt méri, hogy egy vállalat működési bevétele mennyire érzékeny a bevétel változásaira. A következő képlet segítségével számítható ki:
Működési tőkeáttétel = fedezeti hozzájárulás / működési bevétel
A fedezeti hozzájárulás a vállalat bevételei és változó költségei közötti különbség. A működési bevétel a vállalat bevételei és az összes működési költség, beleértve az állandó költségeket is, közötti különbség.
A pénzügyi tőkeáttétel viszont a vállalat adósság-részvény arányát és a vállalat által vállalt pénzügyi kockázat mértékét mutatja. A következő képlet segítségével számítható ki:
Pénzügyi tőkeáttétel = Összes adósság / Összes saját tőke
Az összes adósság magában foglalja a vállalat összes kötelezettségét, például a hiteleket, kötvényeket és egyéb adósságinstrumentumokat. A teljes saját tőke a vállalat eszközeinek és kötelezettségeinek különbsége.
Mind a működési tőkeáttétel, mind a pénzügyi tőkeáttétel fontos mérőszámok, amelyeket figyelembe kell venni egy vállalat pénzügyi teljesítményének és kockázatának elemzésekor. A magas működési tőkeáttétellel rendelkező vállalatok érzékenyebbek lehetnek a bevételek változásaira, míg a magas pénzügyi tőkeáttétellel rendelkező vállalatok érzékenyebbek lehetnek a kamatlábak vagy más gazdasági tényezők változásaira.
A pénzügyi tőkeáttétel a hitelfelvétel (például hitelek vagy kötvények) felhasználását jelenti egy befektetés vagy vállalkozás finanszírozására. Ez a hitelfelvétel lehetővé teszi egy magánszemély vagy vállalat számára, hogy növelje a befektetések potenciális hozamát azáltal, hogy mások pénzét használja fel egy projektbe, ingatlanba vagy vállalkozásba történő befektetéshez. Az adósság tőkeáttételével a vállalat vagy a magánszemély növelheti nyereségét, ha a befektetés megtérül, mivel a megtérülés a teljes befektetésen keletkezik, nem csak azon a részen, amelyet a hitelfelvevő maga tett hozzá. Ha azonban a beruházás nem a várt módon teljesít, a hitelfelvevő képtelen lehet visszafizetni adósságát, ami pénzügyi nehézségekhez és esetleg csődhöz vezethet. A pénzügyi tőkeáttétel mérhető az adósság-tőke aránnyal, amely a vállalat adósságának összegét hasonlítja össze a vállalatban lévő saját tőkével (vagy részvényesi befektetéssel). A magasabb adósság/saját tőke arány azt jelzi, hogy a vállalat nagyobb mértékben támaszkodik a hitelre, és ezért magasabb a pénzügyi tőkeáttétel szintje.
Igen, a működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel korrelál egymással. A működési tőkeáttétel arra utal, hogy a vállalat működési költségei mennyire fixek, azaz nem változnak a termelési szintek ingadozásával. A pénzügyi tőkeáttétel viszont arra utal, hogy a vállalat mekkora adósságot használ a működésének finanszírozására.
Ha egy vállalatnak magas a működési tőkeáttétele, az azt jelenti, hogy az állandó költségei magasak a változó költségeihez képest. Ez érzékenyebbé teszi a vállalatot a bevételek változásaira, mivel a bevételekben bekövetkező kis változás jelentős hatással lehet a nyereségre. A pénzügyi tőkeáttétel felerősíti ezt a hatást, mivel az adósságra fizetett kamatok fixek maradnak, és a bevétel csökkenése esetén felemésztik a nyereséget.
Ha azonban a bevétel növekszik, a magas működési tőkeáttétel jelentős nyereségnövekedést eredményezhet, mivel a fix költségek nagyobb bevételi bázisra oszlanak. A pénzügyi tőkeáttétel felnagyíthatja ezt a hatást, mivel lehetővé teszi a vállalat számára, hogy a megnövekedett nyereséget kihasználva gyorsabban törlessze az adósságot, vagy további növekedésbe fektessen be.
Ezért a működési tőkeáttétel és a pénzügyi tőkeáttétel összefügg, és mindkettő megértése fontos a vállalat pénzügyi helyzetének és általános kockázatának elemzéséhez.