Vállalkozóként a nyereség maximalizálásához elengedhetetlen a közös költségek megértése. A közös költségeken azokat a költségeket értjük, amelyek két vagy több termék egyidejű előállítása során merülnek fel. Az egyes termékek jövedelmezőségének meghatározásához szükséges a közös költségeknek az egyes termékekhez való hozzárendelése. A közös költségek kiszámításának egyik módszere a relatív értékesítési érték (RSV) módszer. Ebben a cikkben az RSV-módszert és annak használatát tárgyaljuk a közös költségek felosztásához.
Az RSV módszer azon a feltételezésen alapul, hogy egy termék eladási értéke egyenesen arányos a relatív piaci kereslettel. Az RSV-módszer három lépésből áll: az egyes termékek eladási értékének meghatározása, az összes termék teljes eladási értékének kiszámítása, és a közös költségek felosztása az egyes termékek eladási értékének a teljes eladási értékhez viszonyított aránya alapján.
Az RSV-módszer alkalmazásához az első lépés az egyes termékek értékesítési értékének meghatározása. Az eladási érték az az ár, amelyen a terméket eladják. Például, ha egy vállalat két terméket, A-t és B-t gyárt, és azokat 50, illetve 100 dollárért értékesíti, akkor A és B értékesítési értéke 50, illetve 100 dollár.
A második lépés az összes termék teljes eladási értékének kiszámítása. Ehhez adjuk össze az egyes termékek eladási értékét. A fenti példában a teljes eladási érték 150 dollár (50 dollár A és 100 dollár B esetében).
Az utolsó lépés a közös költségek felosztása az egyes termékek eladási értékének a teljes eladási értékhez viszonyított aránya alapján. Ehhez ossza el az egyes termékek eladási értékét a teljes eladási értékkel, majd az eredményt szorozza meg az összes közös költséggel. A fenti példában, ha a teljes közös költség 10 000 USD, akkor az A és B termékre felosztott közös költség 3 333 USD (50 USD/ 150 USD x 10 000 USD), illetve 6 666 USD (100 USD/ 150 USD x 10 000 USD).
Fontos megjegyezni, hogy az RSV módszer feltételezi, hogy egy termék eladási értéke egyenesen arányos a relatív piaci kereslettel. Ha ez a feltételezés nem áll fenn, az RSV-módszer nem biztos, hogy pontosan felosztja a közös költségeket. Ilyen esetekben más módszerek, például a fizikai mennyiség módszer vagy a nettó realizálható érték módszer megfelelőbb lehet.
Összefoglalva, az együttes költségek és azok felosztásának megértése döntő fontosságú a nyereség maximalizálásában. Az RSV módszer hasznos eszköz a közös költségek felosztására, ha egy termék eladási értéke közvetlenül arányos a relatív piaci kereslettel. A fent vázolt három lépés követésével a vállalkozások pontosan feloszthatják a közös költségeket, és megalapozott döntéseket hozhatnak a nyereségesség növelése érdekében.
A közös költségfelosztás a közös folyamatból származó több termék előállítási költségének felosztása. A nettó realizálható érték módszer egy általánosan használt módszer a közös költségek felosztására. Ez a módszer a közös költségeket az egyes termékek becsült eladási értéke alapján osztja fel a szétválasztási ponton, amely a gyártás azon pontja, ahol a közös termékek különállónak és megkülönböztethetőnek ismerhetők el.
A közös költségek nettó realizálható érték módszerrel történő felosztásához kövesse az alábbi lépéseket:
1. Határozza meg az összes közös költséget: Ez magában foglalja a termelési folyamat során a szétválasztási pontig felmerült összes költséget.
2. Határozza meg az egyes termékek értékesítési értékét a szétválasztási ponton: Ez az egyes termékek becsült eladási értéke, amikor azokat először ismerik el önálló és különálló termékként. Ez az érték a piaci árakon vagy más vonatkozó adatokon alapul.
3. Számítsa ki az egyes termékek nettó realizálható értékét (NRV): Ez a termék becsült eladási ára mínusz a termék forgalomba hozatalához szükséges további költségek.
4. Ossza fel a közös költségeket az egyes termékek relatív NRV-je alapján: A közös költségeket az egyes termékekhez a termék NRV-jének az összes termék teljes NRV-jéhez viszonyított aránya alapján kell hozzárendelni.
Például, ha egy vállalat két közös terméket állít elő, A-t és B-t, és becsült eladási értékük a szétválasztási ponton 10 000, illetve 20 000 USD, és az A termék NRV-je 8 000 USD, a B termék NRV-je pedig 18 000 USD, akkor a közös költségeket a következőképpen kell felosztani:
Közös költségek = 30 000 $
A termék NRV-je = 8 000 $
B termék NRV-je = 18 000 $
Teljes NRV = 26 000 $
A termékre felosztott közös költségek = (8 000 $ / 26 000 $) x 30 000 $ = 9 231 $
B termékre felosztott közös költségek = (18 000 $ / 26 000 $) x 30 000 $,000 = 20,769 $
Összefoglalva, a közös költségek nettó realizálható érték módszerrel történő felosztása magában foglalja az egyes termékek értékesítési értékének és járulékos költségeinek becslését a szétválasztási ponton, és a közös költségek felosztását az egyes termékek relatív NRV-je alapján. Ez a módszer tisztességes és objektív módot biztosít a közös költségek több termékre történő felosztására.
A relatív eladási érték módszer a számvitelben alkalmazott technika, amellyel az áruk vagy szolgáltatások kötegének költségeit a kötegen belüli egyes tételekre azok relatív eladási értéke alapján lehet felosztani. Ezt a módszert általában olyan iparágakban alkalmazzák, mint a távközlés, a szoftverek és a média, ahol a vállalatok áruk vagy szolgáltatások csomagjait kínálják a vevőknek.
A relatív eladási érték módszer alkalmazásához jellemzően a következő lépéseket kell követni:
1. Azonosítsa a csomagon belüli tételeket: Az első lépés a csomagot alkotó egyes tételek meghatározása. Például egy távközlési vállalat az internet-, kábeltévé- és telefonszolgáltatásokat együttesen csomagolhatja.
2. Határozza meg az egyes tételek önálló eladási árát (SSP): Az önálló eladási ár az az ár, amelyen egy tételt külön-külön kínálva értékesítenének. Ha az önálló eladási ár nem határozható meg biztosan, akkor a piaci adatok vagy más releváns információk alapján becslést lehet készíteni.
3. Számítsa ki a csomag teljes értékét: A csomag teljes értéke az az ár, amelyen a csomagot a vevőnek eladják.
4. Határozza meg az egyes tételek relatív eladási értékét: A relatív eladási érték a csomag teljes értékének az egyes tételeknek tulajdonítható százalékos aránya. Például, ha a csomagot 100 $-ért adják el, és az internet, a kábeltévé és a telefonszolgáltatás értéke 50 $, 30 $, illetve 20 $, akkor az internet relatív értékesítési értéke 50%, a kábeltévééé 30%, a telefonszolgáltatásé pedig 20%.
5. Ossza fel a csomag költségét az egyes tételekre: A csomag költségét ezután az egyes tételekre azok relatív eladási értéke alapján osztjuk fel. A fenti példát folytatva, ha a csomag költsége 80 USD, akkor az internethez rendelt költség 40 USD (a 80 USD 50%-a), a kábeltelevízióhoz rendelt költség 24 USD (a 80 USD 30%-a), a telefonszolgáltatáshoz rendelt költség pedig 16 USD (a 80 USD 20%-a).
Összességében a relatív forgalmi érték módszer hasznos eszköz a költségek felosztására, amikor áruk vagy szolgáltatások csomagjait értékesítik. Lehetővé teszi a pontosabb költségfelosztást, és segíthet a vállalatoknak abban, hogy jobb árképzési döntéseket hozzanak a csomagon belüli egyes tételek relatív értéke alapján.