A működési kockázatkezelés minden szervezet számára alapvető fontosságú, függetlenül annak méretétől vagy iparágától. Ez magában foglalja a különböző működési tevékenységekből, például emberi hibákból, rendszerhibákból vagy külső eseményekből eredő kockázatok azonosítását, értékelését és ellenőrzését.
Leggyakrabban a szervezetek mérsékelt szintű működési kockázatkezelést alkalmaznak a munkahelyeken. Ez magában foglalja a kockázatok azonosítását és értékelését, valamint a kockázatok mérséklését célzó ellenőrzések végrehajtását. A működési kockázatkezelés szintje azonban a szervezet működésének jellegétől, kockázati étvágyától és a szabályozási követelményektől függően változhat.
A szilárd működési kockázatkezelési keretrendszer munkahelyi bevezetésének számos előnye van. Először is, segíti a szervezeteket a kockázatok proaktív azonosításában és mérséklésében, csökkentve a működési hibák és zavarok valószínűségét. Ez költségmegtakarítást és nagyobb hatékonyságot eredményezhet, valamint javulhat az ügyfelek elégedettsége és a munkavállalók morálja.
Másodszor, a működési kockázatkezelés segíthet a szervezeteknek abban, hogy megfeleljenek a szabályozási követelményeknek, és elkerüljék a büntetéseket és a hírnevük romlását. Egyes iparágakban, mint például a pénzügy és az egészségügy, a jogszabályi megfelelés a működés kritikus szempontja, és a megfelelés elmulasztása súlyos következményekkel járhat.
Harmadszor, a működési kockázatkezelés növelheti a szervezet hírnevét és az érdekelt felek bizalmát. A működési kockázatok hatékony kezelése iránti elkötelezettség demonstrálásával a szervezetek bizalmat építhetnek az érdekeltek, köztük az ügyfelek, a befektetők és a munkavállalók körében.
A hatékony működési kockázatkezelési keretrendszer megvalósításához a szervezeteknek strukturált folyamatot kell követniük, amely magában foglalja a kockázatok azonosítását és értékelését, a kontrollok bevezetését, a kockázatok nyomon követését és felülvizsgálatát, valamint a keretrendszer folyamatos fejlesztését. Lényeges továbbá, hogy a kockázatkezelési folyamatba bevonják az összes érintett érdekelt felet, beleértve a munkavállalókat, az ügyfeleket és a beszállítókat is.
Összefoglalva, a működési kockázatkezelés minden szervezet működésének alapvető szempontja, és a munkahelyeken leggyakrabban mérsékelt szintű kockázatkezelést alkalmaznak. Egy szilárd kockázatkezelési keretrendszer bevezetésével a szervezetek proaktívan azonosíthatják és mérsékelhetik a kockázatokat, megfelelhetnek a szabályozási követelményeknek, valamint növelhetik hírnevüket és az érdekelt felek bizalmát.
A leggyakoribb kockázatkezelési stratégia a kockázatkerülés, amely a kockázat bekövetkezésének lehetőségét teljesen kiküszöbölő lépések megtételét jelenti. Ez magában foglalhatja bizonyos, magas kockázatúnak ítélt tevékenységek, helyszínek vagy helyzetek elkerülését. A kockázatkerülést gyakran a leghatékonyabb kockázatkezelési stratégiának tekintik, mivel teljesen kiküszöböli a kockázatot, de ez nem mindig megvalósítható vagy praktikus. Más gyakori kockázatkezelési stratégiák közé tartozik a kockázatátadás, a kockázatcsökkentés és a kockázat elfogadása. A kockázattranszfer a kockázat más félre való áthelyezését jelenti, például biztosítás vagy kiszervezés révén. A kockázatcsökkentés magában foglalja a kockázat bekövetkezésének hatását vagy valószínűségét csökkentő lépések megtételét. A kockázat elfogadása magában foglalja a lehetséges kockázatok elismerését, de a folytatás mellett dönt, gyakran készenléti tervekkel. A legmegfelelőbb kockázatkezelési stratégia az adott helyzettől és a kockázat szintjétől függ. Egy jól megtervezett kockázatkezelési tervnek többféle stratégiát kell tartalmaznia a különböző típusú kockázatok kezelésére és a vállalkozásra gyakorolt általános hatás minimalizálására.
A működési kockázat a nem megfelelő vagy meghibásodott belső folyamatokból, emberekből és rendszerekből vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata. A működési kockázatnak négy fő típusa van:
1. Emberi kockázat: Ez a kockázattípus az alkalmazottak vagy a vezetés által elkövetett cselekedetekből vagy hibákból, például csalásból, hibákból vagy hanyagságból ered. Ide tartozhatnak a munkaerő-felvétellel, képzéssel, megtartással vagy utódlási tervezéssel kapcsolatos problémák is.
2. Folyamatkockázat: Ez a fajta kockázat a belső folyamatok vagy rendszerek hibájából ered, például az adatfeldolgozás hibáiból, rendszerhibákból vagy nem megfelelő belső ellenőrzésekből. Ide tartozhatnak az ellátási lánc irányításával, a logisztikával vagy a termékfejlesztéssel kapcsolatos problémák is.
3. Külső kockázat: Ez a fajta kockázat a szervezet ellenőrzési körén kívül eső eseményekből, például természeti katasztrófákból, gazdasági visszaesésből vagy a szabályozások vagy jogszabályok változásaiból ered. Ide tartozhatnak a versenytársakkal, beszállítókkal vagy ügyfelekkel kapcsolatos problémák is.
4. Jogi és megfelelési kockázat: Ez a fajta kockázat a törvények, rendeletek vagy etikai normák megsértéséből adódik, például az adatvédelmi törvények vagy a megvesztegetés elleni előírások be nem tartásából. Ide tartozhatnak az engedélyezéssel, az engedélyekkel vagy a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos problémák is.
Ezeknek a működési kockázatoknak a megértése és kezelése kritikus fontosságú bármely szervezet sikere szempontjából. A hatékony kockázatkezelési gyakorlatok segíthetnek a szervezeteknek csökkenteni a működési kockázatok valószínűségét és hatását, miközben javítják az általános teljesítményt és a nyereségességet.
A kockázat mérséklésére alkalmazott ORM (operatív kockázatkezelés) szintje a kockázat jellegétől és mértékétől függ. Az ORM egy olyan folyamat, amely segít a szervezeteknek azonosítani, értékelni és mérsékelni azokat a működési kockázatokat, amelyek hatással lehetnek üzleti célkitűzéseikre. Az alkalmazott ORM szintje az alaptól a fejlettig terjedhet, az érintett kockázatok összetettségétől és súlyosságától függően.
Az alapvető ORM magában foglalja a kockázatok azonosítását és értékelését, a kockázatok mérséklésére szolgáló ellenőrzések és eljárások kidolgozását, valamint az ellenőrzések hatékonyságának nyomon követését. Az ORM ezen szintjét gyakran alkalmazzák kisebb szervezeteknél vagy alacsony kockázatú tevékenységeknél.
A középszintű ORM a kockázatkezelés strukturáltabb megközelítését foglalja magában, beleértve a kockázatok azonosítását és értékelését, a kockázatcsökkentési stratégiák kidolgozását és végrehajtását, e stratégiák hatékonyságának nyomon követését, valamint a vezetőség számára történő rendszeres jelentéstételt. Az ORM ezen szintjét gyakran alkalmazzák közepes méretű szervezeteknél vagy magasabb kockázatú tevékenységeknél.
A fejlett ORM a kockázatkezelés átfogó megközelítését foglalja magában, beleértve a kifinomult kockázatértékelési eszközök és technikák használatát, a kockázatok folyamatos nyomon követését és a kockázatkezelés integrálását a szervezet működésének minden aspektusába. Az ORM ezen szintjét gyakran alkalmazzák nagy szervezetek vagy összetett és magas kockázatú tevékenységek esetében.
Összességében a kockázatcsökkentésre alkalmazott ORM szintjének meg kell felelnie a szervezetet érintő konkrét kockázatoknak, és azt folyamatosan felül kell vizsgálni és aktualizálni kell, ahogy a szervezet kockázati profilja idővel változik.