A munkavállalók fluktuációja költséges kiadást jelenthet a vállalkozások számára. Nemcsak az új alkalmazottak toborzásának és képzésének költségei merülnek fel, hanem az is előfordulhat, hogy a vállalatnak kell fizetnie a munkanélküli segélyt, ha a munkavállaló munkanélküli segélyért folyamodik. De vajon a vállalat valóban fizet-e a munkanélküli ellátásokért, és ha igen, mennyibe kerül ez?
Amikor egy munkavállaló munkanélküli ellátást igényel, a költségeket kezdetben az állam munkanélküli-biztosítási programja fizeti. Az állam ezután meghatározza, hogy a munkavállaló jogosult-e ellátásra olyan tényezők alapján, mint például a vállalattól való elválás oka és a bázisidőszakban szerzett bérek összege. Ha a munkavállaló jogosult, az állam folyósítja a munkanélküli ellátást.
Ezen ellátások költségeit azonban nem teljes egészében az állam viseli. Az állam a volt munkavállalónak kifizetett ellátások egy részét a munkáltató munkanélküliségbiztosítási számlájára terheli. Ezt a díjat „tapasztalati besorolásnak” nevezik, amely a munkáltató korábbi elbocsátásain és munkanélküliségi kérelmein alapul.
Ez azt jelenti, hogy minél több alkalmazottat bocsát el egy vállalat, vagy minél több munkanélküli-ellátásért folyamodik, annál magasabb lesz a tapasztalati besorolás, és annál többet kell fizetnie a munkanélküli-biztosítási programba. Ez végső soron magasabb munkanélküliségi biztosítási díjakat eredményezhet a vállalat számára a jövőben.
A vállalatok számára fontos, hogy megértsék a munkavállalói fluktuáció valódi költségeit, és azt, hogy milyen hatással lehet az eredményükre. Az új alkalmazottak toborzásának és képzésének költségei mellett a munkanélküliségi biztosítási díjak növekedésének lehetősége is fennáll. Ezért a vállalatok érdeke, hogy olyan stratégiákba fektessenek be, amelyek csökkentik a fluktuációt és megtartják a legjobb tehetségeket.
Összességében, míg kezdetben az állam fizeti a munkanélküli ellátásokat, a vállalat számára a költség a megnövekedett munkanélküli biztosítási díjak formájában jelentkezhet. A munkavállalók megtartására irányuló stratégiákba való befektetéssel a vállalatok végső soron pénzt takaríthatnak meg, és javíthatják az eredményüket.
Texasban a munkáltatóknak munkanélküliségi biztosítási adót kell fizetniük a Texas Workforce Commission (TWC) részére. A munkáltató által fizetett adó összege az adóköteles bérköltségen és a tapasztalati rátán alapul. Az adóköteles bérköltség a naptári év során a munkavállalóknak kifizetett bérek teljes összege, egy bizonyos határértékig. A tapasztalati arány a munkáltató korábbi elbocsátásain és a számlájával szemben benyújtott követeléseken alapul.
A TWC minden évben kiszámítja a munkáltató adómértékét, és értesítést küld a munkáltatónak a munkanélküliségi biztosítási adókulcsokról. Az adókulcsot a munkáltató adóköteles bérköltségének százalékában fejezik ki, amely 2021-ben 0,31% és 6,31% között változhat. Az adókulcsot a naptári év során az egyes munkavállalóknak kifizetett első 9000 dollárnyi munkabérre kell alkalmazni.
A munkáltatóknak negyedévente kell megfizetniük a munkanélküliségi biztosítási adót. Az adóból származó pénzeszközöket a TWC arra használja fel, hogy munkanélküli ellátást nyújtson a jogosult munkavállalóknak, akik önhibájukon kívül veszítették el állásukat.
Fontos megjegyezni, hogy a munkanélküliségi biztosítási adó befizetésének elmulasztása vagy késedelmes befizetése bírságokat és kamatokat vonhat maga után. A munkáltatóknak a TWC-vel vagy egy adószakértővel kell konzultálniuk a konkrét adókötelezettségeikről.
A munkanélküliségi igényeknek különböző hatásai lehetnek a kaliforniai munkáltatókra. Először is, amikor egy munkavállaló munkanélküli ellátást igényel, a munkáltató munkanélküli-biztosítási adókulcsa emelkedhet. Ennek oka, hogy a munkáltató tapasztalati besorolását, amely meghatározza az adókulcsát, befolyásolja a korábbi munkavállalói által benyújtott munkanélküliségi kérelmek száma. Minél több kérelmet nyújtanak be a munkáltatóval szemben, annál magasabb lesz az adókulcsa.
Ezenkívül a munkáltatóknak a volt munkavállalóik által kapott ellátások egy részét is ki kell fizetniük. Ez az úgynevezett „chargeback” eljárás, amikor a munkáltató számláját megterhelik a munkavállalónak kifizetett ellátások egy részével. A munkáltatóknak jogukban áll vitatni a terhelést, ha úgy vélik, hogy a munkavállalónak kötelességszegés miatt mondtak fel, vagy önként, alapos ok nélkül mondott fel.
Ezenkívül a munkáltatók kötelesek válaszolni a munkanélküliségi kérelmekre, és információt szolgáltatni a Foglalkoztatásfejlesztési Minisztériumnak (EDD) a munkavállalónak a vállalattól való elbocsátásáról. A válaszadás elmulasztása vagy a hamis információk megadása büntetést vagy bírságot vonhat maga után.
Ezért fontos, hogy a kaliforniai munkáltatók hatékonyan kezeljék alkalmazottaikat, és biztosítsák, hogy a felmondásuk alapos okokból történjen, hogy elkerüljék a szükségtelen munkanélküliségi követeléseket és a kapcsolódó költségeket.
Ha az Egyesült Államokban a Foglalkoztatásfejlesztési Hivatalra (EDD) gondol, akkor a válasz az, hogy ez a helyzettől függ. Általánosságban elmondható, hogy az EDD nem értesíti a munkáltatót, kivéve, ha a munkavállaló munkanélküli ellátásával kapcsolatos vitában vagy vizsgálatban vesz részt.
Ha például egy munkavállaló munkanélküli-ellátás iránti kérelmet nyújt be, és a munkáltatója vitatja a kérelmet, az EDD értesítheti a munkáltatót a kérelem benyújtásáról, és információt kérhet tőle a döntés meghozatalához. Hasonlóképpen, ha az EDD olyan információt kap, amely arra utal, hogy egy munkavállaló csalást követhet el azáltal, hogy ellátásokat vesz fel, miközben még mindig a munkáltatójánál dolgozik, az eljárás részeként kivizsgálhatja és értesítheti a munkáltatót.
A legtöbb esetben azonban az EDD nem értesíti a munkáltatót, amikor a munkavállaló munkanélküli-ellátás iránti kérelmet nyújt be. Ezt az információt általában bizalmasan kezelik a munkavállaló és az EDD között, és nem osztják meg a munkáltatóval, kivéve, ha erre konkrét ok van.
Érdemes megjegyezni, hogy a különböző államoknak eltérő irányelveik és eljárásaik lehetnek a munkáltatók munkanélküliségi kérelmekről való értesítésére vonatkozóan, ezért mindig érdemes tájékozódni a helyi EDD-irodánál vagy az állami munkaügyi hivatalnál további információkért.