Munkavállalóként az egyik legfontosabb tényező, amelyet a munkahely kiválasztásakor figyelembe kell vennünk, a szabadságjuttatások. Bár a legtöbb vállalat kínál valamilyen formában szabadságot, ezeknek a juttatásoknak a részletei nagyon eltérőek lehetnek. A szabadságjuttatások két gyakori típusa az éves és a felhalmozott szabadság. De mi a különbség, és melyik a jobb?
Az éves szabadságjuttatás pontosan az, aminek hangzik – meghatározott számú szabadságnap, amelyet a munkavállaló minden évben felhasználhat. Ez a fajta juttatás egyszerű és könnyen érthető. Ha például egy munkavállaló 15 nap éves szabadságot kap, akkor ezt a 15 napot akkor veheti ki, amikor csak akarja, feltéve, hogy a munkáltatóját kellő időben értesíti.
Ezzel szemben a felhalmozott szabadságra vonatkozó juttatások esetében a munkavállalónak idővel ki kell érdemelnie a szabadságát. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók a vállalatnál eltöltött idő alapján gyűjtenek szabadságnapokat. Például egy munkavállaló minden hónapnyi munkaviszony után egy nap szabadságot gyűjthet. Ez azt jelenti, hogy hat hónap munkaviszony után már hat nap szabadságot szerzett.
Bár mindkét típusú szabadságjuttatásnak megvannak a maga előnyei, a munkavállalók körében a felhalmozott szabadságjuttatások általában népszerűbbek. Ennek egyik oka, hogy nagyobb rugalmasságot kínálnak. Az éves szabadság esetén a munkavállalóknak egy meghatározott időn belül (általában egy éven belül) fel kell használniuk az összes szabadságnapjukat. Ha nem használják fel az összes szabadságukat, elveszítik azt. A felhalmozott szabadsággal azonban az alkalmazottak idővel felhalmozhatják a szabadságukat, így hosszabb szabadságot vehetnek ki, vagy félretehetnek egy nagy utazásra.
A felhalmozott szabadság egy másik előnye, hogy jutalmazza a dolgozókat a vállalathoz való hűségükért. Ha egy munkavállaló már régóta dolgozik egy vállalatnál, akkor több szabadságot szerzett, mint egy új alkalmazott. Ez nagyszerű ösztönző lehet a munkavállalók számára, hogy hosszú távon a vállalatnál maradjanak.
Természetesen az éves szabadságnak is vannak előnyei. Egyrészt könnyebb nyomon követni. A munkavállalóknak nem kell azon aggódniuk, hogy mennyi szabadságot szereztek, vagy hogy mennyi ideje dolgoznak a vállalatnál. Egyszerűen csak van egy meghatározott számú szabadságnapjuk, amelyet minden évben felhasználhatnak. Emellett az éves szabadságot a munkáltatóknak is könnyebb kezelniük, mivel nem kell nyomon követniük minden egyes munkavállaló felhalmozott szabadságát.
Végső soron az éves és a felhalmozott szabadságok közötti választás személyes preferencián múlik. Egyes munkavállalók a felhalmozott szabadság rugalmasságát és jutalmát részesítik előnyben, míg mások az éves szabadság egyszerűségét részesítik előnyben. Bármi legyen is a preferenciája, fontos, hogy a munkahelyválasztáskor alaposan mérlegelje a szabadságjuttatásokat. Végül is a szabadság értékes juttatás lehet, amely nagyban javíthatja az életminőséget.
A felhalmozott szabadság azt a fizetett szabadságot jelenti, amelyet a munkavállaló már kiérdemelt, de még nem használt fel. Ezt nevezhetjük „felhalmozott szabadságnak” vagy „felhalmozott szabadidőnek” is.
A legtöbb vállalatnál a munkavállalók a vállalatnál eltöltött idő alapján szereznek szabadságot. Például egy munkavállaló évente 2 hét szabadságot szerezhet. Mivel a munkavállaló egész évben dolgozik, addig gyűjt szabadságot, amíg ki nem érdemli a teljes 2 hetet.
Az elhatárolt szabadságot általában kötelezettségként tartják nyilván a vállalat mérlegében, mivel az a vállalatnak a munkavállalóival szemben fennálló kötelezettségét jelenti. Amikor egy munkavállaló szabadságot vesz ki, az elhatárolt szabadságidő felhasználásra kerül, és a mérlegben szereplő kötelezettség csökken.
Fontos, hogy a vállalatok pontosan nyomon kövessék és kezeljék az elhatárolt szabadságot, mivel ennek pénzügyi következményei lehetnek. Ha például egy munkavállaló elhagyja a vállalatot, és van felhalmozott, de fel nem használt szabadsága, a vállalatnak a munkavállaló utolsó fizetésének részeként ki kell fizetnie ezt az időt.
A szabadság és az éves szabadság egyaránt olyan fizetett szabadidő, amelyet a munkáltatók biztosítanak munkavállalóiknak. A kettő között azonban van néhány különbség.
A szabadságot általában azért adják a munkavállalóknak, hogy szünetet tartsanak a munkában, pihenjenek és személyes érdeklődésüknek éljenek. Általában előre beütemezik, és gyakran egy- vagy kéthetes szakaszokban veszik ki. A szabadságot általában idővel gyűjtik, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók minden egyes ledolgozott óra vagy nap után bizonyos mennyiségű szabadságot kapnak.
Az éves szabadság viszont a fizetett szabadság egy olyan típusa, amelyet a munkavállalók meghatározott célra, például személyes vagy családi ügyek intézésére kapnak. Ide tartozhat a betegszabadság, a gyászszabadság és más típusú szabadságok, amelyeket meghatározott okokból vesznek igénybe. Az éves szabadságot gyakran az év elején egy összegben adják ki, és jellemzően nem halmozódik fel idővel.
Összefoglalva, a szabadságot általában pihenés és kikapcsolódás céljából veszik ki, míg az éves szabadságot meghatározott célokra, például személyes vagy családi ügyekre használják fel. A szabadságot idővel gyűjtik, míg az éves szabadságot általában egy összegben adják ki.
A felhalmozott PTO olyan fizetett szabadidőre utal, amelyet a munkavállaló idővel szerez meg, jellemzően a szolgálati ideje és a ledolgozott munkaórák alapján. A felhalmozott PTO-t az év során fokozatosan gyűjtik, és hozzáadják a munkavállaló PTO-egyenlegéhez. A munkavállaló ezt követően a felhalmozott PTO-t szabadságra, betegszabadságra vagy egyéb személyes okokra használhatja fel.
Ezzel szemben a nyújtott PTO egy meghatározott mennyiségű fizetett szabadidő, amelyet a munkavállaló az év elején kap meg, függetlenül a szolgálati idő hosszától vagy a ledolgozott órák számától. Az ilyen típusú PTO-t „előre kifizetett” vagy „rögzített” PTO-nak is nevezik. A munkavállaló az év során tetszése szerint használhatja fel a megítélt PTO-t, de ha azt egyszer felhasználta, a következő évig nem kap további PTO-t.
A legfontosabb különbség a felhalmozott és az engedélyezett PTO között a szabadidő megszerzésének és elosztásának módja. A felhalmozott PTO-t idővel gyűjtik és hozzáadják a munkavállaló egyenlegéhez, míg a nyújtott PTO-t előre, az évre meghatározott összegben kapják meg. Mindkét PTO-típusnak megvannak az előnyei és hátrányai, és a munkáltatók igényeiktől és preferenciáiktól függően választhatják, hogy az egyiket vagy mindkettőt kínálják.