Üzlettulajdonosként valószínűleg a profit maximalizálása az egyik legfontosabb prioritása. E cél elérésének egyik módja az üzemi bevételek és a zárókészlet közötti kapcsolat megértése. A készlet hatékony kezelésével növelheti az üzemi bevételt és javíthatja az eredményt.
Az üzemi jövedelem az a nyereség összege, amelyet egy vállalat a kamatok és adók levonása előtt termel. Ez jelenti a vállalat alapvető üzleti tevékenységeiből származó bevételt. A zárókészlet viszont az adott időszak végén eladatlanul maradt termékek értéke. Fontos mérőszám, mert közvetlenül befolyásolja a vállalat jövedelmezőségét.
Egy vállalat működési bevétele szorosan összefügg a készletkészlet szintjével. Az eladott áruk költsége (COGS) az az összeg, amelyet a vállalat az általa értékesített áruk előállítására költ. Mint ilyen, közvetlenül kapcsolódik a vállalat által egy adott időszakban felhasznált készlet mennyiségéhez. Amikor egy vállalat elad egy terméket, a bruttó nyereség meghatározásához levonja az eladott áruk költségét a bevételből. Ha egy vállalat csökkenteni tudja az önköltségi költségeit, akkor növelheti bruttó nyereségét és működési eredményét.
A készletszintek kezelése döntő fontosságú a COGS csökkentésében. Ha egy vállalatnak túl sok készlete van, akkor további tárolási és kezelési költségek merülhetnek fel. Emellett a felesleges készlet olyan tőkét köt le, amelyet más beruházásokra lehetne fordítani. Ezzel szemben, ha egy vállalatnak túl kevés készlete van, kifogyhat a készletből, és lemaradhat a potenciális eladásokról. Az optimális készletszint fenntartásával a vállalat csökkentheti a COGS-ét és növelheti működési bevételét.
A készletszintek kezelése mellett a vállalatok a pazarlás csökkentésével és a hatékonyság javításával is javíthatják működési bevételüket. A termelési folyamatok optimalizálásával és a pazarlás csökkentésével a vállalatok csökkenthetik COGS-üket és növelhetik bruttó nyereségüket. Emellett a hatékony készletgazdálkodási gyakorlatok bevezetésével a vállalatok csökkenthetik a készletállományukat és javíthatják pénzforgalmukat.
Összefoglalva, az üzemi eredmény és a zárókészlet közötti kapcsolat megértése kulcsfontosságú a nyereség maximalizálásához. A készletszintek hatékony kezelésével és a hatékonyság javításával a vállalatok csökkenthetik COGS-üket és növelhetik bruttó nyereségüket. E stratégiák végrehajtásával a vállalkozások javíthatják az eredményüket és hosszú távú sikert érhetnek el.
A kezdeti és a zárókészlet közötti kapcsolat kulcsfontosságú a vállalkozások számára, mivel segít a készletszintek nyomon követésében és a költségek hatékony kezelésében. A kezdőkészlet a vállalkozásnak a számviteli időszak elején, míg a zárókészlet a vállalkozásnak a számviteli időszak végén készleten lévő áruk mennyisége.
A kezdő és a záró készlet közötti különbséget nevezzük a készletváltozásnak, amely fontos számadat az eladott áruk költségének (COGS) és a bruttó nyereségnek a kiszámításában. A COGS a vállalkozás által egy elszámolási időszak alatt értékesített termékek költsége, amelyet úgy számítanak ki, hogy a kezdő készletből kivonják a záró készletet, és hozzáadják az időszak alatt vásárolt áruk költségét.
A pontos készletnyilvántartás elengedhetetlen a vállalkozások számára ahhoz, hogy meghatározzák jövedelmezőségüket, és megalapozott döntéseket hozzanak a beszerzésről, az árképzésről és az értékesítésről. Ha egy vállalkozásnak az előző időszakhoz képest nagymértékben megnövekedett a zárókészlete, az azt jelezheti, hogy a vállalkozásnak túlkínálat van, és esetleg módosítani kell a beszerzési vagy értékesítési stratégiáját. Másrészt a zárókészlet jelentős csökkenése arra utalhat, hogy a vállalkozásnak nincs elegendő készlete, és a kereslet kielégítése érdekében növelnie kell a beszerzést vagy a termelést.
Összefoglalva, a kezdő és a zárókészlet közötti kapcsolat kritikus fontosságú a vállalkozások számára, mivel segít a készletszintek kezelésében, a COGS és a bruttó nyereség kiszámításában, valamint a beszerzéssel, az árképzéssel és az értékesítéssel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalában.
A zárókészlet annak a készletnek az értéke, amellyel egy vállalkozás az üzleti időszak végén rendelkezik. Amikor egy vállalkozás kiszámítja a nettó nyereségét, figyelembe veszi az eladott áruk költségét (COGS), amely az adott időszakban értékesített készlet költsége. A nettó nyereség kiszámításának képlete a következő:
Nettó jövedelem = Bevétel – eladott áruk költsége – Költségek
A zárókészlet befolyásolja a nettó jövedelmet, mivel azt használják fel az eladott áruk költségének kiszámításához. Az eladott áruk költségét a következőképpen számítják ki:
Az eladott áruk költsége = Kezdő készlet + beszerzések – záró készlet
Ha a záró készlet magasabb a vártnál, az eladott áruk költsége alacsonyabb lesz, ami azt jelenti, hogy a vállalkozásnak magasabb lesz a nettó jövedelme. Ezzel szemben, ha a zárókészlet alacsonyabb a vártnál, az eladott áruk költsége magasabb lesz, ami azt jelenti, hogy a vállalkozásnak alacsonyabb lesz a nettó jövedelme.
Tegyük fel például, hogy egy vállalkozásnak 10 000 USD kezdeti készlete van, 50 000 USD értékben vásárolt, és 15 000 USD végkészlete van. Ha a vállalkozás arra számít, hogy a záró készlet 20 000 $ lesz, akkor az eladott áruk költségét a következőképpen kell kiszámítani:
Az eladott áruk önköltsége = 10.000 $ + 50.000 $ – 20.000 $ = 40.000 $
Ha a vállalkozásnak ténylegesen 15.000 $-os végkészlete lenne, akkor az eladott áruk önköltsége a következő lenne:
Az eladott áruk költsége = 10 000 $ + 50 000 $ – 15 000 $ = 45 000 $
Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásnak alacsonyabb lenne a nettó jövedelme, mivel az eladott áruk költsége magasabb a vártnál.