A készletgazdálkodás minden üzleti tevékenység egyik legfontosabb eleme. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a készletszintek optimális szinten legyenek tartva a készletkimaradások és a túlkínálat elkerülése érdekében. A vállalatok különböző számviteli módszereket használnak a készletek kezelésére, és a két legnépszerűbb módszer a LIFO és a FIFO. A LIFO az „last in, first out”, a FIFO pedig az „first in, first out” rövidítése. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan lehet a LIFO-ról FIFO-ra váltani.
A LIFO és a FIFO közötti fő különbség a készletértékelés módja. A LIFO azt feltételezi, hogy az utolsó megvásárolt tétel az első eladott tétel, míg a FIFO azt feltételezi, hogy az első megvásárolt tétel az első eladott tétel. A LIFO-t előnyben részesítik, ha az árak emelkednek, mert csökkenti az adóköteles jövedelmet azáltal, hogy a legutolsó, legdrágább készletet hozza összhangba a bevétellel. Másrészt a FIFO-t előnyben részesítik, amikor az árak csökkennek, mert a bevételt a legolcsóbb készlethez igazítja, csökkentve ezzel az adóköteles jövedelmet.
A LIFO-ról FIFO-ra való áttéréshez az első lépés a változásnak a vállalat pénzügyi kimutatásaira gyakorolt hatásának értékelése. A változás hatással lesz a készletegyenlegre, az eladott áruk költségére és a nettó nyereségre. Lényeges elemezni a változás hatását a vállalat adókötelezettségére, a pénzügyi mutatókra és más pénzügyi mutatókra.
A LIFO-ról FIFO-ra való áttérés második lépése a vállalat számviteli nyilvántartásában szükséges kiigazítások elvégzése. Ez magában foglalja a készletegyenleg, az eladott áruk költségének és a nettó nyereségnek az újraszámítását. A vállalatnak adott esetben ki kell igazítania a számviteli szoftverét, és meg kell győződnie arról, hogy minden tranzakciót helyesen rögzítettek.
A harmadik lépés a változás közlése az érdekelt felekkel, köztük a befektetőkkel és a hitelezőkkel. A vállalatnak el kell magyaráznia a változás okait, a pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatást és az új módszertan várható előnyeit. Fontos, hogy a változás átlátható legyen, és az érdekeltek esetleges aggályait kezelni kell.
Összefoglalva, a LIFO-ról FIFO-ra való áttérés összetett folyamat lehet, amely gondos értékelést, számviteli kiigazításokat és az érdekelt felekkel való kommunikációt igényel. Fontos mérlegelni az egyes módszerek előnyeit és hátrányait, és kiválasztani azt, amelyik a legjobban megfelel a vállalat igényeinek. Az alábbi lépések követésével a vállalatok zökkenőmentesen megvalósíthatják az átállást, és maximalizálhatják nyereségüket.
A LIFO jelentése „last in, first out”, a FIFO pedig „first in, first out”. Mindkettő olyan készletnyilvántartási módszer, amelyet a vállalkozások a készletek értékének és az eladott áruk költségének meghatározására használnak.
A LIFO FIFO-ra történő átváltásához a következő lépéseket lehet megtenni:
1. Számítsa ki a LIFO-tartalékot: A LIFO-tartalék a LIFO és FIFO módszerrel számított készletértékek közötti különbség. Ez a tartalék lényegében egy kötelezettség, amely azt az adóösszeget jelenti, amelyet a vállalatnak fizetnie kellene, ha a LIFO-ról FIFO-ra térne át.
2. Az eladott áruk költségének kiigazítása: Az eladott áruk költsége az adott időszak alatt értékesített összes termék vagy szolgáltatás összköltsége. A LIFO-ról FIFO-ra történő átálláshoz az eladott áruk költségét a LIFO-tartalék levonásával kell kiigazítani.
3. Állítsa be a készletértéket: A készlet értéke a vállalat által készleten tartott összes termék vagy szolgáltatás összköltsége. A LIFO-ról FIFO-ra történő átváltáshoz a készlet értékét a LIFO-tartalék hozzáadásával kell kiigazítani.
4. Végezze el a szükséges adózási kiigazításokat: A LIFO-ról FIFO-ra való áttérésnek adózási vonzatai lehetnek, ezért fontos, hogy konzultáljon egy adószakértővel, hogy biztosítsa az összes szükséges kiigazítás elvégzését.
Összességében a LIFO-ról FIFO-ra történő átállítás az eladott áruk költségének és a készletértéknek a LIFO-tartalékkal történő kiigazítását jelenti, hogy pontosan tükrözze a vállalat készletelszámolási módszerét.
A készletgazdálkodásban a LIFO (Last In, First Out) és a FIFO (First In, First Out) két általánosan használt módszer a készletek értékelésére. A LIFO azt feltételezi, hogy a legújabban beszerzett tételek kerülnek először értékesítésre, míg a FIFO azt feltételezi, hogy a legrégebbi tételek kerülnek először értékesítésre.
A LIFO-ról a FIFO-ra való áttérés egyik oka a számviteli előírások vagy az adótörvények változása lehet. Például egyes országok megkövetelhetik a vállalatoktól a FIFO használatát adózási célokra, ami alacsonyabb adót eredményezhet a LIFO alkalmazásához képest.
A LIFO-ról FIFO-ra való áttérés másik oka a vállalat üzleti modelljének vagy a piaci feltételeknek a változása lehet. Például, ha egy vállalat több nagy értékű, hosszú élettartamú termék értékesítése felé mozdul el, a FIFO pontosabb módszer lehet a készletek értékelésére, mivel biztosítja, hogy a készlet legrégebbi tételeinek költsége tükröződik az eladott áruk bekerülési értékében.
Ezen túlmenően a FIFO alkalmazása az infláció idején is jobban reprezentálja az eladott áruk valós költségét és a készletértéket. Az infláció emelkedő árakat eredményezhet, ami azt jelenti, hogy a legújabban beszerzett tételek drágábbak, mint a legrégebbi tételek. A FIFO alkalmazásával a vállalat jobban tükrözheti ezt az inflációs hatást a pénzügyi kimutatásaiban, ami pontosabb pénzügyi beszámolót eredményez.
Összefoglalva, a LIFO-ról FIFO-ra való áttérés hátterében állhat a számviteli szabályozás vagy az adótörvények változása, a vállalat üzleti modelljének vagy piaci feltételeinek változása, vagy az a szándék, hogy jobban tükrözze a készletek értékére és az eladott áruk bekerülési értékére gyakorolt inflációs hatásokat.