Amikor egy vállalat pénzügyi egészségének mérésére kerül sor, az egyik gyakran használt mérőszám a nettó működőtőke. Ez a mérőszám figyelembe veszi a vállalat forgóeszközeit és rövid lejáratú kötelezettségeit, hogy betekintést nyújtson a vállalat rövid távú pénzügyi kötelezettségeinek teljesítésére való képességébe. Azonban zavaros lehet, hogy pontosan mit is tartalmaz a nettó működőtőke, különösen, ha az előre fizetett költségekről van szó.
A nettó működőtőkét úgy számítják ki, hogy a vállalat forgóeszközeiből kivonják a rövid lejáratú kötelezettségeket. A forgóeszközök azok, amelyek várhatóan egy éven belül készpénzre válnak, míg a rövid lejáratú kötelezettségek azok, amelyek egy éven belül esedékesek. A forgóeszközök közé tartoznak például a követelések, a készletek és a készpénz. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a kötelezettségek, a fizetendő adók és a rövid lejáratú kölcsönök.
Az aktív időbeli elhatárolások olyan kiadások, amelyeket előre kifizettek, de még nem használtak fel vagy nem fogyasztottak el. Az előre fizetett kiadások közé tartoznak például az előre fizetett biztosítási díjak, az előre fizetett bérleti díjak és az előre fizetett előfizetések. Bár az előre fizetett költségek a vállalat mérlegében eszközként szerepelnek, a nettó működőtőke kiszámításánál jellemzően nem veszik figyelembe őket.
Ennek oka, hogy az előre fizetett költségek várhatóan egy éven belül nem válnak pénzeszközzé. Inkább az egy évnél hosszabb időszak alatt várhatóan felhasználásra vagy felhasználásra kerülnek. Mint ilyenek, nem tekinthetők a vállalat működőtőkéjének részének, amelynek célja a vállalat rövid távú pénzügyi kötelezettségek teljesítésére való képességének mérése.
Fontos, hogy a vállalkozások tulajdonosai és a pénzügyi szakemberek megértsék a nettó működőtőke összetevőit és azt, hogy mit tartalmaz a számítás. Ez segíthet nekik abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak vállalkozásuk pénzügyi állapotáról, és meghatározzák azokat a területeket, ahol javítani lehet. A nettó működőtőke javítására összpontosítva a vállalkozások javíthatják pénzforgalmukat, és jobb helyzetbe hozhatják magukat a hosszú távú siker érdekében.
A nettó működőtőke a vállalat forgóeszközei és rövid lejáratú kötelezettségei közötti különbség. Ez a vállalat likviditásának és rövid távú kötelezettségeinek teljesítésére való képességének mérőszáma.
Vannak bizonyos tételek, amelyek nem számítanak bele a nettó működőtőke számításába, mint például a hosszú lejáratú eszközök és hosszú lejáratú kötelezettségek. A hosszú lejáratú eszközök, mint például az ingatlanok, gépek és berendezések, nem tartoznak a nettó működőtőkébe, mivel várhatóan egy éven belül nem válnak pénzeszközzé. Hasonlóképpen, a hosszú lejáratú kötelezettségek, mint például az egy évnél hosszabb lejáratú kötvények vagy kölcsönök, nem szerepelnek a nettó működőtőkében, mivel nem igényelnek azonnali kifizetést.
Egy másik tétel, amely nem szerepel a nettó működőtőkében, a halasztott adók. Ezek olyan adók, amelyeket a vállalat már megfizetett, de az eredménykimutatásban még nem jelennek meg, mert azokat egy későbbi időszakra halasztották. Mivel a halasztott adók nem befolyásolják a vállalat jelenlegi pénzforgalmát, nem szerepelnek a nettó működőtőke számításában.
Összefoglalva, a nettó működőtőke a vállalat rövid távú likviditását és a jelenlegi kötelezettségeinek teljesítésére való képességét mutatja. A hosszú lejáratú eszközök, a hosszú lejáratú kötelezettségek és a halasztott adók nem szerepelnek a nettó működőtőke számításában, mivel várhatóan nem befolyásolják a vállalat azonnali cash flow-ját.
A forgótőke az a pénzösszeg, amellyel a vállalat a napi működéséhez rendelkezik. Ezt úgy számítják ki, hogy a forgóeszközökből kivonják a rövid lejáratú kötelezettségeket. A következő tételek nem tartoznak a működőtőkébe:
1. Hosszú lejáratú eszközök: Ezek olyan eszközök, amelyek hasznos élettartama meghaladja az egy évet, és várhatóan egy éven belül nem válnak pénzeszközzé. A hosszú lejáratú eszközök közé tartoznak például az ingatlanok, gépek és berendezések, az immateriális javak és a hosszú távú befektetések.
2. Hosszú lejáratú kötelezettségek: Ezek olyan kötelezettségek, amelyek nem egy éven belül esedékesek, és nem tartoznak a vállalat rövid lejáratú adósságai közé. A hosszú lejáratú kötelezettségek közé tartoznak például a hosszú lejáratú hitelek, kötvények és lízingek.
3. Saját tőke: A saját tőke a vállalat eszközeinek maradványértékét jelenti a kötelezettségek levonása után. Ide tartoznak a törzsrészvények, az elsőbbségi részvények, az eredménytartalék és az egyéb saját tőke számlák.
Összefoglalva, a hosszú lejáratú eszközök, a hosszú lejáratú kötelezettségek és a saját tőke nem szerepelnek a működőtőke-számításokban.
A forgótőke változásának kiszámításához a vállalkozás aktuális forgótőkéjét kell összehasonlítani az előző időszakkal. A forgótőke kiszámítása úgy történik, hogy a vállalat forgóeszközeiből kivonjuk a vállalat rövid lejáratú kötelezettségeit. A forgótőke képlete a következő:
Forgótőke = forgóeszközök – rövid lejáratú kötelezettségek
A forgótőke változásának kiszámításához össze kell hasonlítani a folyó időszak forgótőkéjét az előző időszakkal. A forgótőke változásának kiszámítására szolgáló képlet a következő:
A forgótőke változása = forgótőke (aktuális időszak) – forgótőke (előző időszak)
Tegyük fel például, hogy egy vállalkozásnak 100 000 $ forgóeszközei és 50 000 $ rövid lejáratú kötelezettségei vannak. A működő tőke a következő lenne:
Forgótőke = 80 000 $ – 40 000 $ = 40 000 $
A forgótőke változásának kiszámításához kivonjuk az előző forgótőkét a jelenlegi forgótőkéből:
A forgótőke változása = $50,000 – $40,000 = $10,000
Tehát a forgótőke változása ennél a vállalkozásnál $10,000. A működőtőke pozitív változása azt jelzi, hogy a vállalkozás nagyobb likviditással rendelkezik, és jobb pénzügyi helyzetben van, hogy teljesíteni tudja aktuális kötelezettségeit. A forgótőke negatív változása azt jelzi, hogy a vállalkozás kevesebb likviditással rendelkezik, és nehezen tudja teljesíteni folyó kötelezettségeit.