A munkaerő minden vállalkozás létfontosságú eleme, és döntően meghatározza egy szervezet sikerét vagy kudarcát. Minden vállalkozás célja, hogy maximalizálja nyereségét, miközben költségeit alacsonyan tartja. Minden vállalkozás egyik legjelentősebb kiadása a munkaerőköltség. Ezért a vállalkozásoknak meg kell határozniuk a felvehető munkaerő profitmaximalizáló mennyiségét.
A profitmaximalizáló munkaerő-mennyiség az a létszám, amelyet a vállalkozásnak fel kell vennie a legmagasabb szintű termelékenység és nyereségesség elérése érdekében. Lényeges megjegyezni, hogy a profitmaximalizáló munkaerő-mennyiség nem minden vállalkozás esetében ugyanaz. Ez az iparág jellegétől, a munka típusától és a vállalkozás céljaitól függ.
A profitmaximalizáló munkaerő-mennyiség meghatározásához a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük a munkaerő határtermékét (MPL) és a munkaerő határköltségét (MCL). Az MPL az a többletkibocsátás, amelyet egy további munkavállaló felvétele eredményez, míg az MCL az egy további munkavállaló felvételének költsége. Ha az MPL nagyobb, mint az MCL, a vállalkozásoknak több munkaerőt kell felvenniük, mivel a többletkibocsátás több bevételt fog generálni, mint a munkaerő felvételének költsége. Másrészt, ha az MCL nagyobb, mint az MPL, a vállalkozásoknak csökkenteniük kell a munkaerő-állományt, hogy megtakarítsák a munkaerőköltségeket.
Egy másik tényező, amelyet figyelembe kell venni a profitmaximalizáló munkaerő mennyiségének meghatározásakor, a vállalkozás terméke iránti kereslet rugalmassága. A kereslet rugalmassága arra utal, hogy a fogyasztók mennyire reagálnak az árváltozásra. Ha egy termék iránti kereslet rugalmatlan, a vállalkozások a kereslet jelentős csökkenése nélkül emelhetik áraikat. Ebben az esetben a vállalkozások több munkavállalót alkalmazhatnak, mivel a megnövekedett bevétel miatt megengedhetik maguknak, hogy magasabb béreket fizessenek. Ha a termék iránti kereslet rugalmas, a vállalkozások nem engedhetik meg maguknak, hogy több munkaerőt alkalmazzanak, mivel nem emelhetik áraikat a kereslet jelentős csökkenése nélkül.
Összefoglalva, a profitmaximalizáló munkaerő-mennyiség meghatározása kulcsfontosságú minden vállalkozás számára az optimális termelékenység és nyereségesség elérése érdekében. Ennek eléréséhez a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük a termékükre vonatkozó MPL, MCL és a kereslet rugalmasságát. Ezáltal a vállalkozások a céljaik eléréséhez megfelelő mennyiségű munkaerőt alkalmazhatnak, miközben költségeiket alacsonyan tarthatják.
A vállalatok több tényező alapján döntenek arról, hogy mennyi munkaerőt vesznek fel, többek között a munkaerő határterméke, a bérszínvonal és az egyéb ráfordítások költségei alapján.
A munkaerő határterméke az a többletkibocsátás, amelyet egy további egységnyi munkaerő képes előállítani. A vállalatok addig a pontig vesznek fel munkaerőt, amíg a munkaerő határterméke el nem éri a bérköltséget. Ez azért van így, mert ha ezen a ponton túl több munkaerőt alkalmaznának, az a nyereség csökkenését eredményezné.
A bérráta az az ár, amelyet a vállalatok a munkaerőért fizetnek. A vállalatok addig vesznek fel munkaerőt, amíg a bérkamatláb kisebb, mint a munkaerő határtermékének értéke. Ennek az az oka, hogy a munkások felvétele növelné a nyereséget.
Az egyéb ráfordítások költsége is fontos annak meghatározásában, hogy mennyi munkaerőt alkalmazzanak. Ha például a tőke (például a gépek) ára magas, akkor a vállalatok a több tőkebefektetés helyett inkább több munkaerőt vesznek fel. Ennek oka, hogy a munkaerő lenne az olcsóbb megoldás.
Emellett a vállalatok más tényezőket is figyelembe vehetnek, például a munkaerő elérhetőségét, a piaci verseny szintjét és a kormányzati szabályozást, amikor arról döntenek, hogy mennyi munkaerőt alkalmazzanak.
Összességében a vállalatok addig a pontig vesznek fel munkaerőt, ahol a munkaerő határterméke megegyezik a bérrel, és ahol a munkaerő költsége kisebb, mint a munkaerő határtermékének értéke.
A profitmaximalizáló vállalat úgy határozza meg a felvehető munkavállalók optimális számát, hogy egyensúlyba hozza a munkaerő költségét és az egyes további munkavállalók által termelt bevételt. A vállalat addig vesz fel munkaerőt, amíg a munkaerő határbevétel-terméke (MRP) el nem éri a munkaerő határköltségét (MC).
A munkaerő MRP-je az egyes további munkavállalók által generált többletbevétel. A munkavállalók számának növekedésével az MRP végül csökken a csökkenő hozam miatt. A munkaerő határköltsége egy további munkavállaló felvételének költsége, amely magában foglalja a béreket, a juttatásokat és minden egyéb kapcsolódó költséget.
A munkavállalók optimális számának meghatározásához a vállalat minden egyes további munkavállaló esetében kiszámítja a munkaerő MRP-jét és MC-jét, és addig alkalmaz munkavállalókat, amíg az MRP = MC. Ha a munkaerő MRP-je nagyobb, mint a munkaerő MC-je, a vállalatnak fel kell vennie egy további munkavállalót, mivel a munkavállaló által termelt bevétel nagyobb, mint a felvételi költsége. Ha az MRP kisebb, mint a MC, a vállalatnak nem szabad további munkaerőt felvennie, mivel a felvételi költség meghaladja a keletkező bevételt.
Fontos megjegyezni, hogy más tényezők, mint például a technológiai fejlődés, a verseny és a piaci kereslet szintén befolyásolhatják azt, hogy a vállalatnak hány munkavállalót kell felvennie. Ezért a vállalatnak rendszeresen értékelnie és módosítania kell felvételi döntéseit e tényezők alapján az optimális nyereség biztosítása érdekében.
Annak kiszámítása, hogy hány munkavállalót kell felvenni, számos tényezőtől függ, például a vállalkozás jellegétől, a munkaterheléstől, a termelési kapacitástól és a vállalat költségvetésétől. Íme néhány lépés, amelyet követni kell annak meghatározásakor, hogy hány munkavállalót kell felvenni:
1. Határozza meg a munkaterhelést: A munkaterhelés az adott időszak alatt elvégzendő munka mennyisége. A munkaterhelés meghatározásához vegye figyelembe az elvégzendő feladatok számát, az elvégzésükhöz szükséges időt és a feladatok gyakoriságát.
2. Határozza meg a termelési kapacitást: A termelési kapacitás az adott időszak alatt elvégezhető munka maximális mennyisége, figyelembe véve a rendelkezésre álló erőforrásokat, például a berendezéseket, létesítményeket és anyagokat.
3. Számítsa ki a szükséges munkaórákat: Miután meghatározta a munkaterhelést és a termelési kapacitást, számítsa ki a feladatok elvégzéséhez szükséges munkaórákat. Ossza el a munkaterhelést a termelési kapacitással a szükséges munkaórák számának meghatározásához.
4. Számítsa ki a szükséges munkások számát: Miután meghatározta a szükséges munkaórákat, ossza el az összes munkaórát az egy alkalmazottra jutó munkaórák számával. Így megkapja a feladatok elvégzéséhez szükséges munkavállalók számát.
5. Vegye figyelembe az egyéb tényezőket: Annak meghatározásakor, hogy hány munkást kell felvenni, vegyen figyelembe más tényezőket is, például a munkaerő költségét, a szakképzett munkaerő elérhetőségét és a vállalat költségvetését.
Összefoglalva, annak kiszámításához, hogy hány munkást kell felvenni, meg kell határozni a munkaterhelést, a termelési kapacitást, a szükséges munkaórákat és egyéb tényezőket. Ezeket a lépéseket követve a vállalkozások meghatározhatják a felvehető munkavállalók optimális számát a termelési igényeik kielégítésére, miközben a költségvetésükön belül maradnak.