A megosztott munkaerőpiac olyan helyzet, amikor a munkavállalók két csoportja versenyez ugyanazokért a munkahelyekért, de az egyik csoport alacsonyabb béreket és juttatásokat kap, mint a másik. Ezt a helyzetet a hatalom és az erőforrások egyenlőtlen elosztása jellemzi, ahol az uralkodó csoport jobban hozzáfér a jobban fizető munkahelyekhez, míg az alárendelt csoport alacsony bérezésű munkahelyekre szorul. Ilyen munkaerőpiac létezhet különböző iparágakban, például a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szolgáltatási szektorban. Íme néhány példa a megosztott munkaerőpiacra.
A bevándorló munkavállalók gyakran szembesülnek a munkaerőpiacon diszkriminációval és kizsákmányolással a jogi státuszuk vagy a nyelvi akadályok miatt. Gyakran alkalmazzák őket alacsony bérű, minimális képzettséget igénylő munkákra, például mezőgazdasági munkára, háztartási munkára vagy takarítói szolgáltatásokra. Ezzel szemben az őshonos munkavállalók könnyebben jutnak magasabb képzettséget és készségeket igénylő, jobban fizető állásokhoz, például vezetői vagy szakmai munkakörökhöz. A munkahelyek ilyen egyenlőtlen eloszlása megosztott munkaerőpiacot hoz létre, ahol a bevándorló munkavállalókra olcsó munkaerőforrásként tekintenek, míg az őshonos munkavállalók nagyobb munkahelyi biztonságot és magasabb béreket élveznek.
A nők történelmileg olyan alacsony bérű, „női munkának” tekintett munkahelyekre szorultak vissza, mint az ápolás, a tanítás vagy az irodai munka. A férfiak ezzel szemben könnyebben jutnak magasabb fizetésű állásokhoz a férfiak által dominált területeken, például az építőiparban, a mérnöki vagy a technológiai területen. Ez a nemek szerint megosztott munkaerőpiac állandósítja a nők képességeivel kapcsolatos sztereotípiákat, és erősíti a nemek közötti bérszakadékot, ahol a nők kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért, mint a férfiak.
A munkaerőpiacon a rasszizmus és a megkülönböztetés olyan megosztott munkaerőpiacot hozott létre, ahol a fehér munkavállalók jobban hozzáférnek a jobban fizető állásokhoz, mint a színes bőrű munkavállalók. A fehér munkavállalókat gyakran vezetői vagy szakmai munkakörökbe veszik fel, míg a színes bőrű munkavállalók olyan alacsony bérezésű, minimális képzettséget igénylő munkakörökbe kerülnek, mint a mezőgazdasági munka, a háztartási munka vagy a takarítói szolgáltatások. A munkahelyek ilyen egyenlőtlen eloszlása tükrözi a társadalmunkban továbbra is meglévő rendszerszintű rasszizmust, amely állandósítja a faji egyenlőtlenséget.
A szakszervezetben dolgozók nagyobb hatalommal és befolyással rendelkeznek a munkaerőpiacon, mint a nem szakszervezetben dolgozók. Jobb bérekről, juttatásokról és munkakörülményekről tárgyalnak, és nagyobb a munkahelyük biztonsága. A nem szakszervezetben dolgozók viszont kevesebb joggal és védelemmel rendelkeznek, és gyakran alacsony bérezésű, minimális készségeket igénylő munkákra veszik fel őket. Ez a megosztott munkaerőpiac megosztottságot teremt a szakszervezetben dolgozók és a nem szakszervezetben dolgozók között, és állandósítja a munkavállalók és a munkáltatók közötti hatalmi egyensúlyhiányt.
Összefoglalva, a megosztott munkaerőpiac a munkahelyek, a hatalom és az erőforrások egyenlőtlen elosztását eredményezi, ahol a munkavállalók egyik csoportja alacsonyabb béreket és juttatásokat kap, mint a másik. Ez a helyzet állandósítja a megkülönböztetést, a sztereotípiákat és az egyenlőtlenséget társadalmunkban. Az igazságosabb és méltányosabb társadalom megteremtése érdekében elengedhetetlen, hogy felismerjük és kezeljük a megosztott munkaerőpiac kiváltó okait.
A megosztott munkaerőpiac fogalma arra a gyakorlatra utal, hogy a munkaerőt különböző csoportokra osztják olyan tényezők alapján, mint a faji, etnikai, nemi vagy nemzetiségi hovatartozás. Egy ilyen munkaerőpiacon a munkavállalók különböző csoportjai különböző béreket kapnak, különböző juttatásokban részesülnek, és különböző munkakörülményeknek vannak kitéve. A megosztott munkaerőpiacot gyakran használják eszközként a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek fenntartására és bizonyos csoportok előnyben részesítésére másokkal szemben.
A reklám és a marketing szempontjából a megosztott munkaerőpiac előnyös lehet azoknak a vállalatoknak, amelyek demográfiai jellemzőik alapján célozzák meg a fogyasztók bizonyos csoportjait. Ha például egy vállalat egy bizonyos faji vagy etnikai csoportnak akar termékeket eladni, akkor alkalmazhat az adott csoportból származó munkavállalókat, hogy jobban megértse az igényeiket és preferenciáikat. Ez jobb marketingstratégiákat és hatékonyabb reklámkampányokat eredményezhet.
A megosztott munkaerőpiac azonban káros is lehet azon munkavállalók számára, akik nem tartoznak a preferált csoporthoz. Ezek a munkavállalók diszkriminációt, alacsonyabb béreket, kevesebb előrelépési lehetőséget és a rossz bánásmód más formáit tapasztalhatják. Végső soron a megosztott munkaerőpiac állandósítja az egyenlőtlenséget, és hozzájárul a társadalmi és gazdasági megosztottsághoz.
A reklám és a marketing kontextusában a munkaerőpiac fogalma azon munkavállalók elérhetőségére és jellemzőire utal, akik rendelkeznek az iparágon belüli konkrét szerepek betöltéséhez szükséges készségekkel és képességekkel. A munkaerőpiacoknak két elsődleges típusa releváns ezen a területen:
1. Belső munkaerőpiac: Ez azoknak a munkavállalóknak a körére utal, akik már egy adott vállalat vagy szervezet alkalmazásában állnak. A reklám- és marketingiparban a belső munkaerőpiac olyan szakembereket foglalhat magában, mint a grafikusok, szövegírók, ügyfélmenedzserek és egyéb alkalmazottak, akiket egy ügynökség vagy cég alkalmaz.
A belső munkaerőpiacoknak számos előnye van, többek között az, hogy a vállalatok képesek ápolni és megtartani a tehetséges alkalmazottakat, belülről előléptetni őket, és minimalizálni az új alkalmazottak toborzásával és képzésével kapcsolatos költségeket. A belső munkaerőpiacok azonban idővel stagnálttá és elszigeteltté is válhatnak, ami korlátozza az innováció és a friss perspektívák lehetőségeit.
2. Külső munkaerőpiac: Ez az adott vállalaton vagy szervezeten kívülről felvehető munkavállalók körét jelenti. A reklám- és marketingiparban a külső munkaerőpiac magában foglalhatja a szabadúszókat, a vállalkozókat és az álláskeresőket, akik rendelkeznek az adott szerepkörök ellátásához szükséges készségekkel és tapasztalattal.
A külső munkaerőpiacok a potenciális jelöltek szélesebb körét kínálják a vállalatok számára, amelyek közül választhatnak, ami különösen értékes lehet a speciális vagy hiányszakmákban betöltött szerepek esetében. A külső munkaerőpiacról történő toborzás és felvétel azonban időigényesebb és költségesebb is lehet, mint a belső munkaerőre támaszkodni. Ráadásul a külső munkavállalók nem feltétlenül rendelkeznek olyan szintű intézményi ismeretekkel vagy kulturális illeszkedéssel, mint a belső munkatársak.