Munkáltatóként elengedhetetlen, hogy ismerje és betartsa a munkaidővel és jelenléttel kapcsolatos szövetségi munkaügyi törvényeket. E törvények célja, hogy megvédjék a munkavállalókat attól, hogy munkáltatóik túlhajszolják, alulfizetik vagy rosszul bánjanak velük. E törvények be nem tartása jogi lépéseket és költséges büntetéseket vonhat maga után, amelyek negatívan befolyásolhatják vállalkozását.
A Fair Labor Standards Act (FLSA) az elsődleges szövetségi törvény, amely a munkaidőt és a jelenlétet szabályozza. Az FLSA megköveteli, hogy a munkáltatók legalább a szövetségi minimálbért fizessék meg alkalmazottaiknak minden ledolgozott órára, valamint túlórapótlékot minden olyan órára, amelyet egy munkahéten belül 40 óránál többet dolgoznak. Az FLSA azt is előírja, hogy a munkáltatóknak pontos nyilvántartást kell vezetniük alkalmazottaik munkaidejéről, beleértve a szüneteket és az étkezési időszakokat is.
A munkaidővel és jelenléttel kapcsolatos másik fontos szövetségi munkaügyi törvény a családi és egészségügyi szabadságról szóló törvény (FMLA). Az FMLA előírja az 50 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató munkáltatók számára, hogy bizonyos családi vagy egészségügyi okok miatt legfeljebb 12 hét fizetés nélküli szabadságot biztosítsanak a jogosult munkavállalók számára. A munkáltatóknak pontos nyilvántartást kell vezetniük a munkavállaló szabadságáról, és tájékoztatniuk kell a munkavállalókat az FMLA-jogaikról.
Emellett a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló törvény (OSHA) előírja a munkáltatók számára a biztonságos és egészséges munkakörnyezet fenntartását. A munkáltatóknak pontos nyilvántartást kell vezetniük minden munkával kapcsolatos sérülésről és megbetegedésről, és megfelelő biztonsági képzést és felszerelést kell biztosítaniuk a munkavállalók számára.
Végül a fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvény (ADA) megtiltja a munkáltatóknak a fogyatékossággal élő munkavállalókkal szembeni megkülönböztetést. A munkáltatóknak ésszerű alkalmazkodást kell biztosítaniuk a fogyatékossággal élő munkavállalók számára, beleértve a rugalmas munkarendet és a módosított munkaidő- és jelenléti szabályzatot.
Összefoglalva, a munkaidőre és jelenlétre vonatkozó szövetségi munkaügyi törvények betartása alapvető fontosságú a munkavállalók és a vállalkozás védelme szempontjából. E törvények be nem tartása költséges büntetéseket és jogi lépéseket vonhat maga után. Munkáltatóként az Ön felelőssége, hogy ismerje és betartsa ezeket a törvényeket, hogy tisztességes és biztonságos munkahelyet biztosítson alkalmazottai számára.
Ez az Ön országának, államának/tartományának és vállalatának törvényeitől és irányelveitől függ. Általánosságban elmondható, hogy ha Ön nem mentesített munkavállaló, a munkáltatója nem kérheti Önt arra, hogy fizetés nélkül dolgozzon munkaidőn kívül. Ha azonban Ön mentesített munkavállaló, a munkáltatója munkaidőn túl is felveheti Önnel a kapcsolatot a munkával kapcsolatos ügyekben, amennyiben az a munkaköri feladataihoz kapcsolódik és ésszerű.
Emellett egyes vállalatoknak lehetnek olyan irányelveik, amelyek megtiltják a vezetőknek, hogy munkaidőn kívül kapcsolatba lépjenek a munkavállalókkal, míg más vállalatok bizonyos szerepkörökben bátoríthatják ezt. Fontos, hogy tájékozódjon a vállalat humánerőforrás osztályán vagy a munkavállalói kézikönyvben, hogy megértse a munkaidőn kívüli munkahelyi kommunikációval kapcsolatos irányelveket és elvárásokat. Ha aggályai vannak a munkaidőn kívüli kapcsolatfelvétellel kapcsolatban, beszélje meg a kérdést a főnökével vagy a HR-képviselővel.
Nem, egy vállalatnak jogilag nem kötelező munkaidő-órával rendelkeznie. A munkaidő-óra megléte azonban mind a vállalat, mind a munkavállalók számára előnyös lehet.
A munkaidő-óra segíthet az alkalmazottak munkaóráinak pontos nyomon követésében, ami fontos lehet a bérszámfejtés és a munkaügyi törvényeknek való megfelelés szempontjából. Segíthet továbbá megelőzni a ledolgozott órákkal kapcsolatos vitákat, és biztosíthatja, hogy a dolgozókat helyesen fizessék ki.
Ezenkívül a munkaidő-óra segíthet az időbeosztásban és a jelenléti ívek kezelésében. Használható az alkalmazottak jelenlétének és pontosságának nyomon követésére, ami hasznos lehet a teljesítményértékeléshez és a hiányzási vagy késési minták azonosításához.
Összességében, bár a munkaidő-óra nem kötelező, hasznos eszköz lehet a vállalati munkaerő kezelésében és a munkaügyi törvények betartásának biztosításában.
A legtöbb esetben a munkáltatók kötelesek nyomon követni a munkavállalóik által ledolgozott órákat. Ennek oka, hogy a Fair Labor Standards Act (FLSA) előírja, hogy a munkáltatóknak pontos nyilvántartást kell vezetniük a nem mentesített alkalmazottak által ledolgozott órákról. A nem mentesített alkalmazottak azok, akik jogosultak túlórapótlékra minden olyan munkaóra után, amelyet egy munkahéten belül 40 óránál többet dolgoznak.
Az FLSA előírja a munkáltatók számára, hogy minden egyes nem mentesített munkavállalóról a következő információkat tartsák nyilván:
– Az egyes napokon ledolgozott órák
– Az egyes munkaheteken összesen ledolgozott órák
– A munkahét kezdetének dátuma és időpontja
– A munkavállaló neve és azonosító adatai
– A munkavállaló munkakörének megnevezése vagy leírása
– Órabér vagy munkabér mértéke
– Heti vagy kétheti összkereset
A munkáltatók különböző módszereket használhatnak a munkavállalók ledolgozott óráinak nyilvántartására, például kézi munkaidő-kártyákat, elektronikus munkaórákat vagy számítógépes munkaidő-nyilvántartó rendszereket. A munkáltatók számára fontos, hogy pontos nyilvántartást vezessenek a dolgozók ledolgozott óráiról, hogy biztosítsák a bér- és munkaidőre vonatkozó törvények betartását, és elkerüljék az esetleges jogi problémákat.
A szövetségi törvényeken kívül egyes államoknak és településeknek saját követelményeik lehetnek az időszámításra és nyilvántartásra vonatkozóan. A munkáltatóknak tisztában kell lenniük a saját helyükre és iparágukra vonatkozó egyedi törvényekkel és előírásokkal.
Az, hogy egy munkavállaló hány percet késhet a munkából, a vállalat irányelveitől és eljárásaitól függ. A legtöbb vállalatnak van jelenléti szabályzata, amely meghatározza a várható érkezési időt és a késés következményeit. Egyes vállalatok 5-10 perces türelmi időt engedélyezhetnek, míg mások megkövetelik a pontosságot, és elvárhatják, hogy a munkavállalók késedelem nélkül időben érkezzenek. Fontos, hogy a munkavállalók tisztában legyenek a vállalat jelenléti szabályzatával, és minden váratlan késést vagy problémát közöljenek a felettesükkel vagy a HR-osztályukkal. A folyamatos késés negatívan befolyásolhatja a munkavállaló teljesítményét, és fegyelmi eljárást vonhat maga után, beleértve a felmondást is.