Az üzleti életben az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározza egy vállalat sikerét, a készletgazdálkodás. Ha egy vállalat megfelelően tudja kezelni a készleteit, akkor maximalizálni tudja a nyereségét és megelőzheti a veszteségeket. Az egyik legnépszerűbb készletgazdálkodási módszer a FIFO (First-In, First-Out). Ez a módszer bármilyen készletre alkalmazható, és segít a vállalatoknak abban, hogy a legrégebbi készletet elsőként értékesítsék, míg az újabb készletek raktáron maradnak.
A FIFO módszerrel a készletegyenleg kiszámítása egyszerű folyamat. Első lépésként meg kell határozni az elsőként beszerzett készlet értékét, ami a legrégebbi készletet jelenti. Ezt az értéket meg kell szorozni az adott készlet megvásárolt darabszámával. Ezt a folyamatot megismételjük a készlet minden egyes tételére, amíg meg nem határozzuk a készlet teljes értékét.
A készlet összértékének meghatározása után fontos megjegyezni, hogy ez az érték csak az elsőként megvásárolt tételek költségét jelenti. A készlet teljes költségének meghatározásához az újabb készlet költségét hozzá kell adni a régebbi készlet költségéhez. Ez úgy történik, hogy az újabb készlet egy egységre jutó költségét megszorozzuk az adott készlet megvásárolt egységeinek számával. Ezt a folyamatot a leltár minden egyes tételére megismételjük, amíg meg nem határozzuk a leltár teljes költségét.
A készletegyenleg FIFO módszerrel történő kiszámítása fontos, mivel ez segít a vállalatoknak biztosítani, hogy a legrégebbi készletet adják el először. Ez biztosítja, hogy a vállalat maximalizálni tudja a nyereségét azáltal, hogy a legalacsonyabb költséggel beszerzett tételeket értékesíti először. Segít a vállalatoknak abban is, hogy elkerüljék a veszteségeket azáltal, hogy az újabb készleteiket hosszabb ideig tartják készleten.
Összefoglalva, a FIFO módszerrel történő készletgazdálkodás nagyszerű módja annak, hogy a vállalatok maximalizálják nyereségüket és minimalizálják veszteségeiket. Fontos a készletegyenleg FIFO módszerrel történő kiszámítása annak biztosítása érdekében, hogy a legrégebbi készletet adják el először, és hogy nyomon kövessék a készlet teljes költségét. A FIFO módszerrel történő megfelelő készletgazdálkodással a vállalatok optimalizálhatják működésüket és nagyobb sikereket érhetnek el.
A FIFO, ami a „First-In, First-Out” rövidítése, egy népszerű leltárkönyvelési módszer, amelyet a vállalkozások a készletek értékének nyomon követésére használnak. A FIFO leltározási módszer feltételezi, hogy az elsőként vásárolt vagy előállított tételek az elsőként eladott vagy felhasznált tételek. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi készlet bekerülési értékét az eladott áruk költségeként (COGS), míg a legfrissebb készlet bekerülési értékét a zárókészletként tartják nyilván.
A FIFO-módszert általában olyan vállalkozásoknál alkalmazzák, amelyek romlandó árukat értékesítenek, például élelmiszereket vagy gyógyszereket, ahol fontos, hogy a legrégebbi készletet adják el először, hogy elkerüljék a romlást vagy a lejáratot. A módszert olyan vállalkozásoknál is alkalmazzák, ahol nagy a fluktuáció, ahol a készletet folyamatosan feltöltik és eladják.
Az eladott áruk költségének FIFO-módszerrel történő kiszámításához a vállalkozásnak nyomon kell követnie a készlet minden egyes egységének költségét, amint azt megvásárolják vagy előállítják. Amikor a készletet eladják, a legrégebbi egységek bekerülési értékét az eladott áruk bekerülési értékeként, míg a legfrissebb egységek bekerülési értékét a zárókészletként kell elszámolni.
Összességében a FIFO-módszer pontosan mutatja a vállalkozás készletének értékét, mivel az eladott vagy felhasznált tételek tényleges költségét veszi figyelembe. Azonban nem biztos, hogy ez a módszer a legmegfelelőbb minden vállalkozás számára, és más módszerek, mint például a LIFO (Last-In, First-Out) vagy a súlyozott átlagköltség megfelelőbb lehet a vállalkozás jellegétől és az értékesített készletek típusaitól függően.
A készletegyenleg a vállalkozás egy adott időpontban készleten lévő készletének mennyiségére utal, jellemzően pénzben kifejezve. Ez magában foglalja mindazokat az árukat, amelyeket a vállalkozás megvásárolt, de még nem adott el vagy nem használt fel a termelésben. A készletegyenleg alapvető mérőszám a vállalkozások számára, mivel segít nyomon követni a készletszinteket, és megalapozott döntéseket hozni a rendelésekkel, a termeléssel és az értékesítéssel kapcsolatban.
A pontos leltármérleg fenntartása létfontosságú a fizikai termékekkel foglalkozó vállalkozások számára. Ha egy vállalkozásnak túl sok készlete van, az értékes tőkét köt le, amelyet máshol is felhasználhatna, és a tárolással és karbantartással kapcsolatos költségek is megnövekedhetnek. Másrészt, ha egy vállalkozásnak túl kevés készlete van, nehezen tudja kielégíteni a vevői igényeket, ami elmaradt eladásokhoz és potenciális reputációs károkhoz vezethet.
A készletegyenleg kiszámításához a vállalkozásnak figyelembe kell vennie az összes megvásárolt áru költségét, beleértve a kapcsolódó szállítási és tárolási költségeket is. Ezt a számot ezután le kell csökkenteni az eladott vagy a termelésben felhasznált áruk költségével. Az így kapott szám egy adott időpontban a készletegyenleget jelenti. A készletegyenleg rendszeres figyelemmel kísérése és a beszerzési és termelési döntések ennek megfelelő kiigazítása létfontosságú bármely vállalkozás sikere szempontjából.
Feltételezve, hogy a vállalat a FIFO (First-in, First-out) módszert alkalmazza, a záró készletegyenleg kiszámítható a legutóbbi készletbeszerzések értékének összeadásával. A FIFO módszer feltételezi, hogy a legrégebbi leltári tételeket adják el először, és a legfrissebb leltári tételek maradnak a készletben.
A FIFO-módszerrel történő záró készletegyenleg kiszámításához meg kell határoznia az eladott áruk költségét (COGS) és a fennmaradó készlet értékét. A COGS kiszámítható az időszak során értékesített legrégebbi leltári tételek bekerülési értékének összeadásával. A fennmaradó készlet értéke kiszámítható a legfrissebb, még el nem adott készlettételek bekerülési értékének összeadásával.
Miután kiszámítottuk a COGS-t, vonjuk le azt az időszak alatt értékesíthető áruk összköltségéből. Az eredmény megadja a fennmaradó készlet értékét. Ez az érték a FIFO-módszert alkalmazó vállalat záró készletegyenlegét jelenti.
Fontos megjegyezni, hogy a záró készletegyenleg a vállalat által alkalmazott készletértékelési módszertől függően változhat. Más gyakori készletértékelési módszerek közé tartozik a LIFO (Last-in, First-out), a súlyozott átlag és az egyedi azonosítás. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a vállalatoknak ki kell választaniuk az üzleti igényeiknek leginkább megfelelő módszert.