A készletforgatás kritikus eleme minden olyan vállalkozásnak, amely árukészletezéssel foglalkozik. Ez magában foglalja a készlet olyan módon történő szervezését, hogy a legrégebbi terméket adják el először, míg az újabbakat hátrébb tartják. A készletforgatás lényege a romlás megelőzése, a pazarlás csökkentése és a veszteségek minimalizálása. A különböző vállalkozások azonban egyedi igényeik és céljaik alapján különböző készletforgatási politikákat alkalmaznak. Ebben a cikkben a leltárforgatási irányelvek néhány gyakori típusát vizsgáljuk meg.
1. First In, First Out (FIFO) politika
A FIFO a vállalkozások által leggyakrabban alkalmazott készletforgatási politika. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi készletet adják el először, míg a legújabb készletet hátul tartják. Ez a politika ideális olyan vállalkozások számára, amelyek romlandó árukkal vagy rövid eltarthatósági idejű termékekkel foglalkoznak. Ez biztosítja, hogy a legrégebbi termékeket még a lejáratuk előtt eladják, csökkentve ezzel a pazarlást és a romlást.
2. Last In, First Out (LIFO) politika
A LIFO a FIFO ellentéte. Ez azt jelenti, hogy a legfrissebb készletet adják el először, míg a legrégebbi készletet hátul tartják. Ez a politika ideális olyan vállalkozások számára, amelyek nem romlandó árukkal vagy hosszú eltarthatósági idővel rendelkező termékekkel foglalkoznak. Lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy készleteiket frissen és naprakészen tartsák, biztosítva, hogy a vásárlók a legújabb termékeket kapják meg.
3. High-Cost, First-Out (HIFO) politika
A HIFO olyan politika, amely szerint a legdrágább készletet adják el először, míg az olcsóbb készletet hátul tartják. Ez a politika ideális olyan vállalkozások számára, amelyek luxuscikkekkel vagy magas haszonkulccsal rendelkező termékekkel foglalkoznak. Lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy maximalizálják nyereségüket azáltal, hogy a legdrágább termékeket adják el először.
4. Low-Cost, First-Out (LOFO) politika
A LOFO a HIFO ellentéte. Ez azt jelenti, hogy a legolcsóbb készletet adják el először, míg a drágább készletet hátrébb tartják. Ez a politika ideális olyan vállalkozások számára, amelyek alacsony árú árukkal vagy alacsony haszonkulccsal rendelkező termékekkel foglalkoznak. Lehetővé teszi a vállalkozások számára a készletek gyors mozgatását és a túlkínálat kockázatának csökkentését.
Összefoglalva, a különböző vállalkozások egyedi igényeik és céljaik alapján különböző készletforgatási politikákat alkalmaznak. A készletforgatási politika megválasztása különböző tényezőktől függ, beleértve a termék jellegét, a szavatossági időt és a haszonkulcsot. Az elfogadott politikától függetlenül a készletforgatás célja a veszteségek minimalizálása, a pazarlás csökkentése és a nyereség maximalizálása. A különböző készletforgatási politikák megértésével a vállalkozások megalapozott döntéseket hozhatnak, amelyek segítik őket céljaik elérésében.
A három fő készletgazdálkodási technika a következő:
1. Just-in-Time (JIT) készletgazdálkodás: Ez a technika azt jelenti, hogy csak akkor rendelnek és kapnak készletet, amikor arra szükség van, ahelyett, hogy nagy mennyiségű készletet tartanának készleten. A JIT készletgazdálkodás célja a készletköltségek minimalizálása azáltal, hogy csökkenti a raktárkészlet mennyiségét, és ezáltal a raktározási helyigényt és a kapcsolódó költségeket.
2. Gazdasági rendelési mennyiség (EOQ) készletgazdálkodás: Ez a technika magában foglalja az optimális rendelési mennyiség kiszámítását, amely minimalizálja a készlet teljes költségét. Az EOQ figyelembe veszi a készletrendelés költségét, a készlet tartásának költségét és a készlet iránti keresletet. Az optimális rendelési mennyiség kiszámításával a vállalkozások biztosíthatják, hogy elegendő készlettel rendelkezzenek a kereslet kielégítésére, miközben minimalizálják a készletrendeléssel és -tartással kapcsolatos költségeket.
3. ABC-elemzés Készletgazdálkodás: Ez a technika a leltári tételek kategorizálását foglalja magában az értékük vagy a vállalkozás számára való fontosságuk alapján. A tételeket általában A, B vagy C kategóriába sorolják, ahol az A tételek a legértékesebbek vagy legfontosabbak, a C tételek pedig a legkevésbé értékesek vagy fontosak. A leltári tételek ilyen módon történő kategorizálásával a vállalkozások a vállalkozás számára legfontosabb leltári tételek kezelésére összpontosíthatják erőfeszítéseiket, miközben minimalizálhatják a kevésbé fontos leltári tételek kezelésére fordított időt és erőforrásokat.
A készletforgatás kulcsfontosságú szempont a vállalkozások működtetésében, különösen a kiskereskedelemben és az élelmiszeriparban dolgozók számára. Arra a folyamatra utal, amikor a termékeket a polc vagy a raktárterület hátsó részéből az elsőbe helyezik, hogy a legrégebbi tételeket adják el először, így biztosítva, hogy a készlet ne vesszen kárba, és a nyereség maximalizálható legyen. Íme néhány módszer a hatékony készletforgatáshoz:
1. Első beérkezés, első kimenet (FIFO): Ez a készletforgatás legelterjedtebb módszere, ahol a legrégebbi termékeket adják el először. Ez ideális a romlandó áruk, például az élelmiszerek esetében, ahol a termék frissessége számít.
2. Utolsónak beérkező, elsőnek kimenő (LIFO): Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a termékek hosszú eltarthatósági idővel rendelkeznek, és idővel nem romlanak. Ez azt jelenti, hogy a legújabb tételeket adják el először, ami hasznos lehet olyan vállalkozások számára, amelyeknek nagy a készletforgalmuk.
3. ABC-elemzés: Ez a módszer a készleteket értékük és fontosságuk alapján három csoportba – A, B és C – sorolja. A legértékesebb termékeket adják el először (A kategória), ezt követik a kevésbé fontos tételek (B kategória), végül pedig a lassan forgó termékek (C kategória).
4. Kézi nyomon követés: Ez a módszer a készlet kézi nyomon követését és a vásárlás és az eladás dátumának rögzítését jelenti. Ez segít nyomon követni, hogy mely tételeket kell először eladni, és mely termékek közelednek a lejárati időhöz.
5. Automatizált nyomon követés: Sok vállalkozás használ automatizált rendszereket a készlet nyomon követésére és a készletforgatás segítésére. Ide tartozhatnak a vonalkódoló és szkennelő rendszerek, az RFID-technológia és a készletgazdálkodási szoftverek.
Végső soron a készletforgatás legjobb módszere a vállalkozás típusától, az értékesített termékektől és a készletforgalom mennyiségétől függ. Az alkalmazott módszertől függetlenül a hatékony készletforgatás elengedhetetlen a nyereség maximalizálásához és a pazarlás minimalizálásához.