A nettó hitelértékesítés a mérlegben egy olyan kifejezés, amelyet gyakran használnak a számvitelben, különösen akkor, amikor egy vállalkozás pénzügyi teljesítményének elemzéséről van szó. Egyszerűbben fogalmazva, a nettó hitelértékesítés a vállalat által hitelre teljesített összes értékesítésre utal, levonva belőle a visszáru vagy az engedményezés összegét. Ez a mérőszám alapvető fontosságú a vállalkozások számára annak meghatározásához, hogy mennyi bevételük származott a hiteleladásokból, és mennyi bevételre számíthatnak a jövőben.
A nettó hitelértékesítés kiszámításához a vállalkozásoknak először ki kell számítaniuk a teljes hitelértékesítésüket egy adott időszakra, általában egy hónapra vagy egy évre vonatkozóan. A hitelből történő értékesítés azon értékesítések teljes összegét jelenti, amelyeket egy vállalkozás olyan vevőknek teljesített, akik nem készpénzben, hanem hitelfeltételek mellett fizettek, például 30, 60 vagy 90 napos határidővel. A teljes hitelértékesítés meghatározását követően a vállalkozásnak le kell vonnia az ugyanezen időszak alatt végrehajtott visszáru vagy engedményezés összegét. Ez adja meg a nettó hitelértékesítés pontos ábrázolását.
A nettó hitelértékesítések alapvető fontosságúak a vállalkozások számára, mivel pontosan jelzik, hogy mennyi bevétel származik a hitelértékesítésekből. Ez a mérőszám különösen fontos azon vállalkozások számára, amelyek hitelfeltételeket kínálnak a vevőknek, mivel lehetővé teszi számukra annak nyomon követését, hogy mennyi bevételre számíthatnak a jövőben. Ezenkívül a nettó hitelértékesítés felhasználható annak kiszámítására, hogy az ügyfelek átlagosan mennyi idő alatt fizetik ki számláikat, ami hasznos mérőszám lehet a jövőbeli pénzforgalom előrejelzéséhez és a jövőbeli beruházások tervezéséhez.
Összefoglalva, a nettó hitelértékesítés a mérlegben fontos mérőszám a vállalkozások számára, mivel pontosan mutatja, hogy mennyi bevétel származik a hitelértékesítésből. Ez a mérőszám felhasználható a jövőbeli pénzforgalom előrejelzésére, a jövőbeli beruházások megtervezésére és annak meghatározására, hogy az ügyfelek átlagosan mennyi idő alatt fizetik ki számláikat. A nettó hitelértékesítés kiszámításának megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak pénzügyi teljesítményükről, és tervezhetik a jövőbeli növekedést.
A nettó hitelértékesítés nem pontosan ugyanaz, mint a számlaértékesítés, bár szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A számlás értékesítés olyan vevőknek történő értékesítésre vonatkozik, akik a vásárláskor nem készpénzzel fizetnek. Ehelyett lehetővé teszik számukra, hogy később fizessenek, gyakran a késedelmes fizetésért járó kamatokkal együtt. Ezeket az értékesítéseket a vállalat mérlegében követelésként tartják nyilván.
A nettó hitelértékesítés viszont a teljes számlás értékesítésre vonatkozik, levonva belőle a vevőknek adott visszatérítéseket, engedményeket vagy árengedményeket. Ezt a számot gyakran használják a vállalat követelésforgalmi mutatójának kiszámításához, amely azt méri, hogy a vevők milyen gyorsan fizetik ki a számláikat.
Tehát bár a számlaértékesítés a nettó hitelértékesítés egy részhalmaza, nem teljesen ugyanaz a dolog. A nettó hitelértékesítés figyelembe veszi a számlaértékesítés teljes összegét érintő korrekciókat, és pontosabb képet ad a vállalat hitelértékesítési teljesítményéről.
A nettó hitelértékesítés másik elnevezése az „előlegbevétel” vagy „nettó hitelértékesítés”. Ez a kifejezés a vállalkozás által a vevőknek hitelre történő értékesítésből származó bevétel összegére utal, miután levonták belőle a visszárut, az engedményeket és az árengedményeket. A nettó hitelértékesítés fontos mérőszám a vevőknek hitelt nyújtó vállalkozások számára, mivel segít felmérni a hitelpolitikák hatékonyságát és a vállalkozás általános pénzügyi egészségét. A magas nettó hiteleladások erős forgalomnövekedést jeleznek, míg az alacsony nettó hiteleladások arra utalhatnak, hogy a vállalkozásnak nehézséget okoz a hiteleladásokból származó bevételek generálása.
A nettó hitelértékesítés az adott időszak alatt hitelre történt összes értékesítésre vonatkozik, levonva belőle az esetleges visszavételeket, engedményeket vagy árengedményeket. A nettó hiteleladások példái a következők:
1. Olyan vevőknek történő értékesítés, akiknek jóváhagyták a hitelfeltételeket, például a 30 vagy 60 napos fizetési határidőket.
2. A vállalat e-kereskedelmi weboldalán keresztül történő értékesítés, ahol a vevők választhatnak, hogy hitelkártyával vagy más elektronikus fizetési móddal fizetnek.
3. Olyan vállalkozásoknak vagy vállalatoknak történő értékesítés, amelyek hitelszámlát hoztak létre a vállalatnál.
4. Olyan harmadik fél kiskereskedőkön vagy forgalmazókon keresztül történő értékesítés, akik a vállalat nevében értékesítenek termékeket, és hitelfeltételeket biztosítanak ügyfeleiknek.
A vállalkozások számára fontos, hogy nyomon kövessék nettó hitelértékesítéseiket, mivel ez segít a vállalat pénzügyi teljesítményének, hitelképességének és pénzforgalmának értékelésében.
A hitelértékesítések nyilvántartása egy sor olyan lépést foglal magában, amelyek elengedhetetlenek egy vállalkozás pontos pénzügyi nyilvántartásának vezetéséhez. A hitelértékesítések nyilvántartása a következő lépésekkel történhet:
1. Hozzon létre egy számlát: Amikor egy ügyfél árut vagy szolgáltatást vásárol hitelre, az első lépés a számla elkészítése. A számlának tartalmaznia kell az olyan részleteket, mint a vevő neve, a vásárlás dátuma, a megvásárolt áruk vagy szolgáltatások leírása, az esedékes teljes összeg és a fizetési feltételek.
2. Írja be a számlát a számviteli rendszerbe: Miután a számla elkészült, azt be kell vinni a könyvelési rendszerbe. Ez magában foglalja a számla adatainak rögzítését az értékesítési főkönyvben és a vevő számlaegyenlegének frissítését.
3. A fizetés kiutalása: Amikor a vevő fizet, a fizetést a megfelelő számlához kell rendelni. Ez magában foglalja a vevő számlaegyenlegének és az értékesítési főkönyvnek a frissítését.
4. Egyeztesse a számlákat: Fontos, hogy az értékesítési főkönyvet és a vevői számlaegyenleget rendszeresen egyeztessük, hogy biztosítsuk azok pontosságát. Ennek során ellenőrizni kell, hogy a főkönyvben rögzített összegek megegyeznek-e a vevői számlaegyenlegben szereplő összegekkel.
5. Kövesse nyomon a késedelmes fizetéseket: Ha egy ügyfél késve fizet, fontos, hogy nyomon kövesse és emlékeztesse a fennálló egyenlegre. Ez történhet telefonhívások, e-mailek vagy levelek útján.
Összességében a hiteleladások nyilvántartása magában foglalja a számla létrehozását, a számviteli rendszerbe való bevitelét, a kifizetések hozzárendelését, a számlák egyeztetését és a késedelmes fizetések nyomon követését. Ezeket a lépéseket követve a vállalkozás pontos pénzügyi nyilvántartást vezethet, és biztosíthatja az időben történő kifizetést.