Vállalkozás tulajdonosaként fontos, hogy megértse, milyen különböző módon kategorizálják a pénzügyeit könyvelési célokra. Az egyik terület, amely zavaró lehet, az a tulajdonos rajzainak kategorizálása. A tulajdonosi lehívások azok a pénzeszközök, amelyeket a vállalkozás tulajdonosa személyes használatra kivesz a vállalkozásból. Ezeket a pénzeszközöket a gazdálkodó szervezet típusától és az alkalmazott számviteli módszertől függően különböző módon lehet kategorizálni.
Egyéni vállalkozók esetében a tulajdonosok kifizetéseit gyakran a „saját tőke” kategóriába sorolják a mérlegben. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos által a vállalkozásból kivont pénzeszközöket levonják a vállalkozás teljes saját tőkéjéből. Ez segíthet a tulajdonosnak nyomon követni személyes pénzügyeit a vállalkozás pénzügyeitől elkülönítve. Fontos megjegyezni, hogy a saját tőke magában foglalhat minden olyan befektetést is, amelyet a tulajdonos a vállalkozásba eszközölt.
Társulások esetében a tulajdonosok kifizetései a mérlegben a „kivonások” kategóriájába tartoznak. Az egyéni vállalkozókhoz hasonlóan ez azt jelenti, hogy a partnerek által a vállalkozásból kivont pénzeszközök levonásra kerülnek a vállalkozás teljes saját tőkéjéből. Fontos azonban megjegyezni, hogy a teljes saját tőke a partnerek között a tulajdoni hányaduk alapján oszlik meg.
A társaságok esetében a tulajdonosi lehívások nem ugyanúgy kerülnek kategorizálásra, mint az egyéni vállalkozóknál vagy a személyegyesítő társaságoknál. Ehelyett a társaságok az „eredménytartalék” nevű rendszert használják a vállalkozás nyereségének és veszteségének nyomon követésére. A tulajdonos által a vállalkozásból kivont pénzeszközök „osztaléknak” minősülnek, és levonásra kerülnek az eredménytartalékból.
Fontos megjegyezni, hogy a tulajdonosok kivonásainak kategorizálása is változhat az alkalmazott számviteli módszertől függően. Például a pénzforgalmi szemléletű számvitel a tulajdonosok kifizetéseit az eredménykimutatásban ráfordításként tartja nyilván. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásból kivont pénzeszközöket levonják a teljes bevételből, ami alacsonyabb nettó jövedelmet eredményez.
Ezzel szemben az eredményszemléletű számviteli módszer a mérlegben a tulajdonosi lehívásokat a saját tőke csökkentéseként tartja nyilván. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásból kivont pénzeszközöket levonják a teljes saját tőkéből, ami alacsonyabb saját tőke egyenleget eredményez.
Összefoglalva, minden üzlettulajdonos számára fontos annak megértése, hogy a tulajdonosi lehívásokat hogyan kategorizálják számviteli célokra. Akár egyéni vállalkozó, akár társas vállalkozás vagy társaság, ha tudja, hogyan kell megfelelően kategorizálni a pénzügyeit, az segíthet abban, hogy megalapozott döntéseket hozzon az üzleti és személyes pénzügyeivel kapcsolatban. Egy képzett könyvelővel együttműködve biztosíthatja, hogy pénzügyei megfelelően legyenek kategorizálva, és hogy maximalizálja nyereségét.