A leltárkezelés minden vállalkozás kritikus szempontja. Meghatározhatja vagy megtörheti cége eredményét. Az egyik kihívás, amellyel a vállalkozásoknak szembe kell nézniük, a megmaradt készletek elszámolása. Ez különböző okok miatt történhet, például túltermelés, a vevői kereslet változásai vagy a piaci trendek változása miatt. Szerencsére vannak módszerek a maradékkészlet kezelésére és a vállalkozás pénzügyeire gyakorolt hatás csökkentésére.
Először is fontos megérteni, hogy miért van maradék készlet. Elemezze az értékesítési adatokat, a vásárlói visszajelzéseket és a piaci trendeket, hogy kiderítse a felesleges készlet okait. Amint tisztában van azzal, hogy miért van megmaradt készlete, lépéseket tehet annak megakadályozására, hogy ez a jövőben megismétlődjön.
A maradék készlet elszámolásának egyik módja a rendszeres fizikai leltározás. Ez segít azonosítani a készleten lévő készlet pontos mennyiségét és a készlet költségét. Ezáltal megalapozott döntéseket hozhat a készlet kezelésével kapcsolatban. Vagy csökkentheti a készlet árát a gyors értékesítés érdekében, vagy megtalálhatja annak újrahasznosításának módját.
Egy másik megközelítés az, hogy a megmaradt készletet eladja egy felszámolónak. A felszámoló egy olyan vállalat, amely a felesleges készleteket nagy tételben megvásárolja és eladja más vállalkozásoknak vagy magánszemélyeknek. Bár a felszámolónak történő eladás nem biztos, hogy a legnagyobb haszonkulcsot eredményezi, segíthet a megmaradt készletekkel kapcsolatos költségek egy részének megtérülésében.
Megfontolhatja azt is, hogy a megmaradt készletet jótékonysági szervezetnek adományozza. Ez nem csak abban segít, hogy kiürítse a felesleges készletet, hanem abban is, hogy pozitív márkaimázst építsen. A jótékonysági célú adományozás segíthet abban is, hogy adókedvezményt kapjon, ami csökkentheti az adókötelezettségét.
Összefoglalva, a megmaradt készlet jelentős kihívást jelenthet bármely vállalkozás számára. A felesleges készlet okainak megértésével, a rendszeres leltárszámlálással és a különböző lehetőségek, például a felszámolóknak való eladás vagy a jótékonysági célú adományozás megvizsgálásával azonban minimalizálhatja a vállalkozására gyakorolt pénzügyi hatást. A készlet hatékony kezelésével maximalizálhatja nyereségét, és sikeres vállalkozást építhet.
Igen, az eladatlan készlet üzleti költségként leírható. Ezt a folyamatot leltárleírásnak vagy leltárkiigazításnak nevezik. Vannak azonban bizonyos szabályok és előírások, amelyeket a vállalkozásoknak be kell tartaniuk a készletek leírásakor.
Először is, a vállalkozásoknak az eredményszemléletű számviteli módszert kell alkalmazniuk a készletek leírásához. Ez a módszer a bevételeket és a ráfordításokat akkor számolja el, amikor azok keletkeznek vagy felmerülnek, függetlenül attól, hogy a tényleges pénzbevétel vagy kifizetés mikor történik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások az eladatlan készletek veszteségét ugyanabban az időszakban számolhatják el ráfordításként, amikor az felmerült.
Másodszor, a vállalkozásoknak meg kell győződniük arról, hogy a készlet valóban eladhatatlan, és nincs piaci értéke. Ezt a meghatározást olyan tényezők alapján kell elvégezni, mint a sérülés, elavulás vagy lejárat. Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozások nem írhatják le egyszerűen a még el nem adott készleteket, mivel ez a nyereség manipulálására tett kísérletnek tekinthető.
Végezetül a vállalkozásoknak a megfelelő számviteli eljárásokat kell követniük a készletek leírásakor. Ez magában foglalja a leltárszámla kiigazítását a mérlegben és a kiadás elszámolását az eredménykimutatásban.
Összefoglalva, a vállalkozások az eladatlan készletet leírhatják üzleti költségként, de be kell tartaniuk a megfelelő számviteli eljárásokat, és meg kell győződniük arról, hogy a készlet valóban eladhatatlan.
A számvitelben a záró készletre vonatkozó naplóbejegyzés a vállalkozás által használt leltározási rendszertől függ. A számvitelben kétféle leltározási rendszer használatos – az időszakos leltározási rendszer és az örökös leltározási rendszer.
Ha a vállalkozás az időszakos leltározási rendszert használja, a záró készletet a számviteli időszak végén számítják ki. A záró készlet nyilvántartására szolgáló naplóbejegyzés a következő:
Terhelés:
A beszerzési számla az elszámolási időszak alatt beszerzett áruk bekerülési értékét mutatja. A Beszerzések számla jóváírásával csökkentjük az időszak során elszámolt készletbeszerzések összegét, és megterheljük a Lezáró készlet számláját az időszak végén készleten maradó készlet értékével.
Ha egy vállalkozás örökös leltározási rendszert használ, a záró készlet minden egyes eladási és beszerzési tranzakció után frissül. A záró készlet nyilvántartására szolgáló naplóbejegyzés a következő:
Terhelés:
Hitel: Eladott áruk bekerülési értéke
Az Eladott áruk bekerülési értéke számla az elszámolási időszak alatt értékesített áruk bekerülési értékét mutatja. Az Eladott áruk költsége számla jóváírásával csökkentjük az eladott készlet mennyiségét, és megterheljük a Leltár számlát az időszak végén készleten maradó készlet értékével.
Összefoglalva, a záró készletre vonatkozó naplóbejegyzés a vállalkozás által használt leltározási rendszertől függően változik.
Nem, az eladatlan készlet nem szerepel az eladott áruk költségében (COGS). A COGS a vállalkozás által értékesített áruk előállításával vagy beszerzésével kapcsolatos közvetlen költségekre utal. Ezek a költségek jellemzően az anyagköltségeket, a munkaerőköltségeket és az áruk előállításához vagy beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó általános költségeket foglalják magukban.
Az eladatlan készlet viszont az előállított vagy beszerzett, de még el nem adott árukra vonatkozik. Mivel ezeket az árukat még nem adták el, még nem szerepelnek a COGS számításában.
Az eladatlan készleteket jellemzően eszközként tartják nyilván a vállalat mérlegében, a készlet bekerülési értékét pedig az eredménykimutatásban költségként mutatják ki, amikor az árukat végül eladják. Ezt a ráfordítást azután figyelembe veszik a COGS kiszámításakor arra az időszakra vonatkozóan, amelyben az árukat eladták.
Fontos, hogy a vállalkozások gondosan kezeljék készletszintjeiket, hogy elkerüljék a túltermelést vagy a túlvásárlást, ami eladatlan készletfelesleghez és megnövekedett költségekhez vezethet.