Munkavállalóként előfordulhat, hogy Önnek szabadságot kell kivennie a munkából. Ha ez megtörténik, elgondolkodhat azon, hogy milyen típusú szabadságot kell kérnie. A nem tervezett szabadság és a szabadnap két olyan szabadságtípus, amelyet fontolóra vehet. Az alábbiakban áttekintjük a rendkívüli és a szabadnapok közötti különbségeket.
A nem tervezett szabadság olyan szabadságot jelent, amelyet előre nem tervezett okokból vesznek ki. Ide tartozhat a váratlan betegség vagy vészhelyzet miatt kivett betegszabadság vagy személyes szabadság. A legtöbb esetben a nem tervezett szabadságot a felettesnek vagy a vezetőnek jóvá kell hagynia, mielőtt azt ki lehet venni. Ennek célja annak biztosítása, hogy elegendő munkatárs álljon rendelkezésre az alapvető feladatok ellátására, amíg Ön távol van.
A szabadnap viszont a szabadság egy olyan típusa, amely a munkavállalók számára kedvezőtlen időjárás, vészhelyzet vagy más váratlan helyzetek idején vehető igénybe. A szabad szabadsággal a munkavállalók előzetes jóváhagyás nélkül vehetnek ki szabadságot, feltéve, hogy az adott időszakban nem kell dolgozniuk. Ezt a fajta szabadságot általában a munkáltató adja ki, és bizonyos feltételekhez vagy korlátozásokhoz köthető.
A nem tervezett és a szabadnapok közötti egyik legfontosabb különbség a kiadásuk módja. A nem tervezett szabadsághoz általában a felettes vagy a vezető jóváhagyása szükséges, míg a szabadnapot jellemzően a munkáltató adja ki. Ezenkívül a nem tervezett szabadságot általában személyes okokból veszik ki, míg a szabadnapot a munkahelyet érintő külső tényezőkre válaszul adják ki.
Egy másik különbség a nem tervezett és a szabadnapok között a fizetésük módja. A legtöbb esetben a nem tervezett szabadságot fizetés nélkül veszik ki, kivéve, ha a munkavállalónak van felhalmozott fizetett szabadsága. A szabadnapot ezzel szemben gyakran a munkavállaló rendes bérével fizetik ki. Ez azonban függhet a munkáltató sajátos politikájától.
Összefoglalva, a nem tervezett és a szabadnapok közötti különbségek megértése segíthet Önnek abban, hogy megalapozott döntést hozzon, amikor szabadságot kell kivennie a munkából. Ha nem biztos abban, hogy melyik típusú szabadságot kell kérnie, mindig a legjobb, ha egyeztet a felettesével vagy a HR-osztályával, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a helyes eljárásokat követi. Ezzel biztosíthatja, hogy a megfelelő típusú szabadságot veszi ki, és betartja a vállalati irányelveket és eljárásokat.
Terven kívüli szabadságnak minősül minden olyan időszak, amikor a munkavállaló a felettesétől vagy a munkáltatójától kapott előzetes jóváhagyás vagy engedély nélkül hiányzik a munkahelyéről. Ide tartoznak azok az esetek, amikor a munkavállaló beteget jelent, nem jelenik meg a tervezett műszakban, vagy engedély nélkül korábban távozik a munkahelyéről. A nem tervezett szabadság akkor is előfordulhat, ha a munkavállaló személyes okokból, például családi vészhelyzet vagy betegség miatt vesz ki szabadságot anélkül, hogy erről előzetesen értesítené a munkáltatóját. Fontos, hogy a munkáltatók világos irányelvekkel és eljárásokkal rendelkezzenek a nem tervezett szabadság kezelésére, hogy biztosítsák, hogy a munkavállalókat felelősségre vonják a jelenlétükért, és hogy a termelékenység és a működés ne szenvedjen negatív hatást.
A szabadnap olyan szabályzat, amely lehetővé teszi a szövetségi alkalmazottak számára, hogy személyes vagy családi okok miatt nem tervezett szabadságot vegyenek ki a munkából. Ezt a fajta szabadságot általában vészhelyzetekben adják ki, például kedvezőtlen időjárás, áramkimaradás vagy más előre nem látható körülmények esetén, amelyek megzavarhatják a munkarendeket. A felmentési szabadságot általában nemzeti válsághelyzetek, például világjárvány vagy természeti katasztrófák idején is biztosítják.
E politika értelmében a szövetségi alkalmazottak a felhalmozott fizetett szabadságukat, például szabadságot, betegszabadságot vagy kompenzációs időt használhatják a munkából való távollétük fedezésére. Ezen túlmenően szabad szabadságot is lehet adni azoknak a munkavállalóknak, akik kimerítették fizetett szabadságuk egyenlegét, vagy nem rendelkeznek elegendő szabadsággal a távollétük fedezésére.
Fontos megjegyezni, hogy a liberális szabadságra vonatkozó irányelvek ügynökségenként eltérőek lehetnek, és a konkrét körülmények függvényében változhatnak. A szövetségi alkalmazottaknak az ügynökségük humánerőforrás-osztályán vagy a felettesüknél kell érdeklődniük az ügynökségük liberális szabadságpolitikájáról.
A liberális szabadság hadsereg egy olyan politika leírására használt kifejezés, amely lehetővé teszi a hadsereg vagy a hadsereg alkalmazottai számára, hogy személyes vagy vészhelyzeti okokból szabadságot vegyenek ki a munkából anélkül, hogy ki kellene meríteniük a felhalmozott szabadságukat vagy szabadságidejüket. Ezt a politikát úgy alakították ki, hogy a katonai személyzet számára nagyobb rugalmasságot és támogatást nyújtson, különösen személyes vagy családi válsághelyzetek idején.
A hadsereg liberális szabadságolási politikája értelmében a katonai személyzet számos okból, többek között betegség, családi vészhelyzet vagy személyes ügyek miatt kaphat szabadságot. Ez különösen fontos lehet a katonák számára, akiknek rövid időn belül szabadságra kell menniük, például családi vészhelyzet vagy személyes válsághelyzet miatt.
A hadsereg szabadságolási politikáját általában a katonai személyzet és családjaik támogatására tervezték, és gyakran a katonai kultúra fontos elemének tekintik. Azáltal, hogy nagyobb rugalmasságot és támogatást nyújtanak a katonai személyzetnek, ezek a politikák hozzájárulhatnak a morál javításához, a stressz csökkentéséhez és a katonai közösség tagjainak általános jólétéhez.
A szabadság három típusa, amelyre a munkavállalók jogosultak lehetnek, az éves szabadság, a betegszabadság és a szülői szabadság.
Az éves szabadságot szabadságnak is nevezik, és általában fizetett szabadságot jelent, amelyet a munkavállaló szabadidő vagy személyes okok miatt vehet ki. A munkavállalót megillető éves szabadság mennyisége a szervezet szabályzatától, a munkavállaló szerződésétől vagy díjától, valamint az alkalmazandó jogszabályoktól függően változhat.
A betegszabadság a szabadság egy olyan típusa, amelyet a munkavállaló akkor vehet ki, ha betegség vagy sérülés miatt nem tud dolgozni. A munkavállalót megillető betegszabadság összege szintén a szervezet szabályzatától, a munkavállaló szerződésétől vagy díjazásától és az alkalmazandó törvényektől függően változhat. Egyes szervezetek megkövetelhetik a munkavállalóktól, hogy a betegszabadság iránti kérelmük alátámasztására orvosi igazolást vagy orvosi igazolást nyújtsanak be.
A szülői szabadság egy olyan szabadságtípus, amelyet a munkavállalók akkor vehetnek igénybe, ha szülővé válnak, akár szülés, akár örökbefogadás révén. A szülői szabadság hossza, amelyre a munkavállaló jogosult, a szervezet szabályzatától, a munkavállaló szerződésétől vagy díjától, valamint az alkalmazandó jogszabályoktól függően változhat. Egyes esetekben a szülői szabadság fizetett, míg más esetekben fizetés nélküli lehet. Emellett egyes szervezetek más típusú szabadságokat is biztosíthatnak, például gyászszabadságot, hosszú szolgálati szabadságot vagy tanulmányi szabadságot, a saját politikájuktól és a vonatkozó törvényektől függően.