A kompenzáció minden munkaszerződés lényeges része, és ez több, mint a fizetés. A munkáltatók a készpénzjuttatás alternatívájaként nem pénzbeli juttatásokat is kínálhatnak alkalmazottaiknak. Ezek a juttatások közé tartozhatnak az egészségügyi ellátás, a nyugdíjprogramok és a fizetett szabadidő. A nem pénzbeli kompenzáció hatékony módja lehet a legjobb tehetségek bevonzásának és megtartásának a munkaerőben. A munkáltatóknak azonban be kell tartaniuk bizonyos szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy tisztességes és jogszerű juttatásokat nyújtsanak alkalmazottaiknak.
Az egyik szabály, amelyet a munkáltatóknak be kell tartaniuk, az Employee Retirement Income Security Act (ERISA). Az ERISA minden olyan munkáltatóra vonatkozik, amely nyugdíjjuttatásokat nyújt munkavállalóinak, például 401(k) programot. A munkáltatóknak be kell tartaniuk az ERISA követelményeit, beleértve a munkavállalók tájékoztatását a programról, annak biztosítását, hogy a program megbízottjai a résztvevők érdekében járjanak el, és a program költségeinek nyomon követését.
Egy másik szabály, amelyet a munkáltatóknak be kell tartaniuk, a megfizethető egészségügyi ellátásról szóló törvény (ACA). Azoknak a munkáltatóknak, amelyek egészségügyi ellátásokat kínálnak munkavállalóiknak, meg kell felelniük az ACA rendelkezéseinek, beleértve a minimálisan szükséges fedezet biztosítását, a megfizethető fedezet biztosítását és a fedezetre vonatkozó információk bejelentését az Internal Revenue Service (IRS) felé.
A munkáltatóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a nem pénzbeli juttatásokat tisztességesen és egyenlően nyújtják minden munkavállalónak. Tilos a faji, nemi, életkori vagy egyéb védett csoportok alapján történő megkülönböztetés. A munkáltatóknak el kell kerülniük azt is, hogy a hasonló munkaköri feladatokkal és követelményekkel rendelkező munkavállalók számára egyenlőtlen juttatásokat nyújtsanak.
A munkáltatók nem pénzbeli juttatási stratégiákat alkalmazhatnak a munkavállalók teljesítményének és megtartásának ösztönzésére. Például a fizetett szabadidő, a rugalmas időbeosztás vagy a távmunka lehetőségei javíthatják a munkavállalók elégedettségét és lojalitását. A munkáltatók oktatási lehetőségeket is kínálhatnak, például tandíj-visszatérítést vagy szakmai továbbképzéseket, hogy javítsák a munkavállalók készségeit és tudását.
Összefoglalva, a nem pénzbeli juttatások értékes eszközt jelenthetnek a munkáltatók számára a legjobb tehetségek bevonzásához és megtartásához a munkaerőben. A munkáltatóknak azonban be kell tartaniuk bizonyos szabályokat és előírásokat annak biztosítása érdekében, hogy tisztességes és törvényes juttatásokat nyújtsanak munkavállalóiknak. Ezen szabályok betartásával és a nem pénzbeli juttatások tisztességes és egyenlő módon történő biztosításával a munkáltatók maximalizálhatják a munkavállalói juttatási csomagok értékét, és elégedettebb és termelékenyebb munkaerőt hozhatnak létre.
A nem pénzbeli kompenzáció a kompenzáció minden olyan formája, amely nem készpénz, hanem áruk, szolgáltatások vagy más értékes tárgyak formájában valósul meg. A FINRA (Financial Industry Regulatory Authority) kontextusában a nem készpénzes kompenzáció minden olyan kompenzációra utal, amelyet pénzügyi szakemberek, például brókerek kapnak egy adott befektetési termék vagy szolgáltatás népszerűsítéséért vagy ajánlásáért cserébe.
A FINRA szigorú szabályokat alkalmaz a nem készpénzes javadalmazásra vonatkozóan, hogy megvédje a befektetőket az esetleges összeférhetetlenségtől. A FINRA 3220-as szabálya például megtiltja, hogy a brókerek nem pénzbeli ellentételezést kapjanak egy kibocsátótól az ügyfélnek történő értékpapír-értékesítéssel kapcsolatban, kivéve, ha bizonyos feltételek teljesülnek. E feltételek közé tartozik, hogy az ellentételezés ésszerű és nem túlzott mértékű, és hogy a bróker az ellentételezést közli az ügyféllel.
Emellett a FINRA 2310-es szabálya előírja a brókerek számára, hogy az ügyfeleknek tisztességes és kiegyensúlyozott befektetési ajánlásokat nyújtsanak, és tegyenek közzé minden összeférhetetlenséget, beleértve a kapott nem készpénzes díjazást is.
Összességében a FINRA szigorúan szabályozza a pénzügyi ágazatban a nem pénzbeli javadalmazást annak érdekében, hogy biztosítsa a befektetők védelmét és azt, hogy a pénzügyi szakemberek az ő érdekeiknek megfelelően járjanak el.
A FINRA 3210-es szabálya, más néven „Számlák más bróker-kereskedőknél és pénzügyi intézményeknél”, egy olyan szabályozás, amely azt szabályozza, hogy a FINRA által bejegyzett bróker-kereskedők hogyan kezelik a velük kapcsolatban álló személyek más pénzügyi intézményeknél vezetett számláit. A 3210. szabály fő célja annak biztosítása, hogy a bróker-kereskedők tisztában legyenek kapcsolt személyeik külső számlákkal kapcsolatos tevékenységeivel, és megelőzzék az e tevékenységekből eredő esetleges összeférhetetlenségeket.
A 3210. szabály értelmében a bróker-kereskedők kötelesek írásban értesíteni cégüket, ha egy másik pénzügyi intézménynél, például egy banknál vagy egy másik brókercégnél számlát nyitnak vagy vezetnek. Az értesítésnek tartalmaznia kell a pénzügyi intézmény nevét, a számla típusát és a kapcsolódó személynek a számlához fűződő kapcsolatát.
A bróker-kereskedők kötelesek a cégük felügyeleti személyzetének írásbeli jóváhagyását is beszerezni, mielőtt más pénzügyi intézménynél számlát nyitnának vagy tartanának fenn. A jóváhagyási folyamat magában foglalja a számla jellegének, a lehetséges összeférhetetlenségeknek és az ezen összeférhetetlenségek mérséklésére hozott intézkedéseknek a nyilvánosságra hozatalát.
E követelményeken túlmenően a 3210. szabály azt is megtiltja a kapcsolt személyeknek, hogy külső számláikat olyan ügyletek lebonyolítására használják, amelyeket munkáltatójuk bróker-kereskedőjén keresztül kellene lebonyolítaniuk. A 3210. szabály megsértése fegyelmi eljárást, pénzbírságot és akár a munkaviszony megszüntetését is eredményezheti.
A FINRA 2310-es szabálya, amelyet általában „alkalmassági szabálynak” neveznek, előírja, hogy a brókerek, kereskedők és más pénzügyi szakemberek csak olyan befektetéseket ajánlhatnak az ügyfeleknek, amelyek megfelelnek az adott pénzügyi helyzetüknek, igényeiknek és befektetési céljaiknak. Ez a szabály előírja, hogy a brókernek vagy kereskedőnek ésszerű alapon kell feltételeznie, hogy a befektetési ajánlás alkalmas az ügyfél számára olyan tényezők alapján, mint például életkor, jövedelem, befektetési tapasztalat, kockázattűrő képesség és befektetési célok. A szabály azt is előírja, hogy a brókernek vagy kereskedőnek nyilvánosságra kell hoznia az ajánlással kapcsolatos esetleges összeférhetetlenségeket, például a díjazási megállapodásokat vagy bizonyos befektetések támogatására irányuló ösztönzőket. Az alkalmassági szabály célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi szakemberek ügyfeleik legjobb érdekeit szem előtt tartva járjanak el, és olyan ajánlásokat adjanak, amelyek összhangban vannak egyéni pénzügyi céljaikkal és körülményeikkel.